MILEV

Browse Exhibits (23 total)

  • muzeum_5_nap_2016_02_23-1653.jpg

    100! 100 év - 100 tárgy

    Száz évvel ezelőtt, 1916 januárjában Budapesten, egy Hold utcai magánlakásban megnyílt a Magyar Zsidó Múzeum. A zsidó értemiségiek kezdeményezésére indult gyűjtés eredményeképpen ekkor itt már közel 1500 tárgy volt látható, elsősorban zsidó szertartási tárgyak és a magyar zsidók történetét bemutató történelmi relikviák.
    A zsidó kultúra tárgyi emlékeinek gyűjtése és bemutatása új jelenség volt ekkoriban; ezt megelőzően csak Bécsben (1895), Frankfurtban, Hamburgban (1898), Prágában (1906) és Szentpéterváron (1914) alapítottak zsidó múzeumot. Budapesten már korábban is láthattak zsidó vallási tárgyakat az érdeklődők: 1884-ben az Iparművészeti Múzeum a világon elsőként válogatott be judaikákat egy nagy nemzeti tárlat, a Történeti Ötvösmű Kiállítás tárgyai közé. 12 évvel később a magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Ezredéves Országos Kiállításon néhány tárgy ezek közül újra látható volt.
    A Magyar Zsidó Múzeum a zsidó emlékezet megőrzésének új intézménye lett: közösségek, családok és magánszemélyek juttatták el ide mindazt, amit megőrzésre érdemesnek és a közösség bemutatásához fontosnak éreztek. Az intézmény fokozatosan egyre komolyabb szerepet töltött be a magyar zsidóság kulturális életében, jóllehet a politikai körülmények története során szinte mindvégig marginális szerepre kényszerítették. A harmincas évek zsidóellenes, majd a felszabadulás utáni időszak egyházés kisebbségellenes ideológiája nehezítette a világszínvonalú gyűjtemény bemutatását széles körben, és hátráltatta a gyűjtés komoly tudományos eredményeinek megismertetését.
    A múzeum gyűjteménye mindezek ellenére folyamatosan gyarapodott, hű tükreként annak, hogy mikor, mit, milyen hangsúllyal éreztek megőrzésre érdemesnek, valamint fontosnak ahhoz, hogy bemutassák a közösség változó önképét, társadalmi szerepvállalását. A gyűjtemény ugyanolyan sokszínű lett, mint a mögötte álló társadalmi kör: vannak benne olyan tárgyak, amelyek a magyar zsidók nagyfokú asszimilációját, vagy épp ellenkezőleg, disszimilációját szimbolizálják. Vannak a zsidó családi büszkeségre valló és a pusztulásból kimentett tárgyak. Mindezek mellett olyanok is, amelyeket a múzeum vásárolt, vagy a többször is megismételt felmérési-megmentési akciói keretében gyűjtött be. A gyarapodás menetéről, a gyűjteménybe kerülés körülményeiről
    szóló információk ezért éppen olyan fontosak lehetnek, mint a tárgyakban megjelenő történetek.
    Az 1960-as években a gyűjteményt újraleltározták, de elhagytak minden olyan információt, amely alapján a tárgyakat eredetileg használó, majd a gyűjteménynek ajándékozó közösségek, családok, magánszemélyek azonosíthatók lehettek volna, az általuk bemutatásra szánt jelenségeket pedig értelmezhettük volna. A rendszerváltás után eltelt időszak kutatási eredményei alapján a tárgyak történeteinek egy részét sikerült rekonstruálnunk, így ma már a tárgyakon keresztül újra felidézhetjük donátoraink és a hajdanvolt zsidó közösségek emlékeit.
    Kiállításunk a múzeum gyűjteményének alakulását mutatja be, mégpedig, a centenárium tiszteletére, éppen száz tárgyon keresztül – a tárgyak bekerülésének sorrendjét követve, 1910-től egészen napjainkig. Minden egyes kiállított tárgy története egyedi és különleges; de ha együtt nézzük és értelmezzük őket, akkor megismerhetjük a magyarországi zsidók történetének és kultúrájának szinte minden rétegét. Mindazt, amit eleink örökségül, megőrzendő és továbbadandó értékként hagytak ránk, hogy tanulmányozásuk során újra és újra megerősíthessük és újraértelmezhessük saját helyzetünket is.

