Peszah
Peszah az egyiptomi szolgaságból való szabadulásunk ünnepe, egyben a kovászostól való tartózkodás nyolc napja. E nyolc nap kiemelkedő eseménye az első két este tartott Széder-este, melynek során a Haggada által meghatározott rendet követve felidézzük a szolgaságról és a szabadulásról szóló válogatott bibliai mondatokat és ezek rabbinikus feldolgozását, majd elfogyasztjuk a Széder-tálon található ételeket és az ünnepi vacsorát. A kovászos a helytelen gondolatok szimbóluma, egyben gyűjtőfogalom, ide sorolandó minden termék, amit a rabbinikus előírások alapján nem szabad Peszah alatt fogyasztani. Mivel a szabadulás csak a Kinyilatkoztatással kapott valódi értelemet, ezért a történelmi eseményre való emlékezés és az étkezési előírások egy célt szolgálnak, a Tóraadás ünnepére való felkészülést.
Velencei Haggada, 1609. Peszah nyolc napos ünnepét az első két napon megtartott szédereste vezeti be, melyek során meghatározott rendben kell elfogyasztani olyan rituális ételeket, melyek az egyiptomi szolgaságra és a szabadulásra emlékeztetnek. Az est szertartáskönyve a Haggada, melyben a történelmi események leírása mellett szerepelnek az elmondandó imák, énekek és egyéb kapcsolódó történetek is. A Haggada a legtöbb kiadásban megjelent könyv a világon, első nyomtatott változatai még 1500 előtt, az ősnyomtatványok korában jelentek meg. A velencei Haggada az első olyan Haggada, melynek teljes szövege mellett fametszetekkel készített illusztrációk láthatóak.
Szédertáltakaró. A zsidó hagyományban a rituális étkezéshez használt kenyérféléket – így a Peszahkor fogyasztott kovásztalan kenyeret, a maceszt is – az áldás előtt letakarva kell tartani. A piros, kék és drapp selyemfonallal hímzett szédertáltakaró a kulturális kölcsönhatások szép példája. A két, utólag összevarrt darabon egy–egy keretezett képet látunk: a jobboldalin széderesti jelentet, a baloldalin pedig a rituális étkezéssel kapcsolatos szimbolikus tárgyakat. A jobboldali kép fölött olvashatjuk a tulajdonosok nevét: Joel Sámuel és felesége, Jachet. A képen a családfő a Peszahkor is viselt fehér halotti ruhában, kezében serleggel ül. Felesége kéztartásán látható, hogy éppen az ünnepi gyertyagyújtást végzi. Az asztalon emeletes szédertál, az asztal felett pedig a zsidó háztartásokban használt többágú réz lámpa, a Juden-stern látható. A falakon további két világítótestet láthatunk. A hímzett képeket úrihímzéses indasor keretezi, tulipánokkal és gránátalmákkal. A hímzéseknek ez a típusa a török hódoltság időszakában terjedt el, elsősorban a nemesi udvarházakban készítették, majd az egyszerűbb háztartásokban is megjelentek. A széderjelenettel és liliomos–gránátalmás indasorral díszített szédertáltakaró feltehetően a 18. század elején készülhetett.
Peszahi tányér. Peszahkor csak kovásztalan kenyeret és ételeket szabad fogyasztani. Hosszú évszázadok hagyománya szerint már Peszah előtt meg kell tisztítani a házakat a kovászos dolgoktól (hómec), és mindentől, ami kovászossal érintkezhetett. Az ünnep során külön étkészletet használunk, egy ilyen készlet emléke gyűjteményünkben a Peszah feliratot viselő keménycserép tányér.
A széderesti ünnepi étkezés hagyományos kellékei a szédertálak, melyeken a szimbolikus ételek elhelyezhetőek. Az aránylag pici szédertál Herenden készült 1840-ben, keménycserépből. Öblében a Haggada azon szövegrészlete (Ha lachma anja) olvasható, melyben az est során először magyarázzák el, hogy a macesz, a sanyarúság kenyere az egyiptomi szolgaságra, majd a kivonulásra és a szabadságra emlékeztet.
Szédertál. A hatalmas ónmázas majolika szédertál fenekén olvasható jelzés szerint Anconában készült 1654-ben. Öblében zsoltáridézet és a széderesti szertartás mozzanatainak listája olvasható. Peremén körben Mózes, Áron, Dávid és Salamon alakja, valamint két bibliai jelenet látható: Józsefet eladják testvérei, Izsák megáldja Jákobot. Több hasonló tál ismert, van olyan is, ahol nyomtatott Haggadák illusztrációit adaptálták. Ezek elemzése során derült fény arra, hogy ezek a tálak 1900 körül készített hamisítványok, melyek az akkoriban alakuló zsidó gyűjteményekbe kerültek.
Sárgaréz macesz-szaggató, 19. század
Amszerdami Haggada, 1695. Az első rézmetszetekkel illusztrált Haggadát Salamon ben Joseph nyomtatta, illusztrátora Abraham ben Jacob volt, aki kereszténynek született, majd felnőttként tért át a zsidó hitre. Abraham ben Jacob ismerte Matthaeus Merian 1625 és 1630 között megjelent „Icones Bilicae” című sorozatát, azaz a keresztény Ó- és az Újszövetség történeteihez készült rézmetszeteit. A Haggada illusztrációinak elkészítéséhez Abraham ben Jacob Merian képeit használta úgy, hogy a keresztény szimbólumokat elhagyta, esetleg kisebb–nagyobb módosításokkal igazította hozzá a képeket az új tartalomhoz. Széderjelenete az utolsó vacsora ábrázolását használja.
