A Haggada szerkesztői és alkotói
Dr. Ribáry Géza (1889–1942) ügyvéd, a PIH (Pesti Izraelita Hitközség) elnökhelyettese, a Társadalmi Munkabizottág elindítója. Ribáry Géza volt az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) alapító elnöke is, az OMZSA adta ki a Haggadát, amelyhez ő írta az előszót. Ribáry Géza szervezte meg 1939-től az állás nélküli zsidó művészek megsegítésére létrehozott OMIKE Művészakciókat (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület). Ezeket az előadásokat a Goldmark teremben tartották, ez volt akkor – a zsidótörvények miatt –, szinte az egyetlen hely, ahol zsidó művészek felléphettek, így munkához, és megélhetéshez juthattak.
Munkácsi Ernő (1896–1950) ügyvéd, jogi író, a Pesti Izraelita Hitközség, majd a Zsidó Tanács főtitkára, 1934 és 1942 között a Magyar Zsidó Múzeum igazgatója. Munkácsi Ernő szerkesztette az OMZSA Haggadát. Történeti és művészeti tanulmányt írt a kötetbe, amelyben bemutatja a haggadák illusztrációit művészettörténeti megközelítésből. A Haggadában lévő tanulmányában a peszáhi széder est történeti hátteréről, pészah est jelképeiről is hasznos információkkal látja el a kötet olvasóját.
Dr. Kohn Zoltán (1902–1944) mártírhalált szenvedett rabbi, pedagógus, pedagógiai író, a Pesti Zsidó Gimnázium hittan tanára. Az OMZSA Haggada szerkesztője és munkatársa. Kohn Zoltán fordította magyarra és írt magyarázatokat a haggadához. Rabbi, 1939-ben vallástani főfelügyelő, majd világi tanfelügyelő lesz, megszervezi a zsidó tanulók vallásos köreit, zsidó ifjúsági zenekart hív életre és bibliatanulmányi versenyeket rendez. Az OMZSA megindulásától kezdve Ribáry munkatársa. Részt vesz a Libanon c. tudományos folyóirat megalapításában és szerkesztésében. 1943-ban a Rabbiképző Intézet előadója, 1944-ben a Zsidó Tanács ügyvezetője. 1944 decemberében Budapesten a nyilasok agyonlőtték.
Göndör Bertalan (1908–1945) festőművész, grafikus. A Haggada feketével, sárgával és pirossal nyomtatott díszítései, ókori egyiptomi minták felhasználásával, Göndör Bertalan tervei alapján készültek. Budapesti művészcsaládban született az Iparművészeti Főiskolán Helbing Ferenc tanítványa. 1927-ben Bécsbe emigrált, mint villanyszerelő dolgozott. Tanulmányait a Kunstgewerbeschulébban folytatta. Linóleummetszet-sorozatot készített a nagyváros szegényeiről. 1938-ban, az Anschluss után hazatért, grafikusként, könyvillusztrátorként dolgozott, krétarajzaival szerepelt az OMIKE Művészakció képzőművészeti kiállításain. 1941-től többször behívták munkaszolgálatra. Az 1943-ban a Pesti Izraelita Nőegylet Leányárvaháza kiadásában megjelent Eszter Könyvét Göndör Bertalan illusztrációi díszítik. Kárpátaljai munkaszolgálatából ceruzával rajzolt karikatúrákat küldött haza feleségének. Magyarország német megszállása után Auschwitzba, majd Mauthausenbe deportálták, ott halt meg 1945. március 28-án.
Dr. Szabolcsi Bence (1898–1973) zenetörténész, művészettörténész. Az OMZSA Haggadában található kották Szabolcsi Bence munkái. A Zeneakadémián zeneszerzést tanult Kodály Zoltánnál, Siklós Albertnél és Weiner Leónál. 1923-ban Magyarországon az egyetlen zenetudományi diploma az övé. Az 1920-as, '30-as években régi magyar zenetörténeti emlékek után kutatott a középkortól a XIX. századig, ennek eredményeként született meg a magyar zenetörténet első, ma is alapirodalomként szolgáló összefoglalása A magyar zenetörténet kézikönyve címmel. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1955-től rendes tagja. 1961-ben megalapította és 1973-ig igazgatóként irányította a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumát, majd 1969-től a Zenetudományi Intézetet vezette.
A Löbl és Fia nyomdában nyomtatták az OMZSA Haggadát. A nyomda 1936-ban ünnepelte fennállásának 60 évfordulóját. Ekkor a nyomdát Löbl Dezső (1908-1990) könyvkiadó, könyvkereskedő, szerkesztő, az Officina Könyvkiadó egyik alapítója vezette.
A nyomda történetét „A Löbl-nyomda hatvan éve” című kiadványból ismerhetjük meg:
Az 1875-ös év verejtékes szakasza a Löbl család életének. A „nyomdaüzem” ideiglenesen a Laudon-utcai kis lakásban nyer elhelyezést, a „személyzet” egy inasból és a „géppark” egy kézi sajtóból áll. Majd feleségével együtt elhatározza, hogy nyomdája részére helyiséget keres. Választása az akkor épülőfélben lévő Sugár-útra (a későbbi Andrássy-útra) esik. Az 1878. év legelején, egy vasárnapi séta befejeztével, Löbl Dávid ott állt a Sugárúton és a lába a földbe gyökerezik: a bazár, benne a nyomda, egész munkájának kis eredménye, lángokban áll! A régitől két saroknyira vesz ki kényelmes helyiséget: az akkor felépült Brüll-palota Petőfi-utca és Sugár-útra néző boltját. Ez lesz az új otthona a papírkereskedésnek, míg a Petőfi-utca frontján akad kényelmes hely a nyomda részére. Az átköltözéstől számítva veszik tulajdonképpen kezdetüket az üzem igazi béke évei. 1914-ben költöznek a Nagymező utcába, ahol egy egész házat vásárolnak a nyomda, a kiszolgáló helyiségek és a család számára. 1942-ben a Haggada is ebben az épületben készült el.