Tóratekercsek és díszek / Torah Scrolls and decorations
Title
Collection Items
-
Tóravért Torah shield
„Nincsen a zsidóságnak bambinója (…) de legszentebbje a tóra, ezt pólyázza, öltözteti, ennek van hétköznapi, ünnepi és van gyászruhája..” – írta a huszadik század elején a zsidó múzeum első munkatársainak egyike, a folklórkutató temesvári rabbi, Kohlbach Bertalan.
A Mózes öt könyvének héber szövegét, azaz a Tórát tartalmazó pergamentekercset a világ minden zsidó közösségében két farúdra tekercselik. A zsinagógai istentisztelet során minden héten felolvasnak egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszt, a hetiszakaszt. A tóra pergamenje ennek megfelelően folyamatosan egyik rúdról a másikra kerül át. Szimhat Tórakor, a Tóra örömünnepén, az éves felolvasási ciklus fordulóján a tekercset rituálisan visszatekerik.
Az európai askenáz közösségekben feltekert tekercset rögzítés után díszes tóraköpenybe bújtatják, majd ezen helyezik el a többi, jellemzően nemesfémből készült Tóradíszeket. Ezek használata, készítése nem előírás, pusztán a díszítő szándék és a tóratekercs megbecsülésének szimbólumai, s kialakulásuk az elmúlt néhány száz évre tehető. Időben legkésőbb, csak a tizenhatodik század vége felé alakultak ki a tóravértek vagy pajzsok. Kialakulásuk talán annak köszönhető, hogy a tóravérteken elhelyezett kis nyílásokba helyezett táblácskákon jelezték, hogy melyik hetiszakaszig van betekercselve a pergamen. A táblácskák ma már inkább csak díszek, és általában az aktuális ünnep neve olvasható rajtuk. A tóravértek formája, gyakran még ikonográfiai elemei is követi a többségi társadalomban megszokott formákat: a nemesi címerekre emlékeztető, baldachinos tóravért jellegzetes osztrák-magyar típus.
Az aranyozott ezüst tárgy hermelinfarkas mintájú, kettős kőtábla alakú címerpajzs, mely felett kétoldalt elkötött baldachin van. A baldachinon tizenhárom ágú nyitott korona, melynek pántját ékkövek díszítik. A pajzs közepén a tízparancsolat kettős kőtáblái a hajdani Szentély berendezésére utaló oltáron állnak, melynek díszítése angyalfejekből és növényekből áll. A kőtáblák felett csapolás nyoma jelez egy hiányzó koronát, mely szimbolikusan a tóra hatalmát lenne hivatott kifejezni.
A kőtáblák két oldalán jobbról Mózes, balról Áron féldomborművű alakja látszik a szokásos attribútumaikkal: Mózes a kőtáblákkal, jobb kezével érintve a táblákat és a szarvakkal, Áron pedig a főpapi mellvérttel és a füstölővel. A második parancsolat szigorú értelmezése miatt a judaizmus kultúrtörténetében az emberábrázolás tilalma enyhébben vagy szigorúbban, de folyamatosan jelen van. A tizennyolcadik századtól számos könyvcímlapon és tóravérten láthatjuk Mózes és Áron páros alakjait. Az itt kiállítottal majdnem teljesen azonos tóravértje volt a korabeli Magyarország legnagyobb zsidó közösségének, a pozsonyinak. Rabbijuk, a korszak egyik legtekintélyesebb rabbija, a Hatam Szóferként is ismert Schreiber Mózes volt. Ő egy 1810-ben kelt rabbinikus döntvényében úgy érvelt, hogy Mózes és Áron alakja megjelenhet tóravérten, mert ábrázolásuk annyira közismert, hogy senki sem tekintheti őket bálványimádás tárgyainak. Ugyanakkor megemlítette, hogy a saját otthonában lévő tárgyakon lévő figurális ábrázolások esetében úgy járt el, amint az mestereitől látta: a figurák orrából, vagy füléből egy kis darabot lecsípett, hogy ne legyenek „teljes ábrázolások”, s használatuk így már kétségen felül megengedett.
A Tóravértet a Dohány utcai zsinagógában használták, s az 1930-as években, letétként került a gyűjteménybe.
