MILEV

Lampasok

Fények

A szombati és ünnepi gyertyagyújtásnak elsősorban gyakorlati jelentősége volt, az otthon békéjét erősítette, hogy nem kellett sötétben tölteni az estét. Napjainkban elsősorban spirituális jelentősége van, illetve gyakran a hagyományhoz fűződő egyetlen kapcsolatot jelenti.

IMG_6772.JPG

Zsinagógai lámpás Lembergből, a 18. század közepéről. 

64_1116.JPG

Zsinagógai fali gyertyatartó pár, sima fényvisszaverő felülettel, az óbudai zsinagógából.

64_1151.JPG

Zsinagógai ampolna, peremén az adományozók neveivel, 1763-ból. Ezt a lámpást a Múzeum vásárolta 1912-ben.  

64_1171.JPG

A 19. század elejének divatos biedermeier stílusában készült örökmécses a pesti temetkezési szentegylet, a Chevra Kadisa tulajdonából. A kis ezüst mécsest 1931-ben adományozták a Múzeumnak.  

Hogy került ide?

Tárgyaink jelentős része családok, zsidó közösségek ajándékaként került a gyűjteménybe, ezekről tudhatjuk, hogy mikor, hol, kik használták őket. A többi a holokauszt során elpusztított zsinagógákból megmentett tárgy, melyeket 1945 után gyűjtöttek össze. 1964-ben az eredeti leltárkönyveket megsemmisítették, így ma csak komoly kutatás után tudjuk megállapítani a tárgyaink eredetét. 

64_1095.JPG

Ma már nem megállapítható, hogy ezt (és a következő három) zsinagógai örökmécsest hol használhatták. Feltehetően 1945 után került a Múzeumba. 

90_15.JPG

Zsinagógai örökmécses. 

lampa_ltszn.JPG

Zsinagógai örökmécses 

IMG_6776.JPG

Ón és üveg zsinagógai örökmécses.  

64_220.JPG

Szombati lámpás, melyet Spitzer Mór családja használt a 19. században Pozsony-Széleskúton. A lámpásban olajjal világítottak, és a szombati fények meggyújtásához használták. A hosszú fűrészes részen szombatonként lejjebb engedték, ahogyan a következő vitrinben lévő Oppenheim képen látható.

64_1128_1129.JPG

Páros szombati fali gyertyatartó-pár, rajta héberül a gyertyákra mondott áldás szövegével.  

64_1096jo.JPG

Szombati lámpás sárgarézből. Hasonló lehetett a felette lévőhöz, de ennek fűrészes akasztója elveszett.  

64_1147.JPG

Álló gyertyatartó a Jeruzsálemi Becalél Akadémia (1906-1929) tervei alapján.