Browse Exhibits (13 total)

Tamid

1_1_1.JPG

מַה שֶּׁהָיָה הוּא שֶׁיִּהְיֶה וּמַה שֶּׁנַּעֲשָׂה הוּא שֶׁיֵּעָשֶׂה וְאֵין כָּל חָדָשׁ תַּחַת הַשָּׁמֶשׁ

(קהלת א:ט)

Only that shall happen which has happened, only that occur which has occurred; there is nothing new beneath the sun! (Ecclesiastes 1:9)

 

______________________________________________________

 

“There is no other example in history of a community which has been chased round the globe quite as much, which has survived its own death as a nation by two thousand years, and which, in between autos-da-fé and gas chambers, kept praying at the proper season for rain to fall in a country on which they have never set eyes, and drinking toasts to “Next year in Jerusalem” during the same astronomical stretch of time, with the same untiring trust in the super-natural.” Arthur Koestler 

Donors

14_kodex1.jpg

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményét ajándékaikkal gazdagítók listája. 

Artists

65_1423.jpg

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban műveikkel szereplő alkotók jegyzéke. 

Ikonográfia

22a.jpg

A zsidó művészetben legkorábban használt szimbólumok a későantik zsinagóga mozaikokon maradtak fenn. Ezek a menóra, a tóraszekrény, a Szentély rituális felszerelése, füstölők és szeneslapátok, lulav és etrog, sófár, melyek a zsidó nép történetére, a jeruzsálemi Szentélyre emlékeztetnek. A bibliai történetek közül viszonylag keveset ábrázolnak: Izsák feláldozása, Noé története, Dávid király, Dániel az oroszlánbarlangban.

A diszpórában többé-kevésbé érvényesült a befogadó társadalmak hatása, s ennek megfelelően a szefárd és az askenáz tárgykultúra a keresztény és a muszlim művészeti elemek integrálásával alakult. 

A listában szereplő ikonográfiai elemeket a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében lévő tárgyak, dokumentumok alapján értelmezzük. 

Bibliai történetek

K893.jpg

Bibliai történetek vizuális ábrázolása a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében

Múzeumi látványraktár

64_220.jpg

A kiállításokban nem szereplő judaika tárgyak a második emelet utolsó termében, a látványraktári vitrinben megtekinthetőek, adataik itt, polconkénti bontásban tanulmányozhatóak. 

Tamid

1_1_1.JPG

Kiállításunk a judaizmus alapjait, a zsidó hétköznapokat, ünnepeket és életfordulókat mutatja be. Ezek egy része közismert, hiszen eredetük a Bibliában olvasható történetekhez vezethető vissza. A Tízparancsolat és az időbeosztás heti ritmusa az emberiség közös kincsévé lettek. A zsidó szokások a változó körülmények és az ókori örökség folyamatos újraértelmezése során alakulnak, de az idő beosztása, az élet ritmusa továbbra is a napok ősi rendjét követi.

Az elmúlt évszázadokban a zsidó szöveges örökség értelmezéséhez és továbbadásához gazdag tárgykultúra alakult. Kiállításunkban a gyűjteményünkben megőrzött szertartási tárgyakból, könyvekből, bútorokból láthatnak válogatást. A termeken végighaladva a hétköznapok és a szombat, az ünnepek és a zsidó életszakaszok kultúráját ismerhetik meg.

A látogatás során olvassák össze az ablakok jelentését az alattuk kiállított tárgyakkal. Olvassák hozzá a szövegeket: a muzeológus hangját és a rabbi hangját, melyek együttesen értelmezik a zsidó tárgyi örökséget.

 

Kiállításunkban több mint háromszáz tárgyon, és a hozzájuk kapcsolódó magyarázatokon keresztül ismerhették meg a zsidó hétköznapok és ünnepek, szokások és értékek világát. Láthattak díszesen kimunkált, értékes ritkaságokat, és egyszerű, átalakított, kizárólag az általuk végrehajtott parancsolatok miatt értékessé vált tárgyakat is. Egyéni történeteik társadalmi, kulturális jelenségeket tártak fel: hogyan, miként használták őket, mielőtt a múzeumba kerültek.

Kiállításunkban a judaizmus térhez és időhöz való viszonyát is bemutattuk. Az első teremben az időhöz, itt a térhez kapcsolódó tárgytörténeteket láthattunk. Kiállításunk zárófala kelet, Jeruzsálem irányába néz. Hagyományaink szerint ebbe az irányba épülnek a zsinagógák és erre fordulnak az imádkozók. Ez egyszerre idézi a múltat és az eljövendő teljes megváltást is. Az idő és a tér itt összeolvasható, mert összeér: a zsidó élet örök körforgását jelképezi a történelem pusztításai, a kiűzetések, autodafék és gázkamrák ellenére is. Ezért lett a kiállítás címe TAMID

[mindig, ismétlődően visszatérően, állandóan]

 

 

Itt lakott Rosenthal

wimpel.jpg

Kiállításunk a pesti zsidónegyed történetét mutatja be. A város hosszú ideig nem tűrt meg zsidókat a falai között. Ezt a beköltözési tilalmat II. József császár 1783–as rendelete törte meg. Ekkor már tizennégy zsidó család lakott Pest közvetlen szomszédságában, az Orczy bárók hatalmas bérházában. Számuk gyorsan emelkedett. Legtöbben a korszak legnagyobb zsidó közösségéből, Óbudáról költöztek át, de sokan érkeztek a Habsburg birodalom más területeiről, Morvaországból és Galíciából is. A jövevények a pesti vásárokhoz közel fekvő, akkoriban még főleg kertekből és majorságokból álló Terézvárosban telepedtek le. A bevándorlók szinte mind fiatalok voltak, nyitottak és dinamikusak. Terményfelvásárlással, kereskedéssel nem csak a maguk számítását találták meg a gyorsan fejlődő városban, hanem hozzájárultak egy új metropolisz megszületéséhez is. Családot alapítottak, létrehozták a zsidó közösségi intézményeket és felépítették templomaikat.

