Lampasok
Fények
A szombati és ünnepi gyertyagyújtásnak elsősorban gyakorlati jelentősége volt, az otthon békéjét erősítette, hogy nem kellett sötétben tölteni az estét. Napjainkban elsősorban spirituális jelentősége van, illetve gyakran a hagyományhoz fűződő egyetlen kapcsolatot jelenti.
Zsinagógai lámpás Lembergből, a 18. század közepéről.
Zsinagógai fali gyertyatartó pár, sima fényvisszaverő felülettel, az óbudai zsinagógából.
Zsinagógai ampolna, peremén az adományozók neveivel, 1763-ból. Ezt a lámpást a Múzeum vásárolta 1912-ben.
A 19. század elejének divatos biedermeier stílusában készült örökmécses a pesti temetkezési szentegylet, a Chevra Kadisa tulajdonából. A kis ezüst mécsest 1931-ben adományozták a Múzeumnak.
Hogy került ide?
Tárgyaink jelentős része családok, zsidó közösségek ajándékaként került a gyűjteménybe, ezekről tudhatjuk, hogy mikor, hol, kik használták őket. A többi a holokauszt során elpusztított zsinagógákból megmentett tárgy, melyeket 1945 után gyűjtöttek össze. 1964-ben az eredeti leltárkönyveket megsemmisítették, így ma csak komoly kutatás után tudjuk megállapítani a tárgyaink eredetét.
Ma már nem megállapítható, hogy ezt (és a következő három) zsinagógai örökmécsest hol használhatták. Feltehetően 1945 után került a Múzeumba.
Zsinagógai örökmécses.
Zsinagógai örökmécses
Ón és üveg zsinagógai örökmécses.
Szombati lámpás, melyet Spitzer Mór családja használt a 19. században Pozsony-Széleskúton. A lámpásban olajjal világítottak, és a szombati fények meggyújtásához használták. A hosszú fűrészes részen szombatonként lejjebb engedték, ahogyan a következő vitrinben lévő Oppenheim képen látható.
Páros szombati fali gyertyatartó-pár, rajta héberül a gyertyákra mondott áldás szövegével.
Szombati lámpás sárgarézből. Hasonló lehetett a felette lévőhöz, de ennek fűrészes akasztója elveszett.
Álló gyertyatartó a Jeruzsálemi Becalél Akadémia (1906-1929) tervei alapján.