Browse Exhibits (13 total)

100! 100 év - 100 tárgy

muzeum_5_nap_2016_02_23-1653.jpg

Száz évvel ezelőtt, 1916 januárjában Budapesten, egy Hold utcai magánlakásban megnyílt a Magyar Zsidó Múzeum. A zsidó értemiségiek kezdeményezésére indult gyűjtés eredményeképpen ekkor itt már közel 1500 tárgy volt látható, elsősorban zsidó szertartási tárgyak és a magyar zsidók történetét bemutató történelmi relikviák.
A zsidó kultúra tárgyi emlékeinek gyűjtése és bemutatása új jelenség volt ekkoriban; ezt megelőzően csak Bécsben (1895), Frankfurtban, Hamburgban (1898), Prágában (1906) és Szentpéterváron (1914) alapítottak zsidó múzeumot. Budapesten már korábban is láthattak zsidó vallási tárgyakat az érdeklődők: 1884-ben az Iparművészeti Múzeum a világon elsőként válogatott be judaikákat egy nagy nemzeti tárlat, a Történeti Ötvösmű Kiállítás tárgyai közé. 12 évvel később a magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Ezredéves Országos Kiállításon néhány tárgy ezek közül újra látható volt.
A Magyar Zsidó Múzeum a zsidó emlékezet megőrzésének új intézménye lett: közösségek, családok és magánszemélyek juttatták el ide mindazt, amit megőrzésre érdemesnek és a közösség bemutatásához fontosnak éreztek. Az intézmény fokozatosan egyre komolyabb szerepet töltött be a magyar zsidóság kulturális életében, jóllehet a politikai körülmények története során szinte mindvégig marginális szerepre kényszerítették. A harmincas évek zsidóellenes, majd a felszabadulás utáni időszak egyházés kisebbségellenes ideológiája nehezítette a világszínvonalú gyűjtemény bemutatását széles körben, és hátráltatta a gyűjtés komoly tudományos eredményeinek megismertetését.
A múzeum gyűjteménye mindezek ellenére folyamatosan gyarapodott, hű tükreként annak, hogy mikor, mit, milyen hangsúllyal éreztek megőrzésre érdemesnek, valamint fontosnak ahhoz, hogy bemutassák a közösség változó önképét, társadalmi szerepvállalását. A gyűjtemény ugyanolyan sokszínű lett, mint a mögötte álló társadalmi kör: vannak benne olyan tárgyak, amelyek a magyar zsidók nagyfokú asszimilációját, vagy épp ellenkezőleg, disszimilációját szimbolizálják. Vannak a zsidó családi büszkeségre valló és a pusztulásból kimentett tárgyak. Mindezek mellett olyanok is, amelyeket a múzeum vásárolt, vagy a többször is megismételt felmérési-megmentési akciói keretében gyűjtött be. A gyarapodás menetéről, a gyűjteménybe kerülés körülményeiről
szóló információk ezért éppen olyan fontosak lehetnek, mint a tárgyakban megjelenő történetek.
Az 1960-as években a gyűjteményt újraleltározták, de elhagytak minden olyan információt, amely alapján a tárgyakat eredetileg használó, majd a gyűjteménynek ajándékozó közösségek, családok, magánszemélyek azonosíthatók lehettek volna, az általuk bemutatásra szánt jelenségeket pedig értelmezhettük volna. A rendszerváltás után eltelt időszak kutatási eredményei alapján a tárgyak történeteinek egy részét sikerült rekonstruálnunk, így ma már a tárgyakon keresztül újra felidézhetjük donátoraink és a hajdanvolt zsidó közösségek emlékeit.
Kiállításunk a múzeum gyűjteményének alakulását mutatja be, mégpedig, a centenárium tiszteletére, éppen száz tárgyon keresztül – a tárgyak bekerülésének sorrendjét követve, 1910-től egészen napjainkig. Minden egyes kiállított tárgy története egyedi és különleges; de ha együtt nézzük és értelmezzük őket, akkor megismerhetjük a magyarországi zsidók történetének és kultúrájának szinte minden rétegét. Mindazt, amit eleink örökségül, megőrzendő és továbbadandó értékként hagytak ránk, hogy tanulmányozásuk során újra és újra megerősíthessük és újraértelmezhessük saját helyzetünket is.

