2008
Munk Péter (Budapest, 1927 – Toronto, 2018) vállalkozó, befektető, adakozó emberbarát. 1944 júniusában családtagjaival együtt a Kasztner-vonaton menekült el Budapestről Svájcba.1948-tól élt Kanadában, ahol első sikereit a Clairtone hangtechnikai céggel érte el. Ezt mutatja be lánya, Nina Munk The Art of Clairtone: The Making of a Design Icon című kötete (2008). A Clairtone összeomlása után a világ legnagyobb aranybányászati konszernjét, a Barrick Gold Corporationt építette fel. Élete alkonyán fontossá vált számára a családi dokumentumokról való gondoskodás: a hajdan nagybátyja által igazgatott Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárnak adományozta őket.
Peter Munk diák évei Kanadában
1948-ban diák vízummal érkezett Torontóba, ahol édesapja egyik testvére, Miklós és felesége, Hédy Munk segítették kezdetben. Miklós maga is mérnök volt, a charlottenburgi (Berlin) műegyetemen tanult. Az egyetemre készülve, Péter a Lawrence Park CI nevű középiskolában kezdett tanulni. A háború utáni Európához és saját helyzetéhez képest lenyűgözte új hazája gazdagsága: „Elvittek egy gimnáziumba. És ott voltak különböző asztalok, amikre kiraktak tejet, csokis tejet, fagylaltot, hot dogot, hamburgert, fánkot. … [Otthon] szinte tapintható volt az éhség. …Az egész dolog teljesen valószerűtlenül és szürreálisan hatott rám”
Nyári munkaként, az egyetemi tandíj megkeresésére Peter Munk dohányt szüretelt a déI-nyugat Ontarióban található Delhiben: „szalmakazalban laktam, de 13 dollárt kerestem [naponta], kemény munka volt.”
Évtizedekkel később így nyilatkozott a befogadó Kanadáról: „Amikor megérkeztem, nem beszéltem a nyelvet, a kutyát se ismertem... Ebben az országban nem kérdezik, honnan jöttél, ezt az országot csak a sorsod érdekli.”