-
Tóramutató Torah pointer
A tóratekercset, a betűket a felolvasás során kézzel érinteni illetlenség. A középkorban még egy textildarabbal terítették le a pergament, amit sormutatóként is használtak; tóramutatók használatára a 16. századtól vannak adatok. Legelterjedtebb a kinyújtott mutatóujjú jobb kéz alak, melyet fémből, fából vagy csontból, napjainkban akár üvegből és műanyagokból is készítenek. A tárgy hagyományos elnevezése a héber kéz szó, azaz yad.
Európában a feudális tiltó rendelkezések miatt a zsidók általában ki voltak zárva a nemesfémekkel való munkából, így a zsidó szertartási tárgyakat is jellemzően nem zsidó mesterek készítették. Az óbudai közösség kivétel volt: itt speciális engedélyek birtokában működhetett néhány zsidó ötvös is, például Adler Fülöp, aki a feliratokkal díszített tóramutatót készítette. A Zichy grófok birtokán megtelepedett óbudai zsidó közösség az ország – Pozsony után – második legnagyobb és legjelentősebb közössége volt. A zsidó közösségen belüli társadalmi életét a különféle jótékonysági vagy tanuló egyletek határozták meg. Ezekben részt venni, munkájukat anyagilag is segíteni elengedhetetlen volt a közösségen belüli érvényesüléshez. A zsinagógai istentiszteletek során használt tóradíszek és egyéb szertartási tárgyak is magánszemélyek vagy az egyesületek ajándékai voltak. Az ajándékozók neveit és az ajándékozás dátumát feltüntették a tárgyakon, így ezek történeti, családtörténeti, archontológiai kutatásokra is használhatóak.
A négyzetes szárú, három lapos kockával tagolt tóramutatót teljesen beborítják a feliratok. A három kockán olvasható felirat szerint a mutatót az óbudai „hevra menuha nehona” azaz léleküdv egylet vezetői készíttették 1837-ben.
A mutató szárának négy oldalán a vezetők nevei is olvashatóak, melyek alapján a korabeli zsidó névadási gyakorlat ismeretében családjaik származási helyére is következtethetünk. Beer Boskovitz – vagy családja – minden bizonnyal a morvaországi Boskovice közösségéből, míg Koppel Vacener és Wolf Zsámbék más, kisebb magyarországi közösségekből érkezhetett.
A tárgyat először 1935-ben mutatták be a nagyközönségnek, az Iparművészeti Múzeum „Régi Buda és Pest iparművészete” című kiállításán. A tóramutató az Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéből letétként került a múzeumba 1945 után.
Felirata a 3 gyűrűn:
נעשה ע''י האלופים
אבער עט אונטר גבאים
מחברה ד מנוחה נכונה
בשנת תקצז לפק
Készült a Chevra Menucho Nöchauno egylet vezetői fő és algabbái által az 597-ik (1837) évben a kis időszámítás szerint.
Oldalain:
1. ר' אברהם גאלדשטיין - ר' מרדכי כש
r. Avraham Goldstein -r. Mordeháj K.S.