     

     

  • muzeum_6_nap_2016_02_24-2211.jpg

    100! 100 years - 100 objects

    The Hungarian Jewish Museum opened a hundred years ago, in January 1916, in a private apartment in Hold utca. The collection, which had been started on the initiative of Jewish intellectuals, already consisted of nearly 1500 objects, first and foremost Jewish ceremonial objects and relics of the history of Hungarian Jewry.
    At that time, the collection and display of material objects as mementoes of Jewish culture was a new phenomenon. Up to that time, Jewish museums had been established only in Vienna (1895), Frankfurt, Hamburg (1898), Prague (1906) and St Petersburg (1914). However, Jewish religious objects had been on show earlier in Budapest: in 1884 the Applied Arts Museum was the first in the world to select Judaica for a large, national exhibition, The Historic Gold and Silver Exhibition. Twelve years later, at the National Millennial Exhibition, celebrating a thousand years of the settlement of the Magyars in Hungary, some of these objects were again displayed.
    The Hungarian Jewish Museum became a new institute for the preservation of Jewish memory: communities, families and private individuals brought everything they felt was worthy of preservation and important for the presentation of the community. The institute played an increasingly serious role in the cultural life of Hungarian Jewry, although in the course of political developments, it was always forced to stay on the margins. The anti-Jewish ideology of the thirties and the anti-religion and anti-minorities ideology in the period after the liberation made it difficult to present the world-class collection more widely and hindered acquaintance with the serious scientific findings it represented.
    Despite all this, the collection continued to grow. It was a faithful reflection of what was felt worthwhile to preserve and with what emphasis and what was important to present the changing self-image of the community and the social role it played. The collection was as diverse as the society behind it: there were objects that symbolized the extensive assimilation of Hungarian Jews or on the contrary, its dissimilation. There are objects that attest to the pride of Jewish families and others saved from destruction. There are others that the museum bought or collected through many and repeated attempts to appraise and save them. Thus the process of growth, the circumstances through which an object arrived in the collection, can be just as important as the stories the objects themselves tell.
    In the ‘60s a new inventory of the collection was made. All information was omitted that could identify the communities, families or individuals that originally used the objects and donated them or that could lead to an interpretation of social phenomena through the objects on show. As a result of research in the period after the change of system, it was possible to reconstruct some of the histories of the objects and through them again recall those who made donations and the memories of erstwhile Jewish communities.
    The exhibition shows the development of the museum’s collection through one hundred objects in honour of the centenary, in a chronological order starting from the 1910s and ending with the most recent asquisitions. Each and every object displayed has its own individual and special story, but looking at them and interpreting them as a whole, we can get to know almost every layer of the history and culture of the Jews in Hungary. Our ancestors left us all this as a legacy, as values to be preserved and handed on, so that while studying them we can also strengthen and reinterpret our own situation.

  • F2019.10.jpg

    200 év zsidó oktatása

    Csokorba gyűjtöttük a gyűjteményünkben található izgalmas iskolával, tanulással, tanítással kapcsolatos tárgyakat és dokumentumokat az elmúlt 200 évből. A virtuális tárlat egyes darabjai kronológiai sorrendben követik egymást, így képet adnak a magyarországi zsidó oktatás változásáról, alakulásáról. A tárgyakon keresztül arról kaphatunk képet, hogy milyen héber nyelvkönyvből tanultak a diákok a 19. század közepén, milyen emléklapot lehetett kapni jó magaviseletért és szorgalomért, továbbá, hogy egy hímzésminta hogyan kapcsolódhat a héber nyelv tanulásához.

