Browse Exhibits (16 total)

Jewish Heritage of Herend

Fischer.jpg

Temporary exhibition 29th October 2018 - 29th April 2019

The Herend Porcelain Manufactory served as an important venue for the process of embourgeoisement of Hungarian Jewry. Vince Stingl founded the forerunner of Herend Porcelain Manufactory in 1826 as an earthenware factory, but Herend flourished and rose to international fame under the leadership of Mór Fischer.

Mór Fischer hailed from a Jewish family.  He tried to counter his disadvantaged origin by making excellent quality porcelain measured by international standards. At that time it was almost impossible to replace broken pieces and supply old, classical porcelain dinner-sets; so initially Fischer was selling his wares to the Hungarian aristocracy, reproducing old, valuable porcelain patterns to complement missing pieces of tableware. Herend displayed its designs at  a number of international industrial exhibitions winning not only professional recognition but  also orders on behalf of several royal courts. In appreciation of his work in porcelain art, he received a noble title in 1867. Herend did not only produce decorative tableware for the aristocracy, they also created beautiful porcelain ceremonial objects for the Jewish communities. Seder plates with different ornamentations are treasured in Hungarian museums as a material evidence. Additionally to the ceremonial objects of the Seder, Herend made also cups and chalices with Hebrew inscription. According to 19th century ledgers of the Manufactory, the Chief Rabbis of Kaposvár, Székesfehérvár, Eisenstadt, as well as German Rabbi Dr. Samson Raphael Hirsch and Dr. Nathan Marcus Adler, Rabbi in London each acquired a cup in the O’Sullivan pattern in the 1860s. Mór’s endeavors were carried on by one of his sons, Vilmos, who opened up shop in Cluj-Kolozsvár and painted several Judaica objects in his manufactory. The majority of his products were handpainted in the so-called Cubash pattern. He was the founder of the Neolog congregation in Kolozsvár. He and wife gave many charitable donations. The legacy of Mór Fischer de Farkasházy is alive at the Manufactory, and as part of the new Judaica Collection, mezuzahs and dreidels are also available in Herend porcelain.

Herend zsidó öröksége

Fischer.jpg

Időszaki kiállítás 2018. október 29 - 2019. április 29 között 

A Herendi Porcelánmanufaktúra a magyar zsidóság polgárosodásának egyik fontos színtere volt. Az 1826-ban Stingl Vince által alapított kerámiagyárat Fischer Mór virágoztatta fel és tette világszerte ismertté. Fischer Mór a zsidó származásából fakadó hátrányokat igazi kézműves porcelán-remekekkel feledtette. A magyar arisztokraták készleteinek pótlásával szerzett hírnevet, később különböző külföldi iparkiállításokon nemcsak szakmai elismeréseket nyert el, hanem királyi családok, uralkodók megrendeléseit is. Művészeti törekvései jutalmául 1867-ben nemesi rangot kapott.

Termékeivel nemcsak az arisztokraták fényűző asztalait díszítette, hanem a zsidó közösség vallásos szertartásainak kellékeit is porcelánba zárta. Erre tárgyi bizonyítékként szolgálnak a magyar múzeumokban őrzött szédertálak, melyek díszítése igen változatos. A széder este tárgyai mellett több pohár, serleg is készült héber felirattal Herenden. A Manufaktúra 19. századi pénztárkönyvei szerint a kaposvári, székesfehérvári, kismartoni főrabbi, valamint Dr. Samson Raphael Hirsch német rabbi és Dr. Nathan Marcus Adler londoni főrabbi is egy-egy O’Sullivan mintás serleggel gazdagodott az 1860-as években.

Munkásságát fiai közül a Kolozsvárott letelepedett Vilmos folytatta, aki porcelánfestödéjében számos judaika tárgyat festett. Műhelyéből kikerült termékek többségét az ún. Cubash mintával díszítette. Ő alapította a kolozsvári neológ hitközséget, feleségével sokat jótékonykodott.

Farkasházy Fischer Mór örökségét máig őrzi a Manufaktúra, hiszen a judaika kollekció részeként már mezuzákat és trenderliket is készítenek Herenden.

Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár / Hungarian Jewish Museum and Archives