2. ר' קאפמאן העלשיא - ר' קאפל וואצען
r. Kauufman Helsvia -r. Kapel Vácner
3. ר' הרש בער בעסקוויץ - ר' יוסף מורדכי גרינהוט
r. Hers Beer Boskowitz -r. Joszef Mordecháj Grünhut
4 .ר' שמשון הרש ביטרצ - ר' יוואלף שאמבעק
r. Sámson Hess Beitre -r. Wolf Zsámbék -
Rimonpár Torah finials
A tóratekercs legrégebben kialakult díszei a tekercset tartó fa rudak végére helyezett rimonok. A rimon héberül gránátalmát jelent, ami ősi szimbóluma a termékenységnek, gazdagságnak, s átvitt értelemben a tórának is. Írott források már a 11. századtól utalnak rimonokra, de tárgyi emlékünk csak jóval későbbről van. A világon ma ismert második legkorábbi a Zsidó Múzeum gyűjteményében lévő, 1602-ből származó feliratot viselő rimonpár. A vörösrézből készült rimonpár a tárgy eredeti elnevezésének megfelelően gömb alakú. Hengeres szárán két vésett levélindás gömb van, testén vésett gránátalmás díszítés aranyozás nyomaival. A tárgy jellegzetes terméke az oszmán–török rézművességnek, s feltehetően a szefárd zsidó kultúrkör terméke. A gömbök felső részén vésett donátorfelirat:
צבי הרש ב' דוד
יצו ש''ס''ב
„Cvi Hirs, Dávid fia, 362 (1602) a kis időszámítás szerint.” A Cvi Hirs jellegzetes askenáz név, melyben a héber Cvi (azaz szarvas) nevet német megfelelőjével (Hirsch) kombinálták. A tárgy feltehetően olyan területen volt használatban, ahol a két nagy zsidó kultúrkör, szefárd és az askenáz érintkezett, illetve ahol mindkettővel kapcsolatban álltak. Askenáz eredetileg a német területeket jelentette a rabbinikus irodalomban, később a német eredetű jiddis nyelvet beszélő európai közösségeket nevezték askenáziaknak. A szefárdoknak a spanyol területeken letelepedett zsidókat nevezték, majd miután 1492-ben az ibériai félszigetről kiűzték a zsidókat, leszármazottaikat is szefárdoknak nevezik. A rimonpár szárán látható felirata szerint a tárgya a
דק''ק ספרדים פעסט= „szefárd hitközség, Pest” tulajdonában volt. Ez a felirat jóval későbbi, mint a másik, már említett felirat, a város névírási gyakorlatának ismeretében legkorábban a 18. század végén kerülhetett a tárgyra. Ekkor, a 18-19. század fordulóján jelentek meg a kialakuló pesti zsidó kolóniában szefárd bevándorlók, akik egy ideig külön imaházban, saját rítusaik szerint imádkoztak. A huszadik század elejére a szefárd közösség beolvadt az askenáz többségbe. A rimonpárat Oser [ejtsd: ózer] Albert, a pesti szefárd közösség vezetője ajándékozta a Zsidó Múzeumnak 1917–ben.The oldest ornaments of the Torah scroll are the finials placed on top of the two wooden staves that hold the parchment. In Hebrew they are called rimon, or rimonim in the plural, which means ‘pomegranate’, and which is an ancient symbol of fertility, wealth, and figuratively also of the Torah. There are written sources attesting to the use of rimonim from the eleventh century onwards, but we have relics from only significantly later. The present object, a rimon pair from 1602 with inscriptions, is the second oldest Torah finial known today in the world.
Fitting to the meaning of the original Hebrew name of the object, the top of this copper, embossed and engraved rimon pair has a round form. Its stalk is a roll decorated with two smaller balls with engraved garlands, and its body is decorated with the motive of the pomegranate, with traces of gold-plating. It is a characteristic product of Ottoman-Turkish copper-smiths, and thus probably an artifact of the Sephardi Jewish tradition. On the top of the pomegranate there is an inscription naming the donator: “Tsvi Hirsh, the son of David, 362 according to the short era” (which is equivalent to 1602 CE). ‘Tsvi Hirsh’ is a typical Ashkenazi name, combining the Hebrew ‘Tsvi’ (that is, ‘deer’) with ‘Hirsch’, its German equivalent. The object was thus probably used in a place where the two major Jewish traditions, the Sephardi and Ashkenazi met, or where the local community was in contact with both.
Ashkenaz originally referred to German territories in Rabbinic literature, and later on the term Ashkenazi came to be used for European communities originating from Germany, who initially spoke Yiddish. Sepharad, on the other hand, meant the Iberian peninsula in Rabbinic literature, and Jews who settled in Spanish territories came to be called Sephardi Jews. After the expulsion of the Jews from the Iberian peninsula in 1492, their descendants are also called Sephardi.
According to the inscription on the stalk of the rimon, it belonged to the “Sephardi community in Pest”. This inscription can be dated to a significantly later date than the previous one. The spelling of the name of the city Pest changed with time, and based on the spelling of the inscription, it could not have been engraved on the item before the end of the eighteenth century. It was then, at the turn of the eighteenth and nineteenth centuries that Sephardi immigrants appeared in the Jewish community of Pest. For a time, they had their own prayer house and followed their own prayer rites. But by the beginning of the twentieth century, the Sephardi community assimilated to the Ashkenazi majority.
