1795

Joszéf Lerner (Triesch, Morvaország, 1761 – Pest, 1836) negyven éven át Lichtenstadt és más csehországi községek rabbijaként szolgált. Utolsó éveiben Pesten élt gabonakereskedéssel foglalkozó fiánál, Ignácnál. A Prágában kinyomtatott héber nyelvű kötetben a rabbinikus hagyományokat követve apósa, Benjámin Wolf Reicheles morvaországi rabbi Tóra-magyarázatait adta közzé, saját kiegészítéseivel. Apósa szavait Divré ha-taanugim (A gyönyörűség szavai), saját részét Oneg nefes (A lélek gyönyörűsége) címmel foglalta a műbe. A nyelvében és műfajában is a tudós rabbi-ősök szellemi örökségét képviselő kötetet Krausz Vilmos debreceni rabbi ajándékozta Munkácsi Bernátnak 1904-ben.

Joszéf Lerner könyvtárának sorsa és kikapós menye

Mivel Lerner rabbi öregségében fiához költözött Pestre, gazdag könyvtára is a fiánál maradt az apa halála után, s ő – az apa kérésének megfelelően – a könyvtárat egy lezárt padlásszobában őrizte. Lerner Ignác felesége, egyetlen fiuk halála után, „rossz útra tért”, udvarlókat tartott. Egy alkalommal az udvarló öngyilkossággal fenyegetőzött anyagi nehézségei miatt, ezért az asszony elhatározta, hogy elzálogosítja az ékszereit. Hogy ezt tehesse, a könyvtárszobában rejtette el ékszereit, miközben a cselédségre hárította a lopás gyanúját. A cselédséget a rendőrség sokáig zaklatta, kínozta, sőt talán büntette is. Utóbb kiderült, hogy az ékszereket értékesíteni semmiképp nem lehet, már csak a rendőri vizsgálat miatt sem. Emiatt az asszony egy fürdőbe ment és felvágta az ereit. Később megtalálták az ékszereket a könyvtárban.

(Forrás: Munkácsi Bernát családtörténeti feljegyzései, Széfer jihuszénu II.; Pollák Jónásné, szül. Munk Hadasza közlése 1909. szeptember 4.)