„mint a múltban, a jövőben is …”

„mint a múltban, a jövőben is …”

A lélekszámban és anyagiakban bekövetkezett pótolhatatlan veszteségek ellenére, a Holokausztot közvetlenül követő években a magyarországi zsidó közösségek túlélő tagjai hatalmas erőfeszítéseket tettek a vallási és közösségi élet, az intézmények újraindításáért. Az erőfeszítések hátterében gyakran érzékelhető a pusztítás előtti állapot folytatásának vágya: a múzeumegyesület Munkácsi Ernőhöz intézet levele is ezt fogalmazta meg.

Az 1948-49-es kommunista fordulat végett vetett az újjászerveződés folyamatának, a szovjet típusú egypárti diktatúra a zsidó életet a szűken értelmezett és államilag felügyelt hitközségi keretek közé szorította. Ennek szimbólumává vált az 1950. februári országos gyűlés, amely – a Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás képével dekorált Síp utcai díszteremben – a politikai erőszaknak engedve elfogadta egyetlen központi szervezet létrehozását.