Jomkipur
Jom Kippur, az engesztelés napja legfontosabb célja, hogy megtérésre ösztönözzön. Huszonöt órás böjtöt tartunk, így teljesítjük az előírást, mely szerint sanyargatnunk kell magunkat ezen a napon. Szombatok szombatja néven is ismert, amikor nem csak a sábát tilalmai érvényesek, hanem tilos enni, inni, mosakodni, parfümöket használni, kényelmes bőrcipőt viselni, valamint házaséletet élni. A tilalmak megtartása nem célként, hanem eszközül szolgál, így könnyebb a megtérés gondolatára fókuszálnunk. A böjtöt megelőző nap délutánján ünnepi étkezést tartunk, ezt követően mondjuk el a zsinagógában a Kol nidré ünnepi szöveget, majd a Jom Kippur-i imákat. Másnap majdnem az egész napot imádkozással töltjük, a böjt végét a sófár hangja jelzi az imádkozóknak.
Tóravért Jom Kipurra. Óbuda, 19. század eleje.
Kitli és övcsatok. Az ünnep beköszöntekor hangzik fel a Kol Nidré (minden fogadalom) kezdetű ima. A zsinagógában a férfiak a hófehér halotti ruhában, a kitliben jelennek meg. Ezen a napon nem szokás bőrcipőt viselni, csak vászon, vagy gumitalpú cipőt. A Jom Kippurt magyarul gyakran Hosszúnapnak nevezik, ami arra utal, hogy a vallásos zsidók az egész napot étlen-szomjan, imádkozással töltik a zsinagógában. Kelet-Európai szokás a fehér halotti ruhán jom kippuri övcsatokat viselni, melyek felirataikkal, szimbólumaikkal utalnak az ünnep tartalmára.
A kohanita áldások rendje, Óbuda, 1819. A teremben megidézett valamennyi ünnepnek része az a szertartás, amikor Áron törzsének leszármazottai, a kohaniták megáldják a közösséget. Kezüket az imakönyv lapjain is ábrázolt áldó alakra nyitva mondják el az ősi formulát: „Áldjon meg az Örökkévaló és őrizzen meg! Világíttassa az Örökkévaló neked az ő színét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd az Örökkévaló az ő színét és adjon neked békét!”
Kézmosó tál és kanna. A kohaniták az áldást papucsban, kézmosás után osztják. A kézmosásban, emlékezve a Szentélyben végzett szertartásra, kezükre a közösség azon tagjai öntik a vizet, akik léviták, azaz Lévi törzsének leszármazottai.