  • MUNK.jpg

    A Calling Heard by Generations

    A Calling Heard by Generations

    The History of the Munk-Munkácsi Family

    “Our Jewish Museum is not the creation of luxury-seeking lust for artefacts, but it is a direct lineage of our historic worldview, one of the main life elements of Judaism; it is an echo of the calling heard by generations, and a reflection of the thought of being chosen” – wrote Ernő Munkácsi, then-director of the Hungarian Jewish Museum, in 1932. The command of remembering the past and reminding others about it is one of the cornerstones of Jewish tradition. The chain of passing on the tradition from generation to generation, from teachers to disciples, has been unbroken from the revelation on Mount Sinai in Moses’s time. It is a formative element of Jewish identity to look at the history of the people of Israel as one’s personal story: blessing and tribulations, persecution and miraculous liberations. The three centuries of the Munk-Munkácsi family is an illustrative Hungarian Jewish story, a textbook case. What makes it unique, however, is the dedication to collect and preserve the memories of the family – objects, documents, and photographs. Comprehending and implementing the command of remembering and reminding form an overarching link connecting dispersed family members and communities. 

  • Apákról az utódokra szállott elhivatottság

    A Munk-Munkácsi család története

    „Zsidó múzeumunk nem műkincsek után áhítozó, luxust kedvelő lelkek alkotása, hanem egyenes függvénye a zsidóság egyik fenntartó életelemének: a történelmi világszemléletnek, kifejezője az apákról az utódokra szállott elhivatottság és kiválasztottság gondolatának” – írta 1932-ben a múzeum akkori igazgatója, Munkácsi Ernő.

    A múltra való emlékezés és emlékeztetés parancsa a zsidó hagyomány egyik tartópillére. A hagyomány átadás-átvételének láncolata Mózes idejétől, a Szináj-hegyi kinyilatkoztatástól megszakítatlan, nemzedékről nemzedékre, mesterről tanítványra öröklődik. Áldások és csapások, üldöztetések és csodás szabadulások emlékét, Izrael népének történetét személyes múltként is megélni a zsidó identitás formáló eleme.

    A Munk-Munkácsi család háromszáz évnyi története jellegzetes magyarországi zsidó családtörténet, már-már tankönyvi példatár. Ami mégis különlegessé teszi, az az öt nemzedék óta az apákról az utódokra szálló elhivatottság a család emlékeinek – tárgyaknak, iratoknak, fényképeknek és személyes relikviáknak – gyűjtésére és megőrzésére. Az emlékezés és emlékeztetés parancsának megértése és megélése ma is összekapcsolja a szétszórt családtagokat és közösségeket. Zsidó múzeumunk ma ennek a kapcsolattartásnak eszköze, formálója, helyszíne. 

  • 65.1694.jpg

    Artists

    A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban műveikkel szereplő alkotók jegyzéke. 

  • K893.jpg

    Bibliai történetek

    Bibliai történetek vizuális ábrázolása a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében

  • 14_kodex1.jpg

    Donors

    A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményét ajándékaikkal gazdagítók listája. 

  • 2021_8.jpg

    Glosszárium

    Almemor/almemár lsd.: Bima

    Alufé gaboim – elöljárók

    Amulett

    Aron / Aron hakódes

    Bét din 

    Bima 

    Brit / Brit mila 

    Cedaka  

    Chevra lsd. hevra

    Chevrakönyv: lsd.: hevrakönyv 

    Frigyszekrény: lsd. Aron

    Gaboim (ober/unter gaboim) elöljárók

    Gemilut / Gmilut haszadim 

    Geniza 

    Get: válólevél.