Mindennapjaikról annyit tudunk, amennyit az elmúlt generációk megőriztek és továbbörökítettek számunkra. Naplókat, hivatalos és szerelmesleveleket olvashatunk, megnézhetjük az összeírásokban, hogy kik lakták a zsidónegyed házait. A levéltárban még megtalálhatjuk a kérelmeket, engedélyeket, elutasításokat, adóíveket és az itt élők küzdelmes mindennapjainak megannyi poros dokumentumát. A nagymama fiókjából még előkerülhetnek féltve őrzött fényképek, levelek, a dédi flódnireceptje, és a megalázó sárga csillag 1944–ből.

Ezek a tárgyak és dokumentumok a múltból a jelenbe vezető vékony, szakadozott szálak. Néhányat tudatosan őriztek meg az utókornak, néhány csak véletlenül maradt meg. De ha összefonjuk őket, létrejön a múlt színes szövedéke. Kirajzolódik egy kavargó mintázat: Kohnék és Rosenthalék, Kőváriék és Rózsavölgyiék élete, öröme és bánata, születése és halála. És megismerhetjük az utcákat, ahol éltek, bejárhatjuk mindennapjaik színtereit. Ugyanazokon a kapukon mehetünk be és ugyanazokon az ablakokon nézhetünk ki a Király utca ma is nyüzsgő forgatagára, mint ők. 

Kiállításunkban tíz digitális térképlapon, tíz idősávban idézzük fel, hogy mit jelent, mit jelentett zsidónak lenni a pesti zsidónegyedben 1785-től napjainkig. Megmutatjuk, milyen volt akkoriban a környék, hogy néztek ki a nyilvánosság terei, és hogyan éltek a zsidók egy gyorsan fejlődő város közepén. A tágabb kontextust jelentő képek alatt bepillanthatunk néhány kiválasztott ház életébe is: kik laktak ott, mivel foglalkoztak, milyen tárgyakat és dokumentumokat hagytak ránk.

Hogy megfejthessük: hol lakott, hogyan élt közöttünk Rosenthal.

100! 100 years - 100 objects

muzeum_6_nap_2016_02_24-2211.jpg

The Hungarian Jewish Museum opened a hundred years ago, in January 1916, in a private apartment in Hold utca. The collection, which had been started on the initiative of Jewish intellectuals, already consisted of nearly 1500 objects, first and foremost Jewish ceremonial objects and relics of the history of Hungarian Jewry.
At that time, the collection and display of material objects as mementoes of Jewish culture was a new phenomenon. Up to that time, Jewish museums had been established only in Vienna (1895), Frankfurt, Hamburg (1898), Prague (1906) and St Petersburg (1914). However, Jewish religious objects had been on show earlier in Budapest: in 1884 the Applied Arts Museum was the first in the world to select Judaica for a large, national exhibition, The Historic Gold and Silver Exhibition. Twelve years later, at the National Millennial Exhibition, celebrating a thousand years of the settlement of the Magyars in Hungary, some of these objects were again displayed.
The Hungarian Jewish Museum became a new institute for the preservation of Jewish memory: communities, families and private individuals brought everything they felt was worthy of preservation and important for the presentation of the community. The institute played an increasingly serious role in the cultural life of Hungarian Jewry, although in the course of political developments, it was always forced to stay on the margins. The anti-Jewish ideology of the thirties and the anti-religion and anti-minorities ideology in the period after the liberation made it difficult to present the world-class collection more widely and hindered acquaintance with the serious scientific findings it represented.
Despite all this, the collection continued to grow. It was a faithful reflection of what was felt worthwhile to preserve and with what emphasis and what was important to present the changing self-image of the community and the social role it played. The collection was as diverse as the society behind it: there were objects that symbolized the extensive assimilation of Hungarian Jews or on the contrary, its dissimilation. There are objects that attest to the pride of Jewish families and others saved from destruction. There are others that the museum bought or collected through many and repeated attempts to appraise and save them. Thus the process of growth, the circumstances through which an object arrived in the collection, can be just as important as the stories the objects themselves tell.
In the ‘60s a new inventory of the collection was made. All information was omitted that could identify the communities, families or individuals that originally used the objects and donated them or that could lead to an interpretation of social phenomena through the objects on show. As a result of research in the period after the change of system, it was possible to reconstruct some of the histories of the objects and through them again recall those who made donations and the memories of erstwhile Jewish communities.
The exhibition shows the development of the museum’s collection through one hundred objects in honour of the centenary, in a chronological order starting from the 1910s and ending with the most recent asquisitions. Each and every object displayed has its own individual and special story, but looking at them and interpreting them as a whole, we can get to know almost every layer of the history and culture of the Jews in Hungary. Our ancestors left us all this as a legacy, as values to be preserved and handed on, so that while studying them we can also strengthen and reinterpret our own situation.