Hétköznapok

Zsidó otthon

A ház, tágabb értelemben a zsidó otthon a vallási előírások megtartásának elsődleges terepe. Ha a vallási gyakorlatnak nem feltétele a szakrális tér, vagy a megszentelt idő, és az étkezési előírásoknak vagy a rituális tisztaságnak legalább akkora súlya van, mint a zsinagógában elmondott imáknak, akkor megértjük, hogy a “zsidó” nem csak egy vallás, hanem egész életmódot átfogó rendszer.

Mezüze tok <br /><em>Mezuzah case</em>

Mezuza tok, ezüst. A zsidó lakások jobb oldali ajtófélfáján kis tokban a szentírás meghatározott verseit kell elhelyezni. Az elhelyezés módja az egyiptomi kivonulás történetére emlékeztet. A kivonulás könyvében olvasható történet szerint a tizedik csapás, az elsőszülöttek halála előtt a zsidó házak ajtófélfáit a vacsorára elfogyasztott bárányok vérével jelölték meg, s a csapás elkerülte ezeket a házakat. Ennek emléke a mai napig a zsidó házak ajtófélfáin elhelyezett mezuza. Vallási előírás csak a szövegre van, elkészítésénél ugyanazok a szigorú szabályok érvényesülnek, mint a Tóra írásánál. A kis hengerré összetekert pergamendarabot rejtő tok gyakorlatilag bármi lehet, ami megóvja a szöveget a betűk lekopásától, használhatatlanná válásától.

Mezuza tok<br /><em>Mezuzah case</em>

Mezuza tok, Óbuda, 1848. A mezuza tokot Böhm Salamon óbudai zsidó ötvös készítette ezüstdrótból hajlított filigrántechnikával, ami az óbudai zsidó ötvösség jellemzője volt. A feudális Magyarországon a zsidók nem lehettek tagjai a céheknek, s így a mesterségek jelentős részének műveléséből is ki voltak zárva. Ezek közé tartozott az ötvösség is, melyet mindössze két földesúri birtokon megtelepedett zsidó közösségben művelhettek egyéni engedélyek alapján: Pozsony–Várteleken és Óbudán. Böhm Salamon az óbudai zsidó közösség tagja volt.

Mezuza tok <br /><em>Mezuzah case</em>

Mezuza tok, Jeruzsálem, 1924. A zsidó nemzeti művészet megteremtésének szándékával alapított Becalél Akadámián készült a sárgaréz mezuza tok. A Becalél Akadémia művészetére jellemző, hogy a díszítés a héber szövegekből áll. A mezuzatok rácsozata a Somer dalté Israel” (Izrael ajtóinak őrzője) szövegből áll, melynek rövidítése (SDI) a Saddaj istennév is egyben.

Házi áldás <br /><em>Blessing for the home</em>

Az üvegre festett falikép kettős kapuzat alakjában két világ találkozik. Minkét oldalán 19. században elterjedt lakásdísz-táblát láthatunk, de szokatlan e kettő kombinációja egy képben. A jobboldali kapunyílásban bibliai idézetekkel és különböző zsidó szimbólumokkal díszített mizrah tábla látható, melynek elsődleges funkciója, hogy megjelölje a keletet, Jeruzsálem irányát, mely felé fordulva kell az imákat elmondani. A tábla baloldali részében ugyanakkor egy háziáldás olvasható magyarul és németül. A háziáldások a barokk korban honosodtak meg, elsősorban keresztény közegben. A táblán e kettősség, s ugyanakkor a három nyelv: a magyar, a német és a héber – a 19. századi magyar zsidók társadalmi integrációjának, s nyelvi asszimilációjának is emléke. Ugyanakkor a tábla utal a zsidó otthonra is, mely az ott végzett imák, a kóser élelmezési szabályok és a vallási parancsolatok betartása révén sajátos szakralitást nyer.

Smá Israel

A két legfontosabb imánk egyike, naponta kétszer, a reggeli és az esti imában kell mondani. Izrael hitvallomásának is nevezik. Első szakasza az Istennel, a második a micvákkal, a harmadik pedig a történelemmel való viszonyunkról szól. A Smá Israel szövege szerepel a bejáratra helyezett mezuza illetve az imádkozáshoz használt imaszíjak belsejében található pergamenen is. 

Tányér "Sma Israel" felirattal <br /><p><em>Plate with "Shma Israel" label</em></p>

Majolika tál fa keretben. A tál öblében a Smá Iszraél ima szövege olvasható.

Imakönyv ezüst kötéssel <br /><em>Prayer book</em>

Trébelt ezüst imakönyv kötés. Dessau, 1767.

Kézmosó bögre <br /><em>Hand washing cup</em> Kézmosó tál <br /><em>Hand washing basin</em>

Kézmosó tál és kétfülű kézleöntő bögre. Kézmosó tál és kétfülű kézleöntő bögre. Ébredés után a vallásos zsidók első dolga a kézmosás. Minden étkezés előtt is kötelezően előírt a rituális kézmosás, melyhez egy kétfülű edényből mindkét kézre háromszor bőségesen kell vizet önteni, és utána a megfelelő áldást elmondani. 

Tfilintok pár <br /><em>Pair of tefillin</em>

A tfilin tárolására szolgáló díszes ezüst dobozkák. Kelet-Európa, 19. század.

Tfilin-pár, bársony tokban

Tfilin. A reggeli ima során a jobb karra és a fejre helyezendő bőrszíjak (tfilin), és a tárolásukra szolgáló monogramos hímzett zacskó.

Imakönyv <br /><em>Prayer book</em>

Imakönyv. Hétköznapi imakönyv a szemlélőrojtok (cicit), az imasál (talit) és az imaszíjak (tfilin) szabályaival, imákkal, zsoltárokkal és kézírásos családi feljegyzésekkel. Az 1765-ben megjelent kötet ezüstveretekkel díszített egyedi bőrkötésben maradt ránk.

