Izrael fiai Egyiptomban, a kivonulás

A Haggada első fejezetei a zsidók egyiptomi zsarnokságból való szabadulását, annak történelmi hátterét ismertetik. Az Egyiptomból való kivonulás tette lehetővé a zsidók számára a szabadságot. Enélkül a szabadság nélkül nem kaphatta volna meg a zsidóság az Ö’rökkévalótól a Szináj hegyénél a Tórát. A szabadság, a Tóra, a törvények tették igazi néppé a zsidóságot.

Az ókori Egyiptom története öt korszakra oszlik, a harmadik az Új Királyság, ami ~i.e. 1350-ig tartott, ekkorra tehető a zsidóság rabszolgamunkája és csodálatos megszabadulása.

Az egyiptomi kivonulás időpontjára a Királyok Könyvében (Királyok I. könyve 6:1) találunk utalást: „És volt a 480-ik évben, miután kivonultak Egyiptom oszágából, a negyedik évben, hogy király volt Salamon Izrael fölött, felépítette a Házat az Ö’rökkévalónak.” Salamon i.e. 969-ben lépett trónra, a kivonulás idején II. Amenophis fáraó uralkodott.
Másik adalék a tell-el-amarnai cseréplevél: ezt az 1878-88 között végzett ásatásokkor találtak cserepekre írott leveleket. Egyik cseréplevélen a jeruzsálemi helytartó jelenti, hogy a habiri népe támadja a várost. A levelet – amelyben a habiri nép nyilván azonos a héberrel –, i.e. 1370 körül írhatták a cserépre.
A jerichói ásatások, is alátámasztják ezt az időpontot. Józsua könyvében (6:20.) a harsonaszótól leomló falak valóban léteztek és egy „földrengés” miatt omlottak össze. A kutató – Garstang professzor – olyan időjelzésre utaló egyiptomi szent skarabeusokat talált, amelyek szintén az i.e. 1445-ös dátumot erősítik meg.

József uralkodása a Középső Királyság idejére ~i.e. 1875-re tehető. Mózes első könyvében színes nyelven beszéli el, hogyan kerültek Jákob fiai a fáraók országába. Először az éhínség miatt, másodszor Benjáminnal teszik meg az utat, végül az ősatya egész családjával Gósen földjére költözködik. Amikor Benjáminnal mennek, Jákob figyelmezteti fiait, hogy vigyenek ajándékot „annak a férfinak”, (Józsefnek). A képen egy érdekes ábrázolást is láthatunk: az előkelő sémi vezető tarka köntösét... Ez az a tarka köntös, amivel Jákob kedvelt fiát, Józsefet megajándékozta, és amiért a testvérei féltékenyek voltak rá. (1Mózes 37:3) 
Amikor Józsefet a fáraó beiktatta tisztségébe, így szólt hozzá: „Lásd egész Egyiptom országa fölé tettelek.” Egyiptom héberül „micrajim”, ami többesszámú kifejezés a „mácor”-ból és „két országot” jelent, tehát József Felső és Alsó Egyiptom alkirálya volt. József új nevet is kap, Cáfenat-Pánéach, azaz „két ország táplálója”. Mózes első könyve pedig (42:6) „masbir”-nak nevezi, a héber szó magyar fordítása „tápláló”.

József halála után „... És támadt új király Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet...” A héberek a Nílus deltájánál, Gósen kövér földjén telepedtek le, az egyiptomiak kormányzati fölényük tudatában nem féltek tőlük, és a kiválókat magas tisztségekre ültették, amit József esete jól példáz. De a bizalom nem tartott örökké... A Biblia szerint „szaporodtak és megsokasodtak és megerősödtek igen nagyon és megtelt velük az ország.” (2Mózes 1:7) „Ezért helyeztek föléjük robot-tiszteket, hogy megtörjék őket. És ők építettek tárházvárosokat Fáraónak: Pítómot és Raámszészt.” (2Mózes 1:11)
Izrael fiait felügyelők sanyargatták, az egyik a „nogeszim”, aki korbáccsal ütötte őket, a másik, a „sóterim”, aki számbavette az elvégzett munka mennyiségét. 
A rabszolgamunka  fázisai: az agyag bányászata, a téglavetés és a téglákból a falak építése. Erre a nehéz munkára emlékeztet a széder-estén a hároszet is.

„És kiáltottunk az Örökkévalóhoz, őseink Istenéhez, és az Örökkévaló hallgatott hangunkra, látta nyomorúságunkat, vesződségünket és szorongatásunkat.” (5Mózes 26:7) idézzük a haggadában. Megszületik Mózes, megmenekül a fáraó népirtó gonoszsága elől, majd testvérei élére áll, és az Ö'rökkévaló „erős kézzel és kinyújtott karral” kivezeti Izrael fiait a szolgaság házából, Egyiptomból. Mózest édesanyja gyékényből font kosárba teszi a Nílus nádasában. A Biblia „tévat gome”-nak nevezi ezt a kosarat, az egyiptomiak ezekben a kosarakban (lehetett fából, papíruszból, de akár kőből is faraghatták) rendszerint „értékes tárgyakat” helyeztek el és szállítottak. Ezért keltette fel a fürdőző királyleány figyelmét a kosár. Mózes a királyi palotában nevelkedett, közelről láthatta az államvezetés „művészetét”, felnőtt és népe vezére lett. Izrael fiainak fohászkodása meghallgatásra talál az Ö'rökkévalónál, és megindul a drámai küzdelem amely fokról fokra töri meg a keményszívű fáraót, ami Izrael kiszabadulásához vezetett. A tíz csapás által az Ö'rökkévaló gondoskodott arról, hogy megérezzék hatalmát. A csapások hatása lépésről lépésre emelkedik, a legutolsó csapás, az elsőszülöttek halála, ami elkerülte a zsidókat – innen az elkerülés elnevezés –, viszont elpusztította a fáraó elsőszülött fiát, az „istenek alkonyát” is jelentette. 

Az egyiptomi elsőszülöttek halála után a fáraó még azon az éjjel hivatja Mózest és Áront, hogy megadja az engedélyt az elvonulásra. Az izraeliták Ramszeszből Szukkot felé indulnak. Szukkotból a Sás-tenger menti pusztán vezető úton mennek tovább. Az Ö'rökkévaló nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban halad velük, hogy mutassa az utat. A fáraó később megbánta, hogy elengedte Izrael népét, ezért harci szekerekkel felszerelt seregével üldözi őket. A felhőoszlop az egyiptomiak és a zsidók tábora között helyezkedik el, s a sötétség miatt az egyiptomi sereg nem férkőzhet az izraeliták táborához. Mózes a tenger partján kinyújtja kezét, „...Te pedig emeld fel botod és nyújtsd ki kezed a tenger felé és hasítsd ketté, hogy menjenek Izrael fiai a tenger közepén, szárazon...” (2Mózes 14:16) A kettévált víz között Izraeli fiai átkelnek, Mózes újból kinyújtja kezét a tenger felé, és az őket üldöző egyiptomiakat a visszatérő hullámok elborítják. A Sás-tengeren való átkeléssel veszi kezdetét a negyvenéves sivatagi vándorlás. 

Kedves Olvasó!
Tudjuk, nem pótolja az eredeti könyvet, ezért, ha csak virtuálisan is, de itt fellapozhatja az 1942-ben kiadott OMZSA Haggada első fejezeteit, amelyek az egyiptomi rabszolgasággal, a csodálatos kivonulással, a Peszah ünnep történetével, valamint a haggadák keletkezésével és a széder est jelképeivel foglalkoznak.