Ón szédertál. A vésett jelenettel készített ón szédertál öblében az Amszterdami Haggada széderjelenete látható. A 18. századi óntálon a jelenetet a képhez illő, Mózes második könyvéből vett idézet keretezi: „Ekképpen egyétek azt: csipőitek átövezve, saruitok lábaitokon, bototok a kezetekben, egyétek azt sietséggel, pészah az az Örökkévalónak.”
Serleg. A 18. századi aranyozott ezüst serlegen a bibliai tíz csapás jelenetei láthatóak. Peremén a vésett héber felirat idézet a Haggadából: "Ez ama tíz csapás, amellyel a Szent - áldassék neve - az egyiptomiakat sújtotta."
Pohár. Az 1804-ben Moszkvában, niello technikával készített pohár palástján Mózes életéből vett jelenetek láthatóak.
Széderesti serleg, palástján az egyiptomi kivonulás jeleneteivel.
Szédertál, porcelán. Ez a tál néhány évvel a 2.1.4. számú tál után készült, ugyancsak Herenden, a Fischer Mór által alapított porcelángyárban. Az elsősorban luxus-étkészleteket, dísztárgyakat készítő világhírűvé vált gyárban néhány szédertál is készült. A kézzel festett tál peremén a széderesti szertartás mozzanatai olvashatóak.
Üvegpohár széderestére. Sárga üveg, maratott széderjelenettel. Csehország, 19. század.
Üvegpohár Peszahra, „sel Peszah” / „Peszahra” felirattal.
Vázsonyi Vilmos üvegpohara. Az aranyozott poharat „Peszah” felirattal Vázsonyi Vilmos családjában használták. Vázsonyi volt az, aki 1917-ben igazságügy-miniszterként előkészítette a nők választójogáról szóló törvényt.
Üvegpohár Peszahra. A nagyon egyszerű, préselt üvegpoharat az 1. világháborús frontról küldte a Múzeumnak egy zsidó katona.
Ezüst szédertál, Bécs, 19. század vége. Ez a tál egy gazdag bécsi polgár széderestéit szolgálta. Három emeletes, hogy az elhelyezendő három maceszlapnak külön helye legyen, tetején pedig az egyiptomi szolgaságot megidéző figurák tartják a szimbolikus ételeket.
Haggada. Az 1767-ben Metzben megjelent Haggada volt az első francia nyelvterületen megjelent kiadás, mely az Amszterdami Haggada képeit vette át. A nyitott oldalon a „négy fiú” ábrázolása látható – ők tulajdonképpen a négyféle tanulót jelképezik: a bölcs, a rossz, az együgyű és aki még kérdezni sem tud. A Haggadában a négy alak különböző képekből kiemelt figura.
Szédertáltakaró. Keresztszemes hímzéssel készített szédertáltakaró (macesztakaró). A minták között megtalálható a Haggadából átemelt négy fiú képe – ezúttal hímezve.
Szédertál, Karlsbad, 1920-1930 k. A népszerű csehországi fürdőhely a zsidó látogatók körében is népszerű lett, ezért a szuvenír-forgalmazók az ő igényeik kielégítésére az eredetileg osztriga szervírozására tervezett tálakat a megfelelő héber feliratokkal szédertálakká alakították.
Ómerszámláló tekercs. A kis pergamentekercsen negyvenkilenc ovális, festett virágos keretben látunk szövegeket: ezek az ómer–időszak napjainak és heteinek számát jelzik. A Peszah után hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig kell a napokat számolni, mígnem beköszönt a Savuot, a hetek ünnepe. A napok számolásának parancsa bibliai eredetű, s arra utal, hogy a Szentély korszakában Peszah második napján kezdődött az árpa aratása, és kévékbe rakása. Amíg állt a Szentély, minden nap felajánlottak ott egy bizonyos mennyiséget az aznapi aratásból. Az ősi betakarítási ünnep a bibliai történelem során szakrális kiegészítést nyert: a hagyomány szerint ezen a napon kapta Mózes a Szinájon a Tórát, azaz az írott és a szóbeli tant. Az ómer időszaka így összeköti a fizikai megszabadulás és a szabad néppé válás ünnepét, a Peszahot a szakrális közösséggé válással. Az ómerszámlálás vége Savuot, a Tóraadás ünnepe, amikor a nép törvényeket kapott és kötelessége lett az emlékezés a közös történelmi múltra, az egyiptomi szolgaságra és a kivonulásra.
Ómerszámláló könyvecske. A római hódítás időszakában ómer idején nagy pestisjárvány pusztított, s Rabbi Akiva tanítványai körében is nagy pusztítást végzett. A pusztulás emlékére az ómerszámlálás időszaka gyászidőszak a judaizmusban, amikor tilos a zene és a tánc, nem szokás házasodni, de még hajat vágatni sem. Kivétel ez alól a számlálás 33. napja, „Lag Baomer” amikor mindez megengedett.
Ómerszámláló könyvecske. Marcus Donath (Mordechaj szófer) Nyitrán készítette 1834-ben. Különlegessége, hogy minden napot más díszítésű betűkkel jelölt.