8. Tóramutató

Adler Fülöp

Óbuda, 1836 (mesterjegy), 1837 (felirat)

ezüst, trébelt

az Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéből, 1950

A tóratekercset, illetve annak betűit a hagyomány szerint a felolvasás során illetlenség kézzel érinteni. A középkorban még textildarabbal terítették le a pergamentekercset, ami sormutatóként is szolgált. Tóramutatók használatáról a 16. századtól vannak adatok. Legelterjedtebb a kinyújtott mutatóujjú jobb kéz forma, amelyet fémből, fából vagy csontból, napjainkban akár üvegből és műanyagból is készítenek. A tárgy hagyományos elnevezése a héber kéz szó, azaz jad. Európában a korabeli tiltó rendelkezések miatt a zsidók ki voltak zárva a nemesfémekkel való munkából, így a zsidó szertartási tárgyakat is jellemzően nem zsidó mesterek készítették. Az óbudai közösség azonban kivétel volt: itt speciális engedélyek birtokában működhetett néhány zsidó ötvös is, például Adler Fülöp, aki a feliratokkal díszített tóramutatót készítette az óbudai „Léleküdv Egylet” megrendelésére 1837-ben. A mutató szárának négy oldalán az egylet vezetőinek nevei olvashatók, amelyek alapján családjaik származási helyére is következtethetünk. Beer Boskovitz családja minden bizonnyal a morvaországi Boskovice közösségéből, míg Koppel Vacener és Wolf Zsámbék más magyarországi közösségekből érkezhetett. A tóramutatót először 1935-ben láthatta a közönség az Iparművészeti
Múzeum „Régi Buda és Pest iparművészete” című kiállításán.