Száz évvel ezelőtt, 1916 januárjában Budapesten, egy Hold utcai magánlakásban megnyílt a Magyar Zsidó Múzeum. A zsidó értemiségiek kezdeményezésére indult gyűjtés eredményeképpen ekkor itt már közel 1500 tárgy volt látható, elsősorban zsidó szertartási tárgyak és a magyar zsidók történetét bemutató történelmi relikviák.
A zsidó kultúra tárgyi emlékeinek gyűjtése és bemutatása új jelenség volt ekkoriban; ezt megelőzően csak Bécsben (1895), Frankfurtban, Hamburgban (1898), Prágában (1906) és Szentpéterváron (1914) alapítottak zsidó múzeumot. Budapesten már korábban is láthattak zsidó vallási tárgyakat az érdeklődők: 1884-ben az Iparművészeti Múzeum a világon elsőként válogatott be judaikákat egy nagy nemzeti tárlat, a Történeti Ötvösmű Kiállítás tárgyai közé. 12 évvel később a magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Ezredéves Országos Kiállításon néhány tárgy ezek közül újra látható volt.
A Magyar Zsidó Múzeum a zsidó emlékezet megőrzésének új intézménye lett: közösségek, családok és magánszemélyek juttatták el ide mindazt, amit megőrzésre érdemesnek és a közösség bemutatásához fontosnak éreztek. Az intézmény fokozatosan egyre komolyabb szerepet töltött be a magyar zsidóság kulturális életében, jóllehet a politikai körülmények története során szinte mindvégig marginális szerepre kényszerítették. A harmincas évek zsidóellenes, majd a felszabadulás utáni időszak egyházés kisebbségellenes ideológiája nehezítette a világszínvonalú gyűjtemény bemutatását széles körben, és hátráltatta a gyűjtés komoly tudományos eredményeinek megismertetését.
A múzeum gyűjteménye mindezek ellenére folyamatosan gyarapodott, hű tükreként annak, hogy mikor, mit, milyen hangsúllyal éreztek megőrzésre érdemesnek, valamint fontosnak ahhoz, hogy bemutassák a közösség változó önképét, társadalmi szerepvállalását. A gyűjtemény ugyanolyan sokszínű lett, mint a mögötte álló társadalmi kör: vannak benne olyan tárgyak, amelyek a magyar zsidók nagyfokú asszimilációját, vagy épp ellenkezőleg, disszimilációját szimbolizálják. Vannak a zsidó családi büszkeségre valló és a pusztulásból kimentett tárgyak. Mindezek mellett olyanok is, amelyeket a múzeum vásárolt, vagy a többször is megismételt felmérési-megmentési akciói keretében gyűjtött be. A gyarapodás menetéről, a gyűjteménybe kerülés körülményeiről
szóló információk ezért éppen olyan fontosak lehetnek, mint a tárgyakban megjelenő történetek.
Az 1960-as években a gyűjteményt újraleltározták, de elhagytak minden olyan információt, amely alapján a tárgyakat eredetileg használó, majd a gyűjteménynek ajándékozó közösségek, családok, magánszemélyek azonosíthatók lehettek volna, az általuk bemutatásra szánt jelenségeket pedig értelmezhettük volna. A rendszerváltás után eltelt időszak kutatási eredményei alapján a tárgyak történeteinek egy részét sikerült rekonstruálnunk, így ma már a tárgyakon keresztül újra felidézhetjük donátoraink és a hajdanvolt zsidó közösségek emlékeit.
Minden egyes tárgy története egyedi és különleges; de ha együtt nézzük és értelmezzük őket, akkor megismerhetjük a magyarországi zsidók történetének és kultúrájának szinte minden rétegét. Mindazt, amit eleink örökségül, megőrzendő és továbbadandó értékként hagytak ránk, hogy tanulmányozásuk során újra és újra megerősíthessük és újraértelmezhessük saját helyzetünket is.

 

The Hungarian Jewish Museum opened a hundred years ago, in January 1916, in a private apartment in Hold utca. The collection, which had been started on the initiative of Jewish intellectuals, already consisted of nearly 1500 objects, first and foremost Jewish ceremonial objects and relics of the history of Hungarian Jewry. 
At that time, the collection and display of material objects as mementoes of Jewish culture was a new phenomenon. Up to that time, Jewish museums had been established only in Vienna (1895), Frankfurt, Hamburg (1898), Prague (1906) and St Petersburg (1914). However, Jewish religious objects had been on show earlier in Budapest: in 1884 the Applied Arts Museum was the first in the world to select Judaica for a large, national exhibition, The Historic Gold and Silver Exhibition. Twelve years later, at the National Millennial Exhibition, celebrating a thousand years of the settlement of the Magyars in Hungary, some of these objects were again displayed.
The Hungarian Jewish Museum became a new institute for the preservation of Jewish memory: communities, families and private individuals brought everything they felt was worthy of preservation and important for the presentation of the community. The institute played an increasingly serious role in the cultural life of Hungarian Jewry, although in the course of political developments, it was always forced to stay on the margins. The anti-Jewish ideology of the thirties and the anti-religion and anti-minorities ideology in the period after the liberation made it difficult to present the world-class collection more widely and hindered acquaintance with the serious scientific findings it represented. Despite all this, the collection continued to grow. It was a faithful reflection of what was felt worthwhile to preserve and with what emphasis and what was important to present the changing self-image of the community and the social role it played. The collection was as diverse as the society behind it: there were objects that symbolized the extensive assimilation of Hungarian Jews or on the contrary, its dissimilation. There are objects that attest to the pride of Jewish families and others saved from destruction. There are others that the museum bought or collected through many and repeated attempts to appraise and save them. Thus the process of growth, the circumstances through which an object arrived in the collection, can be just as important as the stories the objects themselves tell.
In the ‘60s a new inventory of the collection was made. All information was omitted that could identify the communities, families or individuals that originally used the objects and donated them or that could lead to an interpretation of social phenomena through the objects on show. As a result of research in the period after the change of system, it was possible to reconstruct some of the histories of the objects and through them again recall those who made donations and the memories of erstwhile Jewish communities.
Each and every object has its own individual and special story, but looking at them and interpreting them as a whole, we can get to know almost every layer of the history and culture of the Jews in Hungary. Our ancestors left us all this as a legacy, as values to be preserved and handed on, so that while studying them we can also strengthen and reinterpret our own situation.

