Naményi Ernő

(Nagykanizsa, 1888. május 9. – Párizs, 1957. november 21.)

Naményi apja Neumann Ede, a budapesti Országos Rabbiképző Intézetben végzett első rabbi, anyja Kayserling Emma, a Dohány utcai rabbi, Kayserling Mayer lánya. Anyai dédapja Ludwig Philipsson magdeburgi rabbi, a berlini liberális rabbiképző (Jüdische Hochschule) egyik alapítója. Naményi jogot, közgazdaságtant és szociológiát tanult Brüsszelben, majd 1916–tól az Országos Iparegyesület titkára, igazgatóhelyettese, majd igazgatója lett. Emellett a Magyar Könyv és Reklámművészek Egyesületének főtitkára, a Magyar Bibliofil Társaság választmányi tagja volt. Az Országos Magyar Zsidó Múzeum Egyesületnek 1931–től lett tagja, pénztárosa, elnökhelyettese, majd 1945 és 1950 között elnöke, ekként a Múzeum igazgatója volt. Mint reklámmal is foglalkozó szakember komoly múzeumi marketing–tevékenységet végzett, ő állt a képeslap-sorozatok és a múzeumi műtárgymásolatok kiadása mögött. Családi és baráti kapcsolatain keresztül számos fontos és értékes tárgyat szerzett meg a gyűjteménynek, egyebek mellett a nagykanizsai tárgyak múzeumi letétbe helyezése is neki köszönhető. A második világháború idején megszervezte a gyűjtemény elrejtését, majd a felszabadulást követően megkísérelte felmérni és a múzeumba vinni a zsidó közösségek megmaradt értékeit. Az 1947–es újranyitást követően Grünvald Fülöppel újraszervezték a Múzeumot. Naményi 1949 végén Párizsba emigrált, és bekapcsolódott az akkoriban formálódó párizsi zsidó múzeum munkájába. Felkutatta a Maghreb országaiban és a Dél–Franciaországban található zsidó értékeket, majd bevezetőt írt a múzeum szertartási tárgyait bemutató katalógushoz. 1956–ban megszervezte az európai zsidó múzeumok vezetőinek értekezletét, amelyen a lehetséges együttműködés formáiról tárgyaltak. Halála évében jelent meg L’esprit de l’art juif című, máig alapvető könyve. Ugyanebben az évben jelent meg a zsidó művészet első összefoglalója (Cecil Roth, ed.: The Jewish Art. An Illuminated History), melyben Naményi két fejezetet írt.