Hétköznapok
Zsidó otthon
A ház, tágabb értelemben a zsidó otthon a vallási előírások megtartásának elsődleges terepe. Ha a vallási gyakorlatnak nem feltétele a szakrális tér, vagy a megszentelt idő, és az étkezési előírásoknak vagy a rituális tisztaságnak legalább akkora súlya van, mint a zsinagógában elmondott imáknak, akkor megértjük, hogy a “zsidó” nem csak egy vallás, hanem egész életmódot átfogó rendszer.
Mezuza tok, ezüst. A zsidó lakások jobb oldali ajtófélfáján kis tokban a szentírás meghatározott verseit kell elhelyezni. Az elhelyezés módja az egyiptomi kivonulás történetére emlékeztet. A kivonulás könyvében olvasható történet szerint a tizedik csapás, az elsőszülöttek halála előtt a zsidó házak ajtófélfáit a vacsorára elfogyasztott bárányok vérével jelölték meg, s a csapás elkerülte ezeket a házakat. Ennek emléke a mai napig a zsidó házak ajtófélfáin elhelyezett mezuza. Vallási előírás csak a szövegre van, elkészítésénél ugyanazok a szigorú szabályok érvényesülnek, mint a Tóra írásánál. A kis hengerré összetekert pergamendarabot rejtő tok gyakorlatilag bármi lehet, ami megóvja a szöveget a betűk lekopásától, használhatatlanná válásától.
Mezuza tok, Óbuda, 1848. A mezuza tokot Böhm Salamon óbudai zsidó ötvös készítette ezüstdrótból hajlított filigrántechnikával, ami az óbudai zsidó ötvösség jellemzője volt. A feudális Magyarországon a zsidók nem lehettek tagjai a céheknek, s így a mesterségek jelentős részének műveléséből is ki voltak zárva. Ezek közé tartozott az ötvösség is, melyet mindössze két földesúri birtokon megtelepedett zsidó közösségben művelhettek egyéni engedélyek alapján: Pozsony–Várteleken és Óbudán. Böhm Salamon az óbudai zsidó közösség tagja volt.
Mezuza tok, Jeruzsálem, 1924. A zsidó nemzeti művészet megteremtésének szándékával alapított Becalél Akadámián készült a sárgaréz mezuza tok. A Becalél Akadémia művészetére jellemző, hogy a díszítés a héber szövegekből áll. A mezuzatok rácsozata a Somer dalté Israel” (Izrael ajtóinak őrzője) szövegből áll, melynek rövidítése (SDI) a Saddaj istennév is egyben.
Az üvegre festett falikép kettős kapuzat alakjában két világ találkozik. Minkét oldalán 19. században elterjedt lakásdísz-táblát láthatunk, de szokatlan e kettő kombinációja egy képben. A jobboldali kapunyílásban bibliai idézetekkel és különböző zsidó szimbólumokkal díszített mizrah tábla látható, melynek elsődleges funkciója, hogy megjelölje a keletet, Jeruzsálem irányát, mely felé fordulva kell az imákat elmondani. A tábla baloldali részében ugyanakkor egy háziáldás olvasható magyarul és németül. A háziáldások a barokk korban honosodtak meg, elsősorban keresztény közegben. A táblán e kettősség, s ugyanakkor a három nyelv: a magyar, a német és a héber – a 19. századi magyar zsidók társadalmi integrációjának, s nyelvi asszimilációjának is emléke. Ugyanakkor a tábla utal a zsidó otthonra is, mely az ott végzett imák, a kóser élelmezési szabályok és a vallási parancsolatok betartása révén sajátos szakralitást nyer.
Smá Israel
A két legfontosabb imánk egyike, naponta kétszer, a reggeli és az esti imában kell mondani. Izrael hitvallomásának is nevezik. Első szakasza az Istennel, a második a micvákkal, a harmadik pedig a történelemmel való viszonyunkról szól. A Smá Israel szövege szerepel a bejáratra helyezett mezuza illetve az imádkozáshoz használt imaszíjak belsejében található pergamenen is.
Majolika tál fa keretben. A tál öblében a Smá Iszraél ima szövege olvasható.
Trébelt ezüst imakönyv kötés. Dessau, 1767.
Kézmosó tál és kétfülű kézleöntő bögre. Kézmosó tál és kétfülű kézleöntő bögre. Ébredés után a vallásos zsidók első dolga a kézmosás. Minden étkezés előtt is kötelezően előírt a rituális kézmosás, melyhez egy kétfülű edényből mindkét kézre háromszor bőségesen kell vizet önteni, és utána a megfelelő áldást elmondani.
A tfilin tárolására szolgáló díszes ezüst dobozkák. Kelet-Európa, 19. század.
Tfilin. A reggeli ima során a jobb karra és a fejre helyezendő bőrszíjak (tfilin), és a tárolásukra szolgáló monogramos hímzett zacskó.