Tamid

1_1_1.JPG

מַה שֶּׁהָיָה הוּא שֶׁיִּהְיֶה וּמַה שֶּׁנַּעֲשָׂה הוּא שֶׁיֵּעָשֶׂה וְאֵין כָּל חָדָשׁ תַּחַת הַשָּׁמֶשׁ

(קהלת א:ט)

Only that shall happen which has happened, only that occur which has occurred; there is nothing new beneath the sun! (Ecclesiastes 1:9)

 

______________________________________________________

 

“There is no other example in history of a community which has been chased round the globe quite as much, which has survived its own death as a nation by two thousand years, and which, in between autos-da-fé and gas chambers, kept praying at the proper season for rain to fall in a country on which they have never set eyes, and drinking toasts to “Next year in Jerusalem” during the same astronomical stretch of time, with the same untiring trust in the super-natural.” Arthur Koestler 

Donors

14_kodex1.jpg

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményét ajándékaikkal gazdagítók listája. 

Artists

65_1423.jpg

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban műveikkel szereplő alkotók jegyzéke. 

Ikonográfia

22a.jpg

A zsidó művészetben legkorábban használt szimbólumok a későantik zsinagóga mozaikokon maradtak fenn. Ezek a menóra, a tóraszekrény, a Szentély rituális felszerelése, füstölők és szeneslapátok, lulav és etrog, sófár, melyek a zsidó nép történetére, a jeruzsálemi Szentélyre emlékeztetnek. A bibliai történetek közül viszonylag keveset ábrázolnak: Izsák feláldozása, Noé története, Dávid király, Dániel az oroszlánbarlangban.

A diszpórában többé-kevésbé érvényesült a befogadó társadalmak hatása, s ennek megfelelően a szefárd és az askenáz tárgykultúra a keresztény és a muszlim művészeti elemek integrálásával alakult. 

A listában szereplő ikonográfiai elemeket a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében lévő tárgyak, dokumentumok alapján értelmezzük. 

Bibliai történetek

K893.jpg

Bibliai történetek vizuális ábrázolása a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében

Hanukka

sirko.jpg

Hanukka felavatást, a jeruzsálemi Szentély újraavatását és újraszentelését jelenti, de megünneplését – a zsidó ünnepek nagy részétől eltérően – nem a Tóra parancsolja meg, a Talmudban olvasható rabbinikus határozat.

Az ünnep eredete az időszámításunk előtti 169 és 166 között megvívott makkabeus szabadságharc történetéhez vezet vissza, amikor a hellenizmus erőszakos terjesztése miatt a zsidó szellemi és vallási életet háttérbe szorították, a Szentélyben pogány kultuszoknak áldoztak.

Az ünnep nem a végül győzedelmesen megvívott szabadságharc politikai tartalmára utal, hanem arra az isteni csodára, amely a jeruzsálemi szentély újraavatásával kapcsolatban volt tapasztalható.  A megszentségtelenített Szentélyben az egy napra elegendő rituálisan tiszta olívaolaj nyolc napig égett, addig, amíg az új olajat elkészíthették.  Ennek a csodának az évfordulóján határozták el a rabbik, hogy minden évben, nyolc napon át meggyújtott fényekkel kell emlékezni a Szentély újraavatására, a zsidó szellemi élet megmenekülésére.

A Talmud Sabat traktátusában olvashatjuk, hogy a babilóniai rabbik megvitatták a hanukkai fények meggyújtásának szabályait, melyek szerint: az ünnep nyolc napján naponta eggyel több lángot kell meggyújtani, a lángoknak egy szinten kell lenniük, nem lehet köztük hierarchia és segédlángról kell őket meggyújtani.  A szabályokat a meggyújtásnál mondott szövegbe is belefoglalták. Kezdetben pad alakban egymás mellé helyezett olajmécseseket használtak, és csak a 17. században jelent meg az álló, gyertyával is használható forma.

Múzeumi látványraktár

64_220.jpg

A kiállításokban nem szereplő judaika tárgyak a második emelet utolsó termében, a látványraktári vitrinben megtekinthetőek, adataik itt, polconkénti bontásban tanulmányozhatóak.