Tallit ezüst atarával <br /><em>Talit with silver atara</em>

Imasál. Imasál (talit), melyet az ima során borítanak magukra a férfiak. Homlokhoz kerülő részén ezüstveretekből álló díszítés (atara), négy sarkain pedig a szabályosan megcsomózott szemlélőrojtok (cicit).

Sapka

Sapka. Arannyal hímzett bársony férfi fejfedő, melyet egykor Fleissig bécsi főrabbi viselt.

Fejkendő <br /><em>Head cover for women</em>

Fejkendő. Ezüsttel hímzett női fejkendő Magyarországról, 19. század 

Átárá (Imasál nyaksávja) <br /><em>Atarah (Neckband of the prayer shawl)</em>

Ruhadísz. Pamutfonálra tekert ezüstdrótból készített ruhadísz, mely egykor egy talit nyakrészét díszítette. Hasonló technikával („spanyer”) készültek női ruhadíszek és ünnepi fejfedők is. Kelet-Európa, 19. század.

Bekötési tábla

Bekötési tábla. Ezüstből készített bekötési tábla Mózes öt könyvének nyomtatott kiadásához. Itália, 1700 körül.

Amulettek

Noha már a Tóra is határozottan elítél és tilt mindenféle varázslást és démonokkal kapcsolatos hiedelmet, a népi vallásosságban szerepet kapnak az olyan tárgyak, melyek a hit szerint védelmet nyújtanak viselőjüknek. A szövegközpontú zsidó tradícióban az amulettek és kámeák szent szövegek részleteit tartalmazzák, vagy egy–egy betű vagy rövidítés idézi meg az túlvilági segítséget.

Amulett-tartó <br /><em>Amulet-case</em>

Amulett-tartó. A Balkánon élő szefárd zsidó női ruhaviselet jellegzetes kiegészítője a nyakban hordott amulett-tartó. Nyitható belsejébe pergamenre írt héber szöveg helyezhető.

Amulett <br /><em>Amulet</em>

Amulett-tok. Könyv alakú áttört ezüstfiligrán amulett-tok, fedelén „Sadai”= Örökkévaló felirattal.

Amulett. Nyakláncként is viselhető amulett, melyen két oszlop között egy héber hé betű szerepel, a négybetűs istennév rövidítéseként. 

Golyó alakú amulett. A kinyitható csontgolyó belsejében faragott bibliai jelenet látható. Franciaország?, 18. század  

Pipa <br /><em>Pipe</em>

Pipa. A cédrusfából faragott pipa Jeruzsálemben készült a 19. században. 

Pecsétnyomó

Kóser bélyegző. A zsidó élet egyik alapköve a kóser étkezési szabályok betartása. Meghatározott, hogy mit, milyen előkészítés után, mikor lehet fogyasztani. A legkörültekintőbb szabályozás a húsokat és a bort érinti. A kóser élelmiszerek jelzésére különféle pecséteket használnak, melyek jelzik, hogy melyik rabbi felügyelete alatt készült az étel. A keszthelyi hitközség bélyegzője a 18. századból maradt ránk.

Kóser pecsétnyomó. A dombóvári hitközség kóser mészárszékének pecsétnyomója.

Bolettaprés. Bolettaprés, ételek csomagolásának lezárására. A kis ólomplombákon a kóser felirat olvasható.

Sampler

Hímzésminta. A 18. századtól terjedt el a fiatal lányok körében az elsősorban betűket, számokat és különböző figurális díszítéseket bemutató hímzésminták készítése. A hasonló mintalapok nem csupán a lányok kézimunkában való jártasságát, hanem tanultságát is mutatták, hiszen készítéséhez ismerni kellett az abc-t. A kiállított keresztszemes hímzésmintán a latin betűk mellett a német nyelvű szövegekhez használt ún. gót betűket, valamint egy héber betűsort is láthatunk. Készítője ismeretlen, csak nevének kezdőbetűit (D.M.), és a dátumot (1866) hímezte rá a feltehetően művelt fiatal lány, aki a mintalap készítésével ízlésének, tanultságának és ügyességének is emléket állított.

Imakönyv <br /><em>Prayer book</em> Imakönyv <br /><em>Prayer book</em>

Imakönyv. Mára már ismeretlen fiatalasszony imakönyve volt a hímzett borítóba kötött német nyelvű sziddur. Borítójának finom selyemhímzése feltételezhetően saját keze munkája. Portréfotója a belső borítón látható, így annyit tudunk róla, hogy az 1870-es években divatosan öltözködő fiatal asszony lehetett.

Imakönyv <br /><em>Prayer book</em>

Imakönyv. Hétköznapokra való imakönyv zománcozott ezüst veretes monogrammal, bőr kötésben. Budapest, 1899.

Úti imakönyv - Seder Tfilat Haderech / <em>Traveler's Prayer</em>/ סדר תפלת הדרך

Úti imák, 1763.

Persely <br /><em>Collecting-box</em>

A nagykanizsai Nér Tamid egylet perselye, Bécs, 1854. A zsidó közösségi intézmények fenntartása teljes mértékben a közösség tagjaira hárult. Hitközségi adókból és önkéntes hozzájárulásokból fizették a rabbit, a tanítót, a kóser mészárost, a rituális intézmények felügyelőit, és természetesen a zsinagógák berendezését is. Nagykanizsán külön egyesület, a Nér Tamid (örökmécses) egylet biztosította a zsinagóga fenntartását és berendezését. Az adományokat a zsinagóga örökmécsesének képével díszített perselyben gyűjtötték.