This rimon pair was presented to the Jewish Museum by Albert Ozer, the leader of the Sephardi community of Pest in 1917.
-
Rimonpár (Tóratekercs dísz) Torah finials (Torah scroll adornment)
A tóratekercs legrégebben kialakult díszei közé tartoznak a tekercset tartó fa rudak végére helyezett rimonok. A rimon héberül gránátalmát jelent, ami ősi szimbóluma a termékenységnek, gazdagságnak, s átvitt értelemben a tórának is. Írott források már a 11. századtól utalnak rimonokra, de tárgyi emlékünk csak jóval későbbről van. A rimonpárok időben később kialakult, az askenáz kultúrkörben elterjedt változata az építészeti elemeket felmutató, tornyos, emeletes forma. A gazdag, barokk stílusú rimonok teste hatosztású, két emeletes, kupolás tornyot ábrázol. Az emeleteken baldachinos fülkékben héber magyarázó feliratokkal ellátott öntött tárgyak vannak. Az apró tárgyak az ókori jeruzsálemi szentélyre utalnak. Az első emeleten a Szentély felszerelési tárgyait az arany menórát, a füstölő oltárt, a szent kenyerek asztalát, a rézmedencét, a kőtáblákat tartalmazó, arany fedelű ládát és egy olajoskorsót láthatunk. A második emeleten a szentélyben szolgálatot teljesítő főpapok ruházatának kellékei: a tizenkét törzs szimbolikus köveivel díszített főpapi mellvért, az efód, az arany fejdísz, a nadrág, a köntös, a főpapi öv, és a füstölő látható. A fülkék előtt kis erkélyek, a fülkéket elválasztó éleken pedig gazdagon díszített áttört ornamensek vannak. A tóradísz csúcsa vázában álló virágcsokor. Mindkét rimonon hosszú láncon váltakozva három gránátalma és három csengettyű lóg, melyek ünnepélyes csilingelést biztosítanak a felöltöztetett tóratekercs mozgatásakor. A csengettyűk között gránátalma és szőlőfürt alakú díszek váltakoznak, a tóra és Izrael népének szimbólumaiként. A rimonpár Padovában készült a 18. század első felében. Hasonló rimonpárokat készítettek több észak-itáliai városban, s több hasonló példány is ismert a világ jelentősebb judaika gyűjteményeiből. A rimonpárt Lajta Béla építész keleti útja során vásárolta, majd 1910-ben az akkor megalapított Zsidó Múzeumnak ajándékozta.
Feliratai:
חשן=Főpapi melldísz
מצופת=Főpapi süveg
כתנת=Főpapi köntös
מכוסים=Főpapi nadrág
מעיל=Főpapi talár
אפו=Föpapi palást
קדש להי=Szent az Ö-valónak
כפרת=Frigyláda függöny
עץ זהב עץ=Fa, arany, fa
מזבה החיצון=Külső oltár
מזבה=oltár
ארון הקדש=Szent frigyláda
ויוצא פרח="Virág fakadt"
אבנת=öv (szolgálati)
Béla Lajta (Leitersdorfer) architect and designer of the Chevra Kadisha institutions in Pest, in 1904 drafted a plan of a Jewish museum to be set up. He purchased the typically Italian Torah finials for his own collection, but when he heard about the founding of the museum in 1910, he was among the first ones to enrich the collection with these torah ornaments which depict the furnishings of the Jerusalem Temple, made in Padua in the beginning of the 18th century.Tags Catalog1916 -
Tóra korona Torah finials and Torah crown in one piece
A tárgyon feliratot nem láthatunk, csak az ötvös-céhekben követett fémjelzési gyakorlat alapján tudjuk, hogy Müller Antal, egy jónevű pesti ötvös készítette 1793 - 1797 között.
Müller Antal nem tartozott a zsidó közösséghez, a tárgyat megrendelésre, a megrendelő igényei és a saját mintakincse alapján készítette el. A tárgy kialakításánál feltehetően példának tekintette azt a tórakoronát, amely szinte teljesen azonos ezzel, és ötvös-céhbeli társa, Schwager János Mihály készítette mintegy tizenöt évvel korábban.
