Korona

A korona (keter, atara) sűrűn előfordul a középkori zsidó szövegekben, de vizuális ábrázolása csak a 16. század vége felé jelenik meg a zsidó művészetben, hogy később az egyik legelterjedtebb, legáltalánosabban használt motívummá váljon. 

Szöveges alapja a Misna Avot 4:13:

 רַבִּי שִׁמְעוֹן אוֹמֵר, שְׁלשָׁה כְתָרִים הֵם, כֶּתֶר תּוֹרָה וְכֶתֶר כְּהֻנָּה וְכֶתֶר מַלְכוּת, וְכֶתֶר שֵׁם טוֹב עוֹלֶה עַל גַּבֵּיהֶן:

 A tárgyakon a „Tóra koronája” látható (Misna Avot 3 korona), melyet erősít, hogy a kifejezés kezdőbetűi („kaf-tav”) gyakran megjelenik a korona ábrázolása mellett. Előfordul, amikor a három korona egymás mellett, illetve hierarchikusan elhelyezve egyazon kompozícióban jelenik meg.

Legjellemzőbb a Tórával kapcsolatos szertartási tárgyakon, tóraszekrény függönyökön, tóraköpenyeken, tóravérteken, illetve háromdimenziós ábrázolása önálló tóraékszerként. Megjelenítése általában követi a terület uralkodói és egyéb uralmi koronáit, nem ritkán oroszlánok tartják, mint a korszak heraldikai gyakorlatában megfigyelhető.

A rabbinikus irodalom a koronát az Isteni jelenléttel asszociálja, az isteni erő kifejezésére használja.

A 16. századtól elterjedt populáris kabbalisztikus utalások között gyakran szerepel az élet fája, melynek gyökerei a legfelső szefirába nyúlnak, amely a korona. Így a koronából kinövő fa isten közelségét, jelenlétét szimbolizálja, amely csak így lehetséges az istenábrázolást figurálisan tiltó judaizmusban.  

Megjelenítése általában követi a terület uralkodói és egyéb uralmi koronáit, nem ritkán oroszlánok tartják, mint a korszak heraldikai gyakorlatában megfigyelhető.