Imakönyv. Hétköznapi imakönyv a szemlélőrojtok (cicit), az imasál (talit) és az imaszíjak (tfilin) szabályaival, imákkal, zsoltárokkal és kézírásos családi feljegyzésekkel. Az 1765-ben megjelent kötet ezüstveretekkel díszített egyedi bőrkötésben maradt ránk.
Imasál. Imasál (talit), melyet az ima során borítanak magukra a férfiak. Homlokhoz kerülő részén ezüstveretekből álló díszítés (atara), négy sarkain pedig a szabályosan megcsomózott szemlélőrojtok (cicit).
Sapka. Arannyal hímzett bársony férfi fejfedő, melyet egykor Fleissig bécsi főrabbi viselt.
Fejkendő. Ezüsttel hímzett női fejkendő Magyarországról, 19. század
Ruhadísz. Pamutfonálra tekert ezüstdrótból készített ruhadísz, mely egykor egy talit nyakrészét díszítette. Hasonló technikával („spanyer”) készültek női ruhadíszek és ünnepi fejfedők is. Kelet-Európa, 19. század.
Bekötési tábla. Ezüstből készített bekötési tábla Mózes öt könyvének nyomtatott kiadásához. Itália, 1700 körül.
Amulettek
Noha már a Tóra is határozottan elítél és tilt mindenféle varázslást és démonokkal kapcsolatos hiedelmet, a népi vallásosságban szerepet kapnak az olyan tárgyak, melyek a hit szerint védelmet nyújtanak viselőjüknek. A szövegközpontú zsidó tradícióban az amulettek és kámeák szent szövegek részleteit tartalmazzák, vagy egy–egy betű vagy rövidítés idézi meg az túlvilági segítséget.
Amulett-tartó. A Balkánon élő szefárd zsidó női ruhaviselet jellegzetes kiegészítője a nyakban hordott amulett-tartó. Nyitható belsejébe pergamenre írt héber szöveg helyezhető.
Amulett-tok. Könyv alakú áttört ezüstfiligrán amulett-tok, fedelén „Sadai”= Örökkévaló felirattal.
Amulett. Nyakláncként is viselhető amulett, melyen két oszlop között egy héber hé betű szerepel, a négybetűs istennév rövidítéseként.
Golyó alakú amulett. A kinyitható csontgolyó belsejében faragott bibliai jelenet látható. Franciaország?, 18. század
Pipa. A cédrusfából faragott pipa Jeruzsálemben készült a 19. században.
Kóser bélyegző. A zsidó élet egyik alapköve a kóser étkezési szabályok betartása. Meghatározott, hogy mit, milyen előkészítés után, mikor lehet fogyasztani. A legkörültekintőbb szabályozás a húsokat és a bort érinti. A kóser élelmiszerek jelzésére különféle pecséteket használnak, melyek jelzik, hogy melyik rabbi felügyelete alatt készült az étel. A keszthelyi hitközség bélyegzője a 18. századból maradt ránk.
Kóser pecsétnyomó. A dombóvári hitközség kóser mészárszékének pecsétnyomója.
Bolettaprés. Bolettaprés, ételek csomagolásának lezárására. A kis ólomplombákon a kóser felirat olvasható.
Hímzésminta. A 18. századtól terjedt el a fiatal lányok körében az elsősorban betűket, számokat és különböző figurális díszítéseket bemutató hímzésminták készítése. A hasonló mintalapok nem csupán a lányok kézimunkában való jártasságát, hanem tanultságát is mutatták, hiszen készítéséhez ismerni kellett az abc-t. A kiállított keresztszemes hímzésmintán a latin betűk mellett a német nyelvű szövegekhez használt ún. gót betűket, valamint egy héber betűsort is láthatunk. Készítője ismeretlen, csak nevének kezdőbetűit (D.M.), és a dátumot (1866) hímezte rá a feltehetően művelt fiatal lány, aki a mintalap készítésével ízlésének, tanultságának és ügyességének is emléket állított.
Imakönyv. Mára már ismeretlen fiatalasszony imakönyve volt a hímzett borítóba kötött német nyelvű sziddur. Borítójának finom selyemhímzése feltételezhetően saját keze munkája. Portréfotója a belső borítón látható, így annyit tudunk róla, hogy az 1870-es években divatosan öltözködő fiatal asszony lehetett.
Imakönyv. Hétköznapokra való imakönyv zománcozott ezüst veretes monogrammal, bőr kötésben. Budapest, 1899.
Úti imák, 1763.
A nagykanizsai Nér Tamid egylet perselye, Bécs, 1854. A zsidó közösségi intézmények fenntartása teljes mértékben a közösség tagjaira hárult. Hitközségi adókból és önkéntes hozzájárulásokból fizették a rabbit, a tanítót, a kóser mészárost, a rituális intézmények felügyelőit, és természetesen a zsinagógák berendezését is. Nagykanizsán külön egyesület, a Nér Tamid (örökmécses) egylet biztosította a zsinagóga fenntartását és berendezését. Az adományokat a zsinagóga örökmécsesének képével díszített perselyben gyűjtötték.