MILEV

Szombat

Kiddus

Az ünnepek bejövetele előtt legalább két gyertyát gyújtunk, melyeknek az asztalon kell lenniük, amikor a vacsora előtt elhangzik a kiddus, a jeles napot megszentelő szöveg. A megszentelést egy serleg borra mondott áldással teljesítjük. A kiddust állva kell elmondani, miközben az asztalra helyezett gyertyákat kell néznünk, majd ülve fogyasztunk a borból.

gyertytartok_mind.JPG

Gyertyatartók. "Nem a zsidóság tartotta meg a Szombatot, hanem a Szombat tartotta meg a zsidóságot"- tartja a régi zsidó mondás. A zsidó naptárnak megfelelően a Szombat péntek este kezdődik, amikor az esti csillag feltűnik, és tart a következő estig. Péntek este gyertyagyújtással avatja fel a családanya a Szombatot, a családfő kiddussal köszönti. A Szombat esti gyertyagyújtás során két gyertyát szokás gyújtani. A gyertyatartók formája, megmunkálása különböző lehet, általában nem térnek el az általánosan használt gyertyatartóktól, esetleg felirataik utalnak rituális használatukra.

Nosztalgia

1865 és 1880 között jelent meg Moritz Daniel Oppenheim „Képek a zsidó családi életből” című sorozata, melyeken egy jóval korábbi korszak idealizált életképeit látjuk. A képek népszerűsége ugyanannak köszönhető, aminek az első zsidó múzeumok alapítása: a modernizálódó zsidók nosztalgikus vágyának, hogy megőrizzenek valamit egy eltűnni látszó világból. 

1_4_7.JPG
1_4_20.JPG

Moritz Daniel Oppenheimer: A szombat bejövetele, 1866. A kép – több kiállításunkban láthatóval együtt – a „Képek a zsidó családi életből” című sorozatban jelent meg. A képeken a jó fél évszázaddal korábbi, a biedermeier korszak divatosan öltözködő, asszimilált zsidók családjai láthatóak. A tizenkilencedik század végének asszimilálódó közösségeiben ezek a képek nosztalgikus hangulatot közvetítenek, hiszen egy eltűnni látszó tradicionális zsidó világot jelenítenek meg. A képeket több formában is használták: megjelentek díszalbumban, olcsó nyomatokon, és a korszak nagy újdonságának számító képeslapokon is, amivel olyan területekre és családokhoz is elértek, ahová más módon nem juthattak volna el.  

1_4_9.JPG

Kalácstakaró. Fehérhímzéses zsorzsett, rajta az ünnepi fonott barhesz (kalács) és az áldás szövege. Minden ünnepi lakomát a borra és a kalácsra (barheszra) mondott áldás vezet be. Az áldás alatt a kalácsok le vannak takarva, az erre a célra készített ünnepi kalácstakaróval. Az áldás után mindenki kap belőle egy darabot, amely nem lehet kisebb, mint egy olajbogyó.

1_4_8.JPG

Imakönyv fehér csont kötésben, a tuajdonos monogramjával. 

Miért judaika?

A szombati és ünnepi asztal fontos tartozéka a kiddus-serleg és a gyertyatartó. Ezek a tárgyak általában nem különböznek az általánosan használt tárgyaktól, judaikává, zsidó szertartási tárggyá az esetleg rajtuk látható héber feliratok, és a használatuk során általuk végrehajtott micvák teszik őket. 

1_4_10.JPG

Kidduspohár, 1720 körül. A pohár általánosan használt koraújkori serlegforma, csak funkciója, és erre utaló héber betűs felirata teszi judaikává. A peremén körbefutó felirat: "Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed.” és "Őrizd meg a szombat napját, hogy megszenteljed."

1_4_11_19.JPG

Kidduspoharak. A zsidó családi és közösségi szertartások fontos része a kenyér és a bor megszentelése, a kiddus. Kiddus vezeti be a családi ünnepeket csakúgy, mint a közösség közös lakomáit, megemlékezéseit. A kiddushoz a bort díszes serlegbe, kehelybe vagy akár egyszerű pohárba is önthetik, csak az áldásmondáshoz szükséges minimális bormennyiség meghatározott, a többi a használók igényei és lehetőségei szerint alakul. A közösségi kiddusoknál használt serlegek jellemzően díszesek és drágák, hiszen az egész közösség parancsolatok megszépítése, kiteljesítése iránti igényének jelképei.