    Gyászkocsi

    Háftárá

    Hagada

    Halaha

    Haver társ, tag, barát. Istenfélő, tudós emberekre alkalmazták a zsoltárvers alapján: „Társa vagyok mindazoknak, akik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.” (Zs.119, 63) 

    Hehser

    Hetiszakasz A Tóra öt könyvét 54 részre, hetiszakaszra osztották, így egy év alatt szombatonként a teljes szöveget felolvassák. Ha az évben nincs 54 szombat, akkor bizonyos szombatokon két hetiszakaszt olvasnak.

    Hevra Kadisa 

    Hevrakönyv

    Jad Tóramutató.

    Jahrzeit 

    Jesíva

    Joint 

    Kados, kadisa szent

    Kehila közösség, hitközség. 

    Kelé kódes „szent edények”, a tóradíszek összefoglaló elnevezése.

    Ketuba házasságlevél, melyet az esküvő alatt felolvasnak. Részletesen lásd:

    Kiddus megszentelés. Ezzel a szertartással köszöntik a szombatot és az ünnepnapokat. Áldást mondanak a bor felett az ünnep beköszöntekor. Ez a szertartás az otthoni liturgiában kapott szerepet, de ünnepek előtt a zsinagógában is elmondják.

    Kohanita A bibliai Lévi törzs (Áron) leszármazottait nevezik kohanitáknak. A kohaniták a Szentélyben való szolgálattétel kiváltságát kapták Mózestől. Mára már nem papi szerepet töltenek be, de a vallási életben bizonyos kiváltságokat és megszorításokat élveznek. Elsőként hívják őket a Tóraolvasáshoz és ők mondják a papi áldást. Kohaniták nem vehetnek részt a halottak körüli munkákban és nem vehetnek feleségül elvált nőt.

    Konskripció:

    Kupa (kupat) pénztár, jótékonysági kassza. 

    Lévita 

    Luah: zsidó naptár, az ünnepek rendje.

    Mahzor szó szerint ciklus, az ünnepi imakönyvek megnevezése.

    Megilla

    Menóra

    Mezuza jelentése ajtófélfa, de azt a pergamentekercset értjük alatta, melyet a mózesi törvény értelmében kis tokba helyezve az ajtófélfára szögeznek. A tekercsen tórai szövegrészek találhatóak, s írásuk szigorúan szabályozott.  A mezuza parancsa a MÓZ versre vezethető vissza. 

    Micva eredetileg parancsolat, isteni rendelet, a későbbi szóhasználatban sokkal tágabb értelmet kapott és ma már minden erkölcsi kötelességet és jócselekedetet jelent.

    Mikrográfia

    Mikve

    Minhag szó szerint „szokás”. Egyes közösségek olyan szokásai, melyet vallási törvények nem írnak elő, mégis kötelező erővel bírnak az adott közösségben. A rabbinikus vélemény szerint: „Minhag Jiszrael – Tora”, azaz a zsidó nép szokásai tórai parancs érvényűek.

    Minjan, minjen: 10 felnőtt férfi közössége. Bizonyos vallási szertartásokat csak akkor lehet elvégezni, ha legalább tíz férfi van jelen.

    Misna

    Mizrah kelet. 

    Móhel

    Neológ a magyar kongresszusi (1867/68) zsidóságnak nem hivatalos elnevezése, akik a szigorú hitéleten némiképp enyhítéseket tettek, a zsidó vallást a modern kor igényeihez próbálták igazítani.

    Ómerszámlálás

    OMZSA Országos Magyar Zsidó Segítő Akció. 1942–ben, elsősorban a munkaszolgálatosok támogatására létrehozott szervezet.

    Orhim: árvák. 

    Ortodox az 1867/68-as kongresszus óta a szigorúan vallásos, életüket a Sulchan Aruch törvényeihez igazító zsidókat nevezik ortodoxnak.

    OZSSB: Országos Zsidó Segítő Bizottság, segélyszervezet a holokauszt következtében megélhetés nélkül 

    Parokhet Tóraszekrény takaró függöny. A jellegzetes, kegytárgyakon használt zsidó szimbólumok (oroszlánok, kőtáblák, Dávid–csillag, stb.) mellett általában felirat is díszíti, mely az az adományozó mellett az adományozás évét, a használó közösséget stb. is feltünteti.

