Fa

Az élet fájának motívuma szinte valamennyi ősi kultúra szimbólumrendszerében jelen van. A zsidó tradícióban az élet fája egyrészt a Mózes első könyvében leírt Édenkertre utal, de élet fájának (éc hájim) hívják a tóratekercs pergamenjét tartó rudakat is, utalva a Példabeszédek 3:18 versére:

עֵץ־חַיִּ֣ים הִ֭יא לַמַּחֲזִיקִ֣ים בָּ֑הּ וְֽתֹמְכֶ֥יהָ מְאֻשָּֽׁר

„Aki utána nyúl, annak az életfája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik.”

A 16. századtól elterjedt populáris kabalisztikus utalások között gyakran szerepel az élet fája, melynek gyökerei a legfelső szefirába nyúlnak, amely a korona. Így a koronából kinövő fa isten közelségét, jelenlétét szimbolizálja, amely csak így lehetséges az istenábrázolást figurálisan tiltó judaizmusban.