Browse Items (222 total)
-
Tóra-köpeny
Kék bársony, fémszállal hímzett. Két oldalon oszlop, rajta egy-egy oroszlán, középen koronát tartanak. A két oszlop között héber felirat az adományozó (Grauer Miksáné) nevével, alul koszorú ornamentika, benne az évszám: 5657
Felirata:
A Tóra tiszteletére Cháná asszony
ráv Binjamin Zeév leánya, Béjle Michál
lelkének emlékére
657-ben (1897) a kis időszámítás szerint. -
Tórakorona
Részben aranyozott ezüst. Ovális alakú korona két rimonnal kombinálva. Abroncsán körbe héber felirat. A korona hat mezőre osztott, poncolt alapú, gazdagon levelekkel, virággirlanddal díszes. A koronában alul két rimon, sima hengeres testű plasztikus virágban végződik. Felette függőlegesen és vízszintesen hármas rácsozat, felül 13-13 csengő. A rácsozatot 3 csavart, majd hajlított rész köti össze a koronával. Ezen is hármas csengő. A rácsozat tetején egy-egy abroncsból álló kis kagylódíszes korona. Ennek tetején kétfejű koronás sas.
Felirata: Ajándék a nemes testvérektől:
r Jiszróel és r. Gimpel és r. Léb Áser uraktól, akik kegyesen adományozták az óbudai szent gyülekezetnek megboldogult atyjuk r. Avrom N. S. és anyjuk Liebele -áldás emlékükre emlékezetük iránti tisztelettel az 566-ik (1806) évben a kis időszámítás szerint.
Pesti hitelesírőjegy, G évbetű (1774-1781)Tags parasa -
Tóraköpeny
Virágos, drapp színű brokát, szélein itt-ott hiányzó arany tresz csipke keretecskével.
Egyik oldalán két egymásba fordított négyzet, melynek két oldalán monogram héber betűvel: םט =MT. -
Tóraköpeny
Vászonra dolgozott selyem, felül arany szállal hímzett héber betűk. Középen címer, koronával a tetején.
Betűk rajta: כתר תורה) כת) -
Tóraköpeny
Zölddel, barnával és sárgával hímzett , törtfehér atlasz. Rajta két betű, valamint egy szív rávarrva vörös bársonyból. A két betű:: רב (RB) -
Tóraköpeny
Zsidó Gimnázium zsinagógájának tóraköpenye. Perzsa szőnyeg stílusban szövött. Egyik oldalán középen kettős kőtábla, mellette jobbról sudár fa, balról mezőgazdasági eszközök. Az egész oldal leveles keretben. Másik oldal: Az előzőhöz hasonlóan keretben, drapp alapon fekete betűs héber szöveg. Alul, felül rojtok, Felirata:
A Pesti Hitközség Reálgimnáziumának Zsinagógája részére. Chájá Sara asszony, Jehuda ben Elézer Elek felesége a 688 -ik évben (5688=1928) tóraadásunk ünnepén.
Az adományozó: Elek GyulánéTags parasa -
Tóraköpeny
Hímzett fehér selyem. Felső részén arany tresz szalagból keret, ezen belül két azonos, magas hímzésű arany és bordó korona. A keret alatt két sornyi hímzett, héber szöveg az adományozó nevével:
"Ajándékozta Reichele, Jisáj Bendiner felesége"
-
Tóraköpeny
Zöld bársony arany hímzéssel . Első oldalán palmettás arany hímzés. Felül magas hímzésű korona, két héber betű: כתר תורה) כת) = A Tóra koronája
alatta hímzett sugarak között a Tízparancsolat táblája, hímzett héber betűkkel a parancsolatok kezdő szavainak rövidítése. Ez alatt félkör ívben hímzett héber szöveg:
ז''נ הקצין והמרומם
"Adományozta a kiváló és magasztos"
Alatta:
כה שלמה הערץ ני
עז הצנועה והיקרה
מ' זיסל ת
ש' תורתי אל תשבח ל'
"Hercz Salamon
-fénye világítson! és jámbor,
drága hitvese Ziszl asszony
a 618-ik évben a kis időszámítás szerint
(5618=1858) -
Tóramutató
A tóratekercset, a betűket a felolvasás során kézzel érinteni illetlenség. A középkorban még egy textildarabbal terítették le a pergament, amit sormutatóként is használtak; tóramutatók használatára a 16. századtól vannak adatok. Legelterjedtebb a kinyújtott mutatóujjú jobb kéz alak, melyet fémből, fából vagy csontból, napjainkban akár üvegből és műanyagokból is készítenek. A tárgy hagyományos elnevezése a héber kéz szó, azaz yad.
Európában a feudális tiltó rendelkezések miatt a zsidók általában ki voltak zárva a nemesfémekkel való munkából, így a zsidó szertartási tárgyakat is jellemzően nem zsidó mesterek készítették. Az óbudai közösség kivétel volt: itt speciális engedélyek birtokában működhetett néhány zsidó ötvös is, például Adler Fülöp, aki a feliratokkal díszített tóramutatót készítette. A Zichy grófok birtokán megtelepedett óbudai zsidó közösség az ország – Pozsony után – második legnagyobb és legjelentősebb közössége volt. A zsidó közösségen belüli társadalmi életét a különféle jótékonysági vagy tanuló egyletek határozták meg. Ezekben részt venni, munkájukat anyagilag is segíteni elengedhetetlen volt a közösségen belüli érvényesüléshez. A zsinagógai istentiszteletek során használt tóradíszek és egyéb szertartási tárgyak is magánszemélyek vagy az egyesületek ajándékai voltak. Az ajándékozók neveit és az ajándékozás dátumát feltüntették a tárgyakon, így ezek történeti, családtörténeti, archontológiai kutatásokra is használhatóak.