    Paszul érvénytelen, alkalmatlan. A meghibásodott rituális célokra használt tárgyak paszullá válnak, többé nem használhatóak. Rituális célokra használt kéziratok (Tóra, mezuza) esetében a betűk lekopása, elkenődése, olvashatatlanná válása, a pergamen elszakadása stb. jelenthet paszullá válást.

    Pinkasz a jegyzőkönyv héber megnevezése.

    Póseh, paszul: érvénytelen, alkalmatlan. A meghibásodott rituális tárgyak paszullá válnak, többé nem használhatóak. A paszul tóratekercsek, pergamenek ha már nem javíthatóak, akkor genizába (lsd. ott) kerülnek, majd rituálisan eltemetik őket. 

    Rabbi tanítómester.

    Rézmetszet

    Ros Hakahal Hitközségi elnök. 

    Siviti tábla  

    Sófár kosszarvból készített kürt, melynek megfújása jelzi – egyebek mellett – a zsidó újévet. 

    Sóhet, sakter: kóser mészáros, aki jártas a kóser vágás szabályaiban. 

    Sulhan Aruh Joszéf Karo (1488–1575) cfati rabbi által szerkesztett négykötetes törvénykönyv, melyben összegyűjtötte és rendszerezte a vallási törvényeket. Nyomtatásban először 1564-ben, Velencében jelent meg. A gyakorlati élethez igazodó kivonatát Slomo Ganzfried ungvári rabbi készítette el 1864-ben.

    Szédertál 

    Széfer könyv. 

    Széfer Tora: a Tóra könyve. lsd.: Tóra

    Széfer Zichronot emlékezések könyve

    Szidur imakönyv, melyben a hétköznapi, a szombati és néhány fontosabb ünnepi ima található.

    Szófer

    Takkanot alapszabályok

    Talit imaköpeny, az a négyszögletű kendő, amelyben az imádkozást végzik. Hosszában a szélein fekete vagy sötétkék csíkok díszítik. Az ókorban általános viselet volt, ma már csak az imáknál használják. 

    Talmud

    Tfilin

    Tóra 

    Tóraékszerek a tórakorona, rimonpár, tóravért összefoglaló elnevezése.

    Tóravért

    Tréfli eredetileg széttépettet jelent, mai értelemben a kóser ellentéte, tisztátalan, nem fogyasztható.

  • 65_toramasolo.jpg

    Héber betűk

    A zsidó tradíció központi eleme, minden egyébnek alapja az írás, azaz a Tóra, melynek minden betűje szent. A héber betűk használata szakrális többletjelentéssel bír a zsidó közösség számára, megismerésük belépő a zsidó kultúra mélyebb megismeréséhez. A héber betűt tisztelet övezi, szigorú előírások határozzák meg írását és olvasását is. A szent szövegek tanulmányozása mellett a zsidó életben használt tárgyakon, a kegyszereken, képeken is gyakran vannak héber betűk, melyek megismerése segíthet a tárgyak értelmezésében. A héber betűk a zsidó művészeti ikonográfia alapvető motívumát jelentik. Ugyanakkor a többségi társadalom által gyakran gyanakvással kezelt témáról van szó: az ismeretlen jelkészlettel készült könyvek és dokumentumok gyakran váltak/válnak az előítéletes gondolkodásban mássá, mint ami eredeti lényegük.

    A zsidó muzeológia egyik alapkérdése, hogy a szöveg és írásközpontú kultúrát milyen módon lehet a vizualitás eszközeivel bemutatni. A zsidó hagyományok, vallásos szokások és az azokhoz készült szertartási tárgyak mind az írás szentségének kiszolgálói, ezért ennek a bemutatása és lényegük megértetése a judaizmus alapjainak átadását jelentheti.