1_4_21.JPG

A zsinagógai istentisztelet során minden szombaton felolvasnak egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszt, a hetiszakaszt. A hagyományos iratokban a dátumot is a hetiszakasz nevével jelölik. A szombaton olvasandó Tóratekercs jelölésére készült a kiállított tóravért.

1_4_22.JPG

Moritz Daniel Oppenheimer: Szombat délután. A nosztalgikus hangulatú képen hagyományos, nyugalmas családi szombati jelenetet látunk: együtt a család, a családfő karosszékében pihen, miközben kisfiával beszélget. A fiatal fiú és a lányok előtt is könyv, feltehetően szent szövegeket tanulmányoznak. A szoba berendezésében számos olyan tárgyat felfedezhetünk, amit kiállításunkban is láthatunk.

1_4_23.JPG

„Szombat, nyugalmunk napja” feliratú tubákos szelence. A Szombat megünneplésének része a legszigorúbb munkaszünet, minden olyan munka, ami a hétköznapokhoz tartozik, szombaton nem végezhető. Szombaton tilos az élelemkészítés, az írás, az utazás és a tűzgyújtás is, ezért dohányozni sem szabad. A 18-19. században, amikor a dohányzás általánosan elterjedt, szombatokon tubákot szippantottak, ami tűzgyújtás nélkül is élvezhető módja a dohányzásnak.

1_4_24.JPG

Szombati szertartáskönyv, Mózes Juda Léb ben Wolf, Trebic, 18. század első negyede. A neves Tóramásoló kéziratos, gazdagon illusztrált imakönyve a szombati imákat, és dalokat tartalmazza.

1_4_25.JPG

Kéziratos imakönyv, szombat délutánra.

1_4_26.JPG

Havdala szertartáshoz készült serleg. Bécs, 1859. A Szombat kimenetele (Havdala) szombaton este, sötétedés után a Szombat elválasztása a következő hétköznapoktól. A családfő egymás után kezébe veszi a serleget, az illatszeres szelencét, vagy torony alakú fűszertartót és a gyertyaszálakból font havdala-gyertyát, és mindegyikre külön áldást mond. A fűszertartó a szombati lakoma végét, a hatágú, színes fonott gyertya pedig a szombati munkaszünet feloldását, és a hétköznapok kezdetét jelzi.

1_4_29.JPG

Jeruzsálemben, a Becalél Akadémián készült a kis sárgaréz Havdala tányérka, melyen jiddisül olvashatjuk a Jó hetet – jó évet! köszöntést.

1_4_27.JPG
1_4_28.JPG

Havdala tányérok, festett porcelán. A Havdala szertartás során a fonott gyertya lángját egy kevés kiöntött borban szokás eloltani – erre szolgálnak a festett kis tányérok. Felirataik a Havdala szertartásból vett mondatok, illetve az ilyenkor szokásos köszöntés: Jó hetet – jó évet!

Zsidó szimbólum – városképi látvány

A szombatot búcsúztató havdala szertartás során használt fűszertartók leggyakrabban torony alakúak. A torony a szombati liturgiában az isteni erő és segítség szimbólumaként szerepel. A fűszertartók fizikai megjelenése gyakran követi az adott területen alkalmazott építészeti elemeket, nem ritkán középületek vagy akár templomok tornyait is.

fuszertartokmind.jpg

A szombat fogadása és a szombat búcsúztatása közötti időszakra a rabbinikus legendák szerint minden zsidó egy különleges, kiegészítő lelket is kap, ez a nesama jetéra. Ez a kiegészítő lélek a szombat végén eltávozik a testtől, ami szomorúvá, és különösen esendővé teszi ekkor az embereket. A szombat és a hétköznapok elválasztásának szertartása a havdala, vagyis elválasztás. „Áldott, aki elválasztja a szentet és a hétköznapit, a világosságot és a sötétséget, Israelt és a többi népeket, a szombatot és a hétköznapokat.” A szertartás borra és fényekre mondott áldásokból, valamint illatos fűszerek megszagolgatásából áll, ami a szombat kellemességére emlékeztet. Az illatos fűszereket tartalmazó fűszertartót kicsit megrázva, illatanyagát aktiválva kézről kézre adják. Fűszertartó bármi lehet, amiben a fűszerek illata élvezhető. Léteznek gyümölcs, hal, madár, és még számos egyéb formában, de legelterjedtebb mégis a torony alakú fűszertartó lett. A toronyalak elterjedtségét indokolhatja, hogy a szombati liturgiában a tornyot többször is pozitív tartalommal, az isteni erő és segítség szimbólumaként említik.