Szombat

Gyertyatartók. "Nem a zsidóság tartotta meg a Szombatot, hanem a Szombat tartotta meg a zsidóságot"- tartja a régi zsidó mondás. A zsidó naptárnak megfelelően a Szombat péntek este kezdődik, amikor az esti csillag feltűnik, és tart a következő estig. Péntek este gyertyagyújtással avatja fel a családanya a Szombatot, a családfő kiddussal köszönti. A Szombat esti gyertyagyújtás során két gyertyát szokás gyújtani. A gyertyatartók formája, megmunkálása különböző lehet, általában nem térnek el az általánosan használt gyertyatartóktól, esetleg felirataik utalnak rituális használatukra.

Moritz Daniel Oppenheimer: A szombat bejövetele, 1866. A kép – több kiállításunkban láthatóval együtt – a „Képek a zsidó családi életből” című sorozatban jelent meg. A képeken a jó fél évszázaddal korábbi, a biedermeier korszak divatosan öltözködő, asszimilált zsidók családjai láthatóak. A tizenkilencedik század végének asszimilálódó közösségeiben ezek a képek nosztalgikus hangulatot közvetítenek, hiszen egy eltűnni látszó tradicionális zsidó világot jelenítenek meg. A képeket több formában is használták: megjelentek díszalbumban, olcsó nyomatokon, és a korszak nagy újdonságának számító képeslapokon is, amivel olyan területekre és családokhoz is elértek, ahová más módon nem juthattak volna el.  

Kalácstakaró. Fehérhímzéses zsorzsett, rajta az ünnepi fonott barhesz (kalács) és az áldás szövege. Minden ünnepi lakomát a borra és a kalácsra (barheszra) mondott áldás vezet be. Az áldás alatt a kalácsok le vannak takarva, az erre a célra készített ünnepi kalácstakaróval. Az áldás után mindenki kap belőle egy darabot, amely nem lehet kisebb, mint egy olajbogyó.

Imakönyv fehér csont kötésben, a tuajdonos monogramjával. 

Kidduspohár, 1720 körül. A pohár általánosan használt koraújkori serlegforma, csak funkciója, és erre utaló héber betűs felirata teszi judaikává. A peremén körbefutó felirat: "Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed.” és "Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteljed."

Kidduspoharak. A zsidó családi és közösségi szertartások fontos része a kenyér és a bor megszentelése, a kiddus. Kiddus vezeti be a családi ünnepeket csakúgy, mint a közösség közös lakomáit, megemlékezéseit. A kiddushoz a bort díszes serlegbe, kehelybe vagy akár egyszerű pohárba is önthetik, csak az áldásmondáshoz szükséges minimális bormennyiség meghatározott, a többi a használók igényei és lehetőségei szerint alakul. A közösségi kiddusoknál használt serlegek jellemzően díszesek és drágák, hiszen az egész közösség parancsolatok megszépítése, kiteljesítése iránti igényének jelképei.

A zsinagógai istentisztelet során minden szombaton felolvasnak egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszt, a hetiszakaszt. A hagyományos iratokban a dátumot is a hetiszakasz nevével jelölik. A szombaton olvasandó Tóratekercs jelölésére készült a kiállított tóravért.

Moritz Daniel Oppenheimer: Szombat délután. A nosztalgikus hangulatú képen hagyományos, nyugalmas családi szombati jelenetet látunk: együtt a család, a családfő karosszékében pihen, miközben kisfiával beszélget. A fiatal fiú és a lányok előtt is könyv, feltehetően szent szövegeket tanulmányoznak. A szoba berendezésében számos olyan tárgyat felfedezhetünk, amit kiállításunkban is láthatunk.

„Szombat, nyugalmunk napja” feliratú tubákos szelence. A Szombat megünneplésének része a legszigorúbb munkaszünet, minden olyan munka, ami a hétköznapokhoz tartozik, szombaton nem végezhető. Szombaton tilos az élelemkészítés, az írás, az utazás és a tűzgyújtás is, ezért dohányozni sem szabad. A 18-19. században, amikor a dohányzás általánosan elterjedt, szombatokon tubákot szippantottak, ami tűzgyújtás nélkül is élvezhető módja a dohányzásnak.

Szombati szertartáskönyv, Mózes Juda Léb ben Wolf, Trebic, 18. század első negyede. A neves Tóramásoló kéziratos, gazdagon illusztrált imakönyve a szombati imákat, és dalokat tartalmazza.

Kéziratos imakönyv, szombat délutánra.

Havdala szertartáshoz készült serleg. Bécs, 1859. A Szombat kimenetele (Havdala) szombaton este, sötétedés után a Szombat elválasztása a következő hétköznapoktól. A családfő egymás után kezébe veszi a serleget, az illatszeres szelencét, vagy torony alakú fűszertartót és a gyertyaszálakból font havdala-gyertyát, és mindegyikre külön áldást mond. A fűszertartó a szombati lakoma végét, a hatágú, színes fonott gyertya pedig a szombati munkaszünet feloldását, és a hétköznapok kezdetét jelzi.

Jeruzsálemben, a Becalél Akadémián készült a kis sárgaréz Havdala tányérka, melyen jiddisül olvashatjuk a Jó hetet – jó évet! köszöntést.

Havdala tányérok, festett porcelán. A Havdala szertartás során a fonott gyertya lángját egy kevés kiöntött borban szokás eloltani – erre szolgálnak a festett kis tányérok. Felirataik a Havdala szertartásból vett mondatok, illetve az ilyenkor szokásos köszöntés: Jó hetet – jó évet!

A szombat fogadása és a szombat búcsúztatása közötti időszakra a rabbinikus legendák szerint minden zsidó egy különleges, kiegészítő lelket is kap, ez a nesama jetéra. Ez a kiegészítő lélek a szombat végén eltávozik a testtől, ami szomorúvá, és különösen esendővé teszi ekkor az embereket. A szombat és a hétköznapok elválasztásának szertartása a havdala, vagyis elválasztás. „Áldott, aki elválasztja a szentet és a hétköznapit, a világosságot és a sötétséget, Israelt és a többi népeket, a szombatot és a hétköznapokat.” A szertartás borra és fényekre mondott áldásokból, valamint illatos fűszerek megszagolgatásából áll, ami a szombat kellemességére emlékeztet. Az illatos fűszereket tartalmazó fűszertartót kicsit megrázva, illatanyagát aktiválva kézről kézre adják. Fűszertartó bármi lehet, amiben a fűszerek illata élvezhető. Léteznek gyümölcs, hal, madár, és még számos egyéb formában, de legelterjedtebb mégis a torony alakú fűszertartó lett. A toronyalak elterjedtségét indokolhatja, hogy a szombati liturgiában a tornyot többször is pozitív tartalommal, az isteni erő és segítség szimbólumaként említik.