 

 

Héber betűk

65_toramasolo.jpg

A zsidó tradíció központi eleme, minden egyébnek alapja az írás, azaz a Tóra, melynek minden betűje szent. A héber betűk használata szakrális többletjelentéssel bír a zsidó közösség számára, megismerésük belépő a zsidó kultúra mélyebb megismeréséhez. A héber betűt tisztelet övezi, szigorú előírások határozzák meg írását és olvasását is. A szent szövegek tanulmányozása mellett a zsidó életben használt tárgyakon, a kegyszereken, képeken is gyakran vannak héber betűk, melyek megismerése segíthet a tárgyak értelmezésében. A héber betűk a zsidó művészeti ikonográfia alapvető motívumát jelentik. Ugyanakkor a többségi társadalom által gyakran gyanakvással kezelt témáról van szó: az ismeretlen jelkészlettel készült könyvek és dokumentumok gyakran váltak/válnak az előítéletes gondolkodásban mássá, mint ami eredeti lényegük.

A zsidó muzeológia egyik alapkérdése, hogy a szöveg és írásközpontú kultúrát milyen módon lehet a vizualitás eszközeivel bemutatni. A zsidó hagyományok, vallásos szokások és az azokhoz készült szertartási tárgyak mind az írás szentségének kiszolgálói, ezért ennek a bemutatása és lényegük megértetése a judaizmus alapjainak átadását jelentheti. 

 

,

Networking in Europe. Jewish postcards from the Hungarian Jewish Archives

K675.jpg

A képeslapok abban az időben lettek népszerűek Európában, amikor a zsidó közösségek mindennapi élménye volt a kivándorlás, otthonváltás, és az ebből fakadó otthontalanság érzése. Az országok, vagy akár földrészek között szétszakadt családok tagjai között nagy divat lett a képeslapküldés, amivel fenntarthatták a családi-baráti kapcsolatokat.

A képeslapok nem csak, nem elsősorban a levelezést szolgálták, hanem ezek voltak az első népszerű és mindenki által hozzáférhető képek, melyek zsidókat, zsidó élettapasztalatokat és érzelmeket jelenítettek meg.

A képeslapok népszerűségének csúcsán (1880-1918) merült fel a zsidó körökben először az önreprezentáció igénye; egy olyan időszakban, amikor a zsidó identitás sokszínűvé, csoportonként nagyon különbözővé vált. A zsidó közösség nem volt többé egynemű: voltak asszimilált vagy a tradícióhoz mereven ragaszkodó csoportok, vallásilag ortodoxok és reformokat követők, és nemzeti identitásuk is széles skálán mozgott a patriótáktól a cionistákig. A tömegesen kiadott képeslapok közül valamennyien megtalálhatták a világlátásukhoz leginkább illőt, melyet aztán messzire – térben és ideológiailag is messzire – postázhattak.

Kiállításunkban a képeslapokat a különböző identitások kifejezőiként mutatjuk be. Küldőik üdvözletet küldhettek saját zsidó identitásukból a többieknek; elősegítve ezzel a különbözőségből egy új egység megteremtését.

*

The postcards became popular at the time when Jewish migration was a significant phenomenon. They were the best way of keeping alive the connections between family members dispersed in different countries and continents, and to continue networking. Moreover, the postcards were pictorial representations of Jews: they were the first popular media to depict Jews as they were seen.

At the peak of the postcards’ popularity (1880-1918), they satisfied the requirements for self-representation of a very diverse Jewish constituency:the secular and traditional Jews, the orthodox and reform, the Zionists and the patriotic Jews in Europe.

Today, the picture postcards are important visual resources for research on Jewish identities. They help us to understand Jewish thinking and mentalities of the 19 century. The sections of this virtual exhibition reflect the fragmentation of that history.

 

 

 

, , ,