A négyzetes szárú, három lapos kockával tagolt tóramutatót teljesen beborítják a feliratok. A három kockán olvasható felirat szerint a mutatót az óbudai „hevra menuha nehona” azaz léleküdv egylet vezetői készíttették 1837-ben.
A mutató szárának négy oldalán a vezetők nevei is olvashatóak, melyek alapján a korabeli zsidó névadási gyakorlat ismeretében családjaik származási helyére is következtethetünk. Beer Boskovitz – vagy családja – minden bizonnyal a morvaországi Boskovice közösségéből, míg Koppel Vacener és Wolf Zsámbék más, kisebb magyarországi közösségekből érkezhetett.
A tárgyat először 1935-ben mutatták be a nagyközönségnek, az Iparművészeti Múzeum „Régi Buda és Pest iparművészete” című kiállításán. A tóramutató az Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéből letétként került a múzeumba 1945 után.
Felirata a 3 gyűrűn:
נעשה ע''י האלופים
אבער עט אונטר גבאים
מחברה ד מנוחה נכונה
בשנת תקצז לפק
Készült a Chevra Menucho Nöchauno egylet vezetői fő és algabbái által az 597-ik (1837) évben a kis időszámítás szerint.
Oldalain:
1. ר' אברהם גאלדשטיין - ר' מרדכי כש
r. Avraham Goldstein -r. Mordeháj K.S.
2. ר' קאפמאן העלשיא - ר' קאפל וואצען
r. Kauufman Helsvia -r. Kapel Vácner
3. ר' הרש בער בעסקוויץ - ר' יוסף מורדכי גרינהוט
r. Hers Beer Boskowitz -r. Joszef Mordecháj Grünhut
4 .ר' שמשון הרש ביטרצ - ר' יוואלף שאמבעק
r. Sámson Hess Beitre -r. Wolf Zsámbék -
Tóravért
A Mózes öt könyvének héber szövegét, azaz a Tórát tartalmazó pergamentekercset a világ minden zsidó közösségében két farúdra tekercselik. A zsinagógai istentisztelet során minden héten felolvasnak egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszt, a hetiszakaszt. A tóra pergamenje ennek megfelelően folyamatosan egyik rúdról a másikra kerül át. Szimhat Tórakor, a Tóra örömünnepén, az éves felolvasási ciklus fordulóján a tekercset rituálisan visszatekerik.
Az európai askenáz közösségekben feltekert tekercset rögzítés után díszes tóraköpenybe bújtatják, majd ezen helyezik el a többi, jellemzően nemesfémből készült Tóradíszeket. Ezek használata, készítése nem előírás, pusztán a díszítő szándék és a tóratekercs megbecsülésének szimbólumai, s kialakulásuk az elmúlt néhány száz évre tehető. Időben legkésőbb, csak a tizenhatodik század vége felé alakultak ki a tóravértek vagy pajzsok. Kialakulásuk talán annak köszönhető, hogy a tóravérteken elhelyezett kis nyílásokba helyezett táblácskákon jelezték, hogy melyik hetiszakaszig van betekercselve a pergamen. A táblácskák ma már inkább csak díszek, és általában az aktuális ünnep neve olvasható rajtuk. A tóravértek formája, gyakran még ikonográfiai elemei is követi a többségi társadalomban megszokott formákat: a nemesi címerekre emlékeztető, baldachinos tóravért jellegzetes osztrák-magyar típus.
Az aranyozott ezüst tárgy hermelinfarkas mintájú, kettős kőtábla alakú címerpajzs, mely felett kétoldalt elkötött baldachin van. A baldachinon tizenhárom ágú nyitott korona, melynek pántját ékkövek díszítik. A pajzs közepén a tízparancsolat kettős kőtáblái a hajdani Szentély berendezésére utaló oltáron állnak, melynek díszítése angyalfejekből és növényekből áll. A kőtáblák felett csapolás nyoma jelez egy hiányzó koronát, mely szimbolikusan a tóra hatalmát lenne hivatott kifejezni.
A kőtáblák két oldalán jobbról Mózes, balról Áron féldomborművű alakja látszik a szokásos attribútumaikkal: Mózes a kőtáblákkal, jobb kezével érintve a táblákat és a szarvakkal, Áron pedig a főpapi mellvérttel és a füstölővel. A második parancsolat szigorú értelmezése miatt a judaizmus kultúrtörténetében az emberábrázolás tilalma enyhébben vagy szigorúbban, de folyamatosan jelen van. A tizennyolcadik századtól számos könyvcímlapon és tóravérten láthatjuk Mózes és Áron páros alakjait. Az itt kiállítottal majdnem teljesen azonos tóravértje volt a korabeli Magyarország legnagyobb zsidó közösségének, a pozsonyinak. Rabbijuk, a korszak egyik legtekintélyesebb rabbija, a Hatam Szóferként is ismert Schreiber Mózes volt. Ő egy 1810-ben kelt rabbinikus döntvényében úgy érvelt, hogy Mózes és Áron alakja megjelenhet tóravérten, mert ábrázolásuk annyira közismert, hogy senki sem tekintheti őket bálványimádás tárgyainak. Ugyanakkor megemlítette, hogy a saját otthonában lévő tárgyakon lévő figurális ábrázolások esetében úgy járt el, amint az mestereitől látta: a figurák orrából, vagy füléből egy kis darabot lecsípett, hogy ne legyenek „teljes ábrázolások”, s használatuk így már kétségen felül megengedett.
A Tóravértet a Dohány utcai zsinagógában használták, s az 1930-as években, letétként került a gyűjteménybe.
Tags parasa