Grünvald Fülöp

(Sopron, 1887. augusztus 31. – Budapest, 1964. január 3.)

Tanár, történész. 1913-tól a pesti zsidó hitközség polgári iskolájában, majd 1919-től gimnáziumában tanított. 1948 után a Gimnázium igazgatója volt, 1959-től pedig az Országos Rabbiképző Intézet történeti tanszékének vezetője volt. A Múzeum munkájába aktívan 1932-ben kapcsolódott be, ahol elsősorban a levéltári gyűjtemény feldolgozását és publikációját végezte. 1935-ben dunántúli hitközségekben: Oroszváron, Rajkán, Rohoncon és Kőszegen mérte fel a fennmaradt hitközségi iratokat és tárgyakat, s ugyenebben az évben egyik összeállítója volt a Kongresszusi kiállításnak is. 1937-ben a gyűjtemény teljes katalogizálásának részeként Fürst Aladárral elkészítette a zsidó régiségek katalógusát, melynek publikációjára nem került sor, a kézirat holléte egyelőre nem ismert. Az igazgatósági jelentés szerint 1939-re egy képes ismertető füzetet is elkészítettek, sajnos ennek kézirata sem ismert jelenleg. 1942-43 során vidéki hitközségek sorát látogatta végig a még lappangó zsidó értékek után kutatva, e kutatómunka leglátványosabb eredménye a zsámbéki és a keszthelyi iratanyag megmentése. 1950 után a Múzeum igazgatójaként gyakorlatilag egyedül kellett folytatnia a munkát. 1955-ben megszervezte a dunántúli zsidó közösségek újabb felmérését, 1960-ban pedig szülővárosában, Sopronban részt vett a középkori zsinagóga és mikve feltárásában. Kapcsolatrendszerén, barátain és tanítványain keresztül sok fontos és értékes tárgyat szerzett meg a gyűjtemény számára – ezek közül külön említést érdemel kapcsolata a soproni Rosenstingl antikváriummal, ahonnan számos értékes könyv érkezett ajándékként a gyűjteménybe. Grünvald publikációi elsősorban történeti összefoglalók, historiográfia, forráspublikációk a Libanonban, és a Magyar Zsidó Oklevéltárban. Grünvald Fülöpöt 1962 nyarán egy hitközségen belüli koncepciós eljárás keretében távolították el a Múzeum éléről, ezt követően nem sokkal, dolgozószobájában hunyt el.