18 Hanukai menóra

lengyel, 18. század vége

sárgaréz, öntött

Winterberg Gyula ajándéka, 1910

A hatalmas, zsinagógai használatra szánt sárgaréz hanukai menóra lengyel területen készült a 18. század végén. Megformáltságában a Szentély hajdani nagy arany menórájára emlékeztet, a karokon látható bimbó és virág a Mózes második könyvében olvasható leírást követi. A Szentély berendezési tárgyainak másolását, újra elkészítését a talmudi bölcsek megtiltották, de csak a teljes másolást: ha anyagában vagy a karok számában például eltérés mutatkozik, a tárgy használhatóvá válik. A lengyel zsidók körében elterjedt volt a rézöntés: a menóra elemei is öntött darabok, amelyeket a rozetta alakú díszítményt alkotó csavarokkal illesztettek össze. Lábazatán kicsi öntött oroszlánok, tetején pedig kiterjesztett szárnyú sas látható, amely egyrészt a lengyel királyság címerállatára utal, másrészt felidézi Mózes ötödik könyvének egy mondatát is, amely szerint az örökkévaló úgy védelmezi népét: „Mint a sas, mely felébreszti fészkét (…) kiterjeszti szárnyait, fölveszi, fölemeli szárnyára.” A tárgyat a Pesti Chevra Kadisa elöljárója, Winterberg Gyula udvari tanácsos ajándékozta a Zsidó Múzeumnak alapítása évében.