Ros Hasana

A Tóra és az imakönyv Emlékezés Napja illetve Sófárfúvás Napja néven említi ezt a napot. Az önvizsgálat és bűnbánat tíznapos időszakának első napja, amelyet Jom Kippur, az Engesztelés Napja zár le. Az évek számítása az ünnep, egyben tisri hónap első napjával kezdődik, innen a Ros Hasana, újév elnevezés. Kiemelkedő bibliai előírása a sófárfújás, az ünnepi istentiszteletek során összesen száz sófárhangot kell hallani. Az imák az ünnep fő témái köré csoportosulnak, megemlékezünk arról a hagyományról, hogy ez a világ teremtésének évfordulója, illetve arról, hogy Isten a világ ura, aki ezen a napon ítéletet hoz teremtményei felett. Ros Hasana speciális ételei között van a méz és a gránátalama, illetve a kerek bárhesz, melyek reményeink szerint mind elősegítik a sikeres új évet.

Sófár (Kosszarv)<br /><em>Shofar (Ram's horn)</em>

Sófár. A zsidó újév, Ros Hasana ősszel, szeptember – október környékén van. A hagyomány szerint ezeken a napokon dől el minden teremtmény sorsa, Ros Hasana a megtérés napja. A zsinagógában a Tórából Izsák feláldozásának történetét olvassák fel. A zsinagógai ünnepi liturgia legkiemelkedőbb pillanata a sófárfúvás. Ez a hangszer kosszarvból készül, s arra az eseményre emlékeztet, hogy az első sófár annak a kosnak a szarvából készült, melyet Ábrahám végül Izsák helyett áldozott fel, miután Isten meggyőződött hűségéről.

Imakönyv

Díszkötéses imakönyv Ros Hasanára, Bécs, 1894. Ros Hasana a megtérés napja, ezért az ünnep színe a fehér, ami a zsidó hagyományban a gyász és a megtérés színe. Az imakönyv faragott fehér csont borítása itt ezt is jelenti.

Méztartó Mézescsupor

Méztartók Ros Hasanára. A Ros Hasanai ünnepi vacsoránál kerek barheszt szelnek fel, ami az év teljességét szimbolizálja, és só helyett mézbe mártják, hogy az ünnep és az azt követő egész év édes legyen.

Képeslapok Ros hasanára

Újévi képeslapok. Az első hivatalos levelezőlapot 1869. október 1–én készítette az Osztrák Posta. 1870 és 1875 között az újdonság végigsöpört egész Európán, és kialakultak a helyi igényeknek megfelelő változatai. Az európai zsidó közösségeket egyszerre jellemezte az egység és a sokszínűség, ezért sokáig megmaradt az egységes piac a Monarchiában, hiszen a zsidóság alkalmai ugyanolyan igényeket támasztottak mindenhol. A legfontosabb alkalom, amikor képeslapot „kellett” írni Ros Hasana, azaz a zsidó újév volt. Az asszimilálódó európai zsidó közösségekben új szokás alakult ki, mely az újévvel kapcsolatos családi szokások közé, a tradicionális répa–ételek és a kerek barhesz fogyasztása mellé emelte a képeslapküldést. Ez érthető: szinte minden családnak voltak hozzátartozói más városokban, más országokban és más kontinensen is.

Újévi üdvözlet tekercs

Zsidó újévi üdvözlet tekercs. A kis tárgy két gyöngyházvégű rúdra tekercselt pergamenpapír, melyre Ros Hasanával kapcsolatos szövegeket és jókívánságokat nyomtattak. Szerepel rajta a Tízparancsolat, az Avinu Malkénu ima, Ros Hasanai imarészletek és a Jom Kipur beköszöntekor elmondott Kol Nidré (minden fogadalom) kezdetű liturgikus szöveg is. A tekercsen olvashatjuk a középkori eredetű a Táslih szertartás rendjét és szövegeit is. A Táslih az újév első napjának szertartása, melynek során kenyérmorzsákat dobnak a folyóba, ezáltal szimbolikusan megtisztulva az egész év során elkövetett bűnöktől, hibáktól.

Kagyló, rajta üdvözlet

Kagyló, rajta üdvözlet. A képeslapok abban a szinte egyedülálló történelmi helyzetben váltak az önkifejezés és a kommunikáció legdivatosabb médiumává, amikor az európai zsidó közösségek az emancipáció birtokában a társadalmi beilleszkedés soha korábban el nem ért sikereit ünnepelték. Ennek a korszaknak emlékei a giccses kis kagylók is, melyek a nyári tengerparti nyaralásról az őszi nagyünnepekre hazatérő zsidóknak jelentettek aktuális szuvenírt.