Munkácsi Ernő
(Páncélcseh, 1896. augusztus 7. – Balatonfüred, 1950. szeptember 1.)
Ügyvéd, amatőr művészeti író. A Pesti Izraelita Hitközség főügyészeként dolgozott, emellett a múzeum 1931-es újjászervezésétől vett részt a múzeumi munkában. Kezdetben a Múzeumegyesület titkáraként, majd 1937-től a Múzeum ügyvezető igazgatójaként. Munkácsi állította össze az évenként megjelentetett múzeumi éves jelentéseket, melyeket az IMIT Évkönyveiben, 1940 után a Libanonban publikált. Munkácsi hitközségben betöltött vezető pozíciója hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Múzeum aktívan részt vett a hitközségi politikában azáltal, hogy kiállításaival, kiadványaival történelmi legitimációt biztosított a hitközség tevékenységéhez. Munkácsi személyes érdeklődése elsősorban az itáliai zsidóság múltjának és művészettörténetének feltárására irányult, erről jelentek meg legfontosabb publikációi. Az 1930-as években több itáliai település zsidó emlékeit végigfényképezte, melyek alapján publikált, és melyekből 1937-ben kiállítást nyitott az „Olasz zsidóság egyházművészeti emlékei” címen. Ő kezdeményezte a Múzeum családtörténeti kiadványsorozatának megjelentetését, melyben végül csak saját családja története jelent meg, édesapja összeállításában: Munkácsi Bernát: A nyitrai, nagyváradi és budapesti Munk-család, valamint a nyitrai, nagytapolcsáni, balassagyarmati, nagykanizsa, szentesi és budapesti Felsenburg-család genealógiája. Budapest, Magyar Zsidó Múzeum: 1939. 1944-ben tagja lett a pesti Zsidó Tanácsnak, mely miatt 1946-ban népbírósági eljárás alá vonták, ami ugyan felmentésével végződött, de szívbetegsége ezt követően súlyosbodott, és 1950-ben elhunyt.
Ajándékai a gyűjteményben: