Browse Items (54 total)
-
Kecsege - nemesmásolat
Ma már nehéz elképzelni, de a 19. század közepén a zsidó közösséget lázban tartó egyik probléma a képen látható hal fogyaszthatóságának kérdése volt. A bibliai étkezési tilalmakból levezetve a kecsegét a szefárd hagyomány kósernek, azaz fogyaszthatónak ítélte, míg a Magyarországon is követett askenázi tradíció nem. Chorin Áron aradi rabbi mesterét, Ezékiel Landau prágai rabbit követve engedélyezte a kecsege evését, s ezzel hatalmas felzúdulást keltett. A vitában végül a korszak szinte valamennyi rabbinikus tekintélye állást foglalt; a morvaországi főrabbi, Mordekhaj Benet kiközösítéssel fenyegette meg Chorint, mert szerinte döntésével bűnbe vezeti híveit.
Chorin Áron addigra már arról volt ismert, hogy a német területekről lassan beszivárgó új, modernebb gondolatokat követi – ezek egy részével Prágában, Ezékiel Landau jesivájában találkozhatott. Enyhíteni szerette volna a túl szigorú vallási törvényeket, a kecsege fogyasztása mellett engedélyezte volna a szombati vasúti uazást is. Nogah Hacedek című, 1818-ban megjelent művében a szertartások egyszerűsítését követelte: héber helyett német nyelvű imákat és prédikációt valamint orgonahasználatot is engedélyezett volna. Ezeket a korszakban radikálisnak tekintett gondolatait végül tekintélyes magyarországi rabbik kérésére visszavonta.
Chorin azonban nem előidézője, csak követője volt a reformoknak: a modernizálódó világ új problémák elé állította a zsidóságot. A felvilágosodás eszméi és a technikai fejlődés nyomán fellépő új helyzetek és jelenségek egyaránt zsidó vallásjogi válaszokat igényeltek, melyekre a rabbik a zsidó szövegek eltérő értelmezéséből adódóan különböző válaszokat adtak. Chorin a korszakban radikálisan újítóknak számítókat, melyekért egyesek kiátkozták, mások pedig a zászlójukra emelték. Ez a tény rávilágít a magyarországi zsidó közösség egyik legmeghatározóbb jellemzőjére: végzetes megosztottságára. Magyarország olvasztótégelyében egymás mellett éltek a szigorú ortodox szabályokat követők és az akkoriban formálódó reformok hívei; a keleti területeken pedig az askenázi többség mellett jelentős szefárd kisebbség is jelen volt. Ez a polarizáltság fennmaradt, és egyik meghatározójává vált a magyarországi zsidó közösség 19–20. századi történelmének.Tags parasa -
Családi csoportkép
Weiss Manfréd kezében valószínűleg Kornfeld György
Marianne Kornfeld
Puppa Kornfeld
Edith
Kornfeld Hanna
Chorin Daisy és Weiss Jenő
Kornfeld újságot olvasTags parasa -
Gerő Katalin levelezésének, és a rá vonatkozó cikkeknek gyűjteménye
Levelezésgyűjtemény a koronázási domb kárpitjának darabjaiba bekötve / Correspondace collection with cover of Hungarian flag and the initials of Karl and ZitaTags parasa -
Almemor könyv az Orczy házból
A beteglátogatás kötelezettsége és a zsidó önkormányzatiság középkori eredetű hagyománya hozta létre a beteglátogató egyleteket (bikur holim társaságokat), amelyek gondoskodtak a közösségek betegeiről. Különösen szükséges volt ez az olyan közösségekben, mint a 19. század elejei Pest. Mivel Pest városa nem tűrt meg zsidókat a falai között, ezért a vásárokra érkező kereskedők a városhatárhoz lehető legközelebbi helyen, az Orczy bárók birtokán álló fogadóban béreltek raktárakat, és gondoskodtak a vásárokra érkezők ellátásáról. Ez az épület, az Orczy ház lett a pesti zsidó közösség bölcsője, a „Judenhof”. A hatalmas, három udvaros, kétemeletes házban az 1830-as években 48 lakás 142 szobájában már 284-en laktak, és működött itt 37 raktár, 3 vendéglő, kávéház, mészárszék és fürdő. Itt alakították ki az első két zsinagógát is. Pest gyorsan fejlődő modern város volt, ahová elsősorban fiatal emberek, fiatal családok költöztek, anélkül a népes családi háttér nélkül, ami a falusi vagy kisvárosi életben még jellemző volt. Ennek pótlására, a zsidó közösségi életben már korábban is létező egyletek és intézmények alapján jól tagolt szociális ellátórendszert alakítottak ki. Ezek egyike volt a beteglátogató (bikur holim) egylet. Az egylet tagjai a zsinagógában is külön közösséget alkottak, ennek emléke a saját előimádkozó imakönyvük 1838-ból. A héber betűk számértékéből számított dátumot a „Teljes felépülést Izrael egész népének” mondat pirossal írt betűinek számértékéből nyerhetjük. A kötet az Orczy ház lebontását követően, 1938-ban került a gyűjteményünkbe.
(TZs) -
Strelisky Dávid
Családi kettősportré: felesége arcképét lásd:
Strelisky főkántor feleségeTags parasa -
Amulett
A népi vallásosságban szerepet kapnak az olyan tárgyak, melyek a hit szerint megvédik viselőjüket a bajoktól és nehézségektől. A szövegközpontú zsidó tradícióban az amulettek és kámeák szent szövegek részleteit, szent neveket, angyalokat és más mágikus erőket idéző varázsigéket tartalmaznak, amelyekről úgy tartják, hogy képesek befolyásolni a valóságot.
A misztikus angyal és a kabbalisztikus kéz egyesítésével készített amulett a felirata szerint a cfáti kabbalista rabbi Isaac Luria szerint az ablakokba és ajtókhoz helyezve megvéd a pestistől és tűztől. Elterjedését az segítette, hogy megjelent nyomtatásban is, először Lembergben Lembergben Rabbi Hájim Vital Sáár Hájihudim (Az egyesülések kapuja) című művének 1855-ös kiadásában. Rabbi Hájim Isaac Luria tanítványa volt, és az amulettbe vetett bizalmát nem ingatta meg az sem, hogy mestere mindössze harmincnyolc évesen maga is a pestis áldozata lett.
A könyvmegjelenését követően az amulett önálló nyomtatványként is elterjedt Kelet-Európa haszidok által lakott vidékein. A forma ismert Algériában, Marokkóban és Kurdisztánban is, ott azonban nem nyomtatásban, hanem kézzel készített változatokban.
(TZs)Tags parasa -
Köszönőlevél
A holokausztot követően munkaszolgálatból, deportálásból Magyarországra visszatérő vallásos zsidók néhány év alatt újra az ábrahámi kérdéssel szembesültek: a szülőföldhöz ragaszkodjanak jobban, vagy az Örökkévalónak tetsző élethez? A szülőföldhöz rettenetes emlékek: a megbélyegzés, kirekesztés, gettósítás és deportálás emlékei fűződtek, ugyanakkor az egyre keményedő ateista diktatúra nem sok kiutat hagyott. Egy visszaemlékezésből ismerjük a stratégiát: “De mire hazajöttem, ő már megígérte, hogy elmegy Pápáról Szombathelyre, mert nagyobb hitközség volt, meg azt is látta, hogy a kommunizmus alatt ő nem tud vallási életet élni, tehát úgy közelebb volt Ausztriához, hogy aztán disszidálni tudjon. (...) Elment Szombathelyre, onnan disszidált.” Sokan gondolkoztak a pápai Grünvald József rabbihoz hasonlóan, Szombathelyre mentek, ahonnan közel volt a határ, és a helyi ortodox közösségben találhattak segítőket. „Wosner Gyula sokaknak segített a szökésben, nagyszerű személyes kapcsolatai voltak, és biztos anyagilag sem járt rosszul.” Nem mindenkinek sikerült, ezért a szombathelyi börtönben jelentős számú vallásos zsidót tartottak fogva, akiket illegális határátlépés (vagy annak kísérlete) miatt tartóztattak le. A szombathelyi rabbi, Horowitz József amennyit tudott, segített nekik: kóser élelmezéssel, lelki táplálékkal. A rabbi betegsége idején, 1949 novemberében börtönben lévő hívei szép levélben kívántak neki gyors felépülést.
(TZs)Tags parasa -
-
Emléklap díszes keretben
A vesztes világháború és a mindent felforgató forradalmak után, az egyre zsidóellenesebbé váló légkörben zsidók ezrei néztek szembe az egyre bizonytalanabbá váló jövővel. A már az emancipációs törvény után, a teljes jogi egyenlőségbe született fiatalok egy részének válaszreakciója a zsidó nemzeti ideológiához, a cionista mozgalomhoz való csatlakozásuk lett. 1925-ben megalakult a Magyar Cionista Szövetség ifjúsági szakosztálya, melynek minden jelentősebb városban alakultak helyi csoportjai. Ezek a csoportok a új zsidó fiatalságot akartak nevelni, amely “képes új erőket vinni a zsidó életbe”. Ennek érdekében zsidó kulturális eseményeket szerveztek, és bekapcsolódtak a Palesztina-építőmunkába.
A győri csoport 1928-ban hanuka estet szervezett, ahol Lederer Ignác a hanukai történetet a cionista ifjúság szempontjából mutatta be, majd Mérő Rózsi Beregi Ármin és Patai József cionista költők verseit szavalta akkora sikerrel, hogy több ráadást is kellett adnia. Hálás közönsége, a győri hitabrutok (azaz talán: szoros barátok) köszönetképpen, igazi cionista ajándékként egy fát ültettek a nevére Erec Izraelben. Ennek tényéről a Keren Kajemet LeIsrael a szokásos faültetési emléklapját állította ki, melyet a győri fiatalok díszes keretbe helyezve adtak át Mérő Rózsinak. A keret maga fekete fonállal tüllre hímzett kép, mely Efráim Mose Lilien alkotásait idézi. Lilien képein a dicsőséges zsidó múlt jeleneteit láthatjuk, amely szépen rezonált a szellemi és művészi megújulás cionista gondolatával. Képei, fekete-fehér bibliai jelenetei jól ismertek voltak a magyarországi közönség előtt is, hiszen a Múlt és Jövő gyakran illusztrálta velük lapszámait, és képeslapon is elérhetőek voltak. Ezt a vizuális világot idézte fel az ismeretlen alkotó, amikor a pálmafák és növényi indák közé az imasál csíkjait idéző ruhába öltöztetett fuvolás alakját kihímezte.
(Toronyi Zsuzsanna)Tags parasa -
Orthodox Óvoda
A felszabadulás után lassan újrainduló zsidó kulturális életnek a kommunista párt politikája vetett véget. A szovjet típusú rendszer eleve gyanakvással kezelt mindenféle kisebbséget, de Izrael Állam 1948-as megalakulását követően különösen ellenségesen szemlélte a zsidó nemzeti ideológiát, a cionizmust. Ebben a helyzetben érzékeny kérdéssé vált a héber nyelv tanulása, mely a vallásban betöltött hagyományos szerepe mellett Izrael Állam hivatalos nyelve is lett, így felkeltette az államvédelmi hatóságok gyanúját. 1953-ban anticionista koncepciós pert készítettek elő, és letartóztatták a magyar zsidó ifjúsági mozgalmak vezetőit. Vizsgálati fogságba helyezték Fischer Piroska óvónőt is, akinek az volt a bűne, hogy a zsidó gyerekeknek héber írás-olvasást, valamint bibliai történeteket
tanított. Az 1980-as évekre e téren is puhult a rendszer, a magyar
holokauszt negyvenedik évfordulójára rendezett megemlékezés-sorozat részeként már propaganda célú fényképalbumot készítettek a magyar zsidók életéről. Az egyik képen az ortodox zsidó óvodában Piroska néni tanítja a gyerekeknek a héber betűket. Előttük az asztalon a Tel Aviv-ban, a Sinai kiadónál megjelent Kol Jehuda héber abc és olvasókönyv fekszik.
A képen: Piri néni, Kerekes Judit, Weinberger Tamás, Weinberger Eszter és Silber Eszter.Tags parasa