Mindkét tárgy az óbudai hevra kadisa, azaz temetkezési szentegylet használatára készült abban az időszakban, amikor Pest városába zsidók még csak ritkán, egyedi engedélyek birtokában léphettek be. Az óbudai közösség a földesúr Zichy család engedélyével lakhatott a településen. Az uradalom és a zsidó közösség közötti szerződésben engedélyezték egyebek mellett zsinagóga berendezését, a kóser élelmezéshez szükséges infrastruktúra kiépítését, és az egymás közötti jogviták esetére a saját, zsidó bíróság tartását is. A felirat nélküli tórakorona ennek a bírósági gyakorlatnak az emléke. A hitközség fennmaradt iratanyagából kiderül, hogy civakodásért és a bíróság megsértéséért Blau M.-et az óbudai közösség egy meghatározott súlyú ezüst tóraékszer készítésére ítélte. Mivel a szertartási tárgy ebben az esetben nem a készíttető és családja nevének és emlékének megőrzése céljával készült, az ítélet kitért arra is, hogy a tárgyon nem lehet felirat.
Az elkészült tárgyon a felirat szokásos helyén, az abroncs alsó részén kettős gyöngysor között vésett palmettasor emlékeztet az óbudai zsidó bíróság súlyos ítéletére.
A tárgy az 1934-ben megnyitott Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéhez tartozott, ahonnan 1945 után került jelenlegi helyére. -
Tóravért Torah shield
Részben aranyozott ezüst. Kartus idomú. Kétoldalon poncolt alapon trébelt virágfüzéres díszekkel. Lent és fent trébelt kagylós ékítményekkel. Felső részén nagy trébelt koronával. Közepén két álló oroszlán között a tízparancsolat két kőtáblája vésett héber felirattal. Alatta ünnepjelző tábla tartására szolgálókeret. Lejjebb kagylós díszű kartusban vésett héber felirat:
נעשה מקופת החברה קדישא בעת התמניות אלופי אבער גבאים ה' משה העללער וה' שמשון הירשלער וה' אשר דייטש וה' ישרראל הירש ואלופי גבאים דגח משה לעדערער וה' יום טוב בער וה' פרץ חיים דייטש וה' שלמה פישל וה' חיים ליעבערמאן וה' חיים מאנדל בשנת ת'ר'י'ב לפ'ק
"Készült a Chevra Kadisa pénztárából az alábbi vezető gabbajok idejében: Heller Mór-Hirschler Sámson-Deutsch Aser-Hirsch Israel-Lederer Mór-Beer Jomtov -Deutsch P. Chájim -Fischl Salamon-Liebermann Chájim-Mandl Chájim
A 612 (1852) évben a kis időszámítás szerint. -
Rimon
Ezüst. Hosszú, sima hengeres szárán két virágos, leveles, kagylós koszorú. Felső része áttört műves, előbb hat poncolt nagy levél idomból áll, majd 6 virágból, e fölött az alsóbb levéldíszhez hasonló idom. Tetején lapított korona, melyről plusz egy idom hiányzik. Ugyancsak hiányzik valamennyi két sorban elhelyezett csengő. -
Rimonpár Torah finials
Ezüst. Kuglibáb idomú két tóradíszének gömbös felsőrészén
négy kis csengő. Hármas karélyú vértjén Mózes két táblája a tízparancsolatot vésett kezdő szavaival -
Rimonpár Torah finials
Fémnyomott sárgaréz. Kerek, profitált talp, állóleveles dísszel. Kettős, lapított gömb alakú nodus, felső részén rózsás övvel. Tölcséres, tetején áttört szívpalmettás díszű alma, tetején áttört zárt korona öntött madárral, almáján 6 S alakú horoggal a csengők számára. A tetején ugyancsak csengő tartók csengők nélkül. -
Rimon
Sárgaréz, fémnyomott. Kerek, profitált talp, állóleveles dísszel, kettős lapított gömb alakú nodussal, felső részén rózsás övvel. Tölcséres, tetején áttört szívpalmettás díszű alma, tetején áttört zárt korona öntött madárral, almáján 6 S alakú horoggal a csengők számára, Tetején ugyancsak csengőtartó horgok,,csengő nélkül.
Collection Tree
- Judaika gyűjtemény / Judaica
- Tóratekercsek és díszek / Torah Scrolls and decorations