Zsidó idő
A zsidó újév, Ros Hasana ünnepi liturgiájának legkiemelkedőbb pillanata a kosszarvból készült kürt, a sófár megfújása. A zsinagógában a Tórából Izsák feláldozásának történetét olvassák fel. A hagyomány szerint az első sófár annak a kosnak a szarvából készült, melyet Ábrahám végül Izsák helyett áldozott fel.
A zsidó idő, az ünnepek rendjének követése a hagyománytisztelő zsidók számára a legnehezebb körülmények között is elengedhetetlen. A tintaceruzával írt kéziratos luahot (zsidó naptárt) 1944-ben készítette egy munkaszolgálatra hurcolt zsidó férfi. A naptár tartalmazza a szombatonként olvasandó tórai hetiszakaszok nevét is.
Az ókori jeruzsálemi Szentély elpusztulása (i.sz. 70) és a majdan felépülő Szentély közötti időszak is a zsidó diaszpóra korszaka. A Mózes öt könyvét tartalmazó pergamentekercs (Tóratekercs) tartófáit díszítő 18. századi rimonpáron a hajdani Szentély berendezési tárgyai a múlt és a jövő közötti kapcsolatot is idézik.
A zsidó hónapok holdhónapok, azaz holdújulástól holdújulásig tartanak, és az újhold megjelenését speciális imarend köszönti. Az 1739-ben készült kis alkalmi imakönyvben egyebek mellett a Kiddus Levana (újhold megáldása) jelenetét láthatjuk.
A zsidó naptár kétféle rendszert egyesít magában, luniszoláris, azaz hold és napszerinti naptárnak nevezzük. Az 1848-ban megjelent Első Magyar Zsidó Naptár és Évkönyv az emancipálódó polgárság igényeinek megfelelően a zsidó naptár mellett az aktuális katolikus és protestáns ünnepeket is felsorolja, hogy az integrálódó zsidó közösség tagjai számon tarthassák honfitársaik időbeosztását is.
A héber betűs kandallóóra talapzatán a héber felirat a Siralmak könyvének 5:21 versét idézi: "Téríts vissza Örökkévaló Hozzád és meg fogunk térni, újítsd meg napjainkat mint egykoron.”
A jeruzsálemi Szentély fennállásának idejében az újholdak napjain áldozatokat mutattak be vezeklésül az elmúlt hónapban elkövetett bűnökért. Ennek hagyománya Jom Kippur katan, melynek imarendjéhez készült 1767-ben a kis kéziratos imakönyv.
A zsidó naptárban a napokat estétől következő estéig számítják, ezért az ünnepek mindig az esti csillag feljövetelével kezdődnek. A 19. századi zsebóra számlapján félhold és öt csillag, valamint csillagászati jegyek utalnak erre.