Browse Items (34 total)
-
Moziplakát: A zsidók élete a Szentföldön
A moziplakáton a „Zsidók élete a Szentföldön. Eredeti palesztinai fölvételek” című filmet hirdetik, amely 1913-ben készült, Noah Sokolovsky rendezte, az operatőre pedig Meiron Ossip Grossman volt. A filmet eredetileg 1913 augusztusában mutatták be Bécsben, a 11. Cionista Kongresszus alkalmából, majd Oroszországban, Lengyelországban és Európa más országaiban is vetítették, egészen az első világháború kirobbanásáig. Ezt követően a film összes kópiája eltűnt, az eredeti negatívot 1997-ben találták meg. A filmet Pesten az Ernstpalotában működő Tivoli moziban játszották, plakátját egy Lilien-grafika felhasználásával Földes Imre készítette.
A film, amihez készült: 1913 ארץ ישראל בשנת Palestine
letölthető innen -
Hanukai menóra
A tekintélyes méretű (44 cm széles) ezüst hanukai menóra későampír vázácskáival, biedermeier rózsácskáival és kosárkáival, no meg az osztrák császári koronával a tetején első blikkre tipikus bécsi tárgy, megmutathatjuk vele a hanukai csoda mellett a ringstrassei gazdasági csodát is. Ha alaposabban utánajárunk, akkor meg még ennél is sokkal többet.
A szép menóra 1917-ben került a múzeum gyűjteményébe, amikor özv. Leiner Sámuelné elhunyt férje emlékére az összes zsidó tárgyú családi régiségét a múzeumnak ajándékozta. A menórával együtt érkezett egy ezüsttáblákba kötött ünnepi imakönyv, egy ezüst tokban lévő megilla, egy barhesztakaró, arannyal hímzett talit- és tfilin-zacskó, két spanyol-zsidó házassági szerződés, egy héber betűs véséssel díszített gyűrű, valamint az özvegy nagyapjának arcképe.
Leinerné, született Adutt Antónia a bécsi török-zsidó Adutt családból származott. A bécsi török-zsidó közösség gyökerei a 18. század első feléig, a Habsburg-Oszmán békekötések időszakáig vezethetőek vissza, amikor a török-zsidó kereskedők megtelepedését és szabad vallásgyakorlatát császári privilégium tette lehetővé.
A gazdaságilag megerősödött közösség 1887-ben építette fel mór stílusú zsinagógáját a Zirkusgasséban, melynek bejárati csarnokában az osztrák és az oszmán-török uralkodóház tagjainak portréit függesztették ki lojalitásuk kifejezéséül. Adutt Antónia első bécsi őse a még Konstantinápolyban 1774-ben született Adutt Leon volt, aki 1818-ban alapított kereskedelmi vállalkozást a császárvárosban. Leszármazottai közül Jacob szőnyegkereskedő lett, a Fleischmarkton volt üzlete, melyből több régi perzsa darabot a császári-királyi iparművészeti múzeumnak adott el, ezek ma is láthatóak a MAK gyűjteményében. Antónia 1879-ben ment nőül az újpesti enyv- és zselatingyáros Leiner Sámuelhez, akivel annak 1908-ban bekövetkezett haláláig élt a Duna soron lévő – feltehetően meglehetősen büdös – gyár melletti lakásukban. Az özvegy 1917-ben végrendelkezett, de értékes családi régiségeit – melyek a bécsi török-zsidó közösség történetéhez vezetnek minket – az akkor már közel két éve látogatható pesti zsidó múzeumnak ajándékozta.
A „nagylelkű ajándékot" a múzeum az Egyenlőség hasábjain köszönte meg, innen tudjuk, hogy a gyűjteményben 1066-ik tárgyként leltározott menóra milyen történeteket rejt, milyen környezetben használhatták akkor, amikor a kissé szokatlan tárgy még nem egy múzeumi, hanem egy bécsi szefárd zsidó család vitrinjében állt.Tags 50objects -
Reich Jenő levelei
„A kistarcsai vonat egyik foglyát Reich Jakabnak hívták. (…) Az asszony értesült, hogy férjét Kistarcsára vitték, és nhány nap múlva levelezőlapot kapott tőle. Neve és lakcíme alatt a férje keze írásával utóiratféle: »Áldott legyen a kéz, amely postára adja ezt a lapot.« Aztán – más kézírással – a következő szöveg: »Pocsolyában találtam Karácsond vasútállomáson, ezennel postára adom.« A levelezőlap szövege pedig: »Ma szerda délután van. Felraktak minket a vonatra, és megyünk. Isten áldjon, drága családom, Apa.« Nemsokára levél érkezett, vécépapírra írva, a levélíró ismét Isten áldását kéri a postázóra. »Németországba megyünk – írta Reich Jakab. – Talán újabb csoda történik, mint múlt szombaton, és visszairányítanak bennünket. Semmit sem vihettem magammal. Valahogy majd csak elviselem a sorsomat, és nem akarlak szomorítani benneteket, de úgy szeretnék veletek lenni. Drága gyerekeim, viseljétek gondját Anyának… A tehervonatról, szeretettel: Apa.« Reich Margó – törékeny, sápadt, ősz asszony – mindkét levelet és a levelezőlapot felmutatta a tárgyalóteremben. Soha többé nem kapott hírt a férjéről. Csak annyit tud, hogy utoljára Auschwitzban látták.”
In: Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története. Budapest: Európa, 1984. 483-484. oldal
1944 októberében Reich Jenőt Auschwitzból átszállították Kauferingbe (Landsberg), ahol 1945 március 8-án, néhány héttel a tábor felszabadítása előtt elhunyt. -
Strelisky család esküvője
A középpontban, a szabad ég alatt álló baldachin alatt a házassági évfordulóját ünneplő Strelisky Lipót és Tetinger Róza áll, köröttük harmonikus elrendezésben gyermekeik, vejeik és unokáik. Előttük, az eskető rabbi szerepében Malvin lányuk férje, Grünvald Jakab, tekintélyes pesti gabonakereskedő. Körülöttük gyermekeik, – 6 leány és 1 fiú – és három unoka. A baldachint Linka lányuk férje, Arnstein Henrik mérnök, később a mérnök egylet elnöke, városi bizottsági tag, udvari tanácsos tartja, a serlegtartó fiú egyetlen fiúgyermekük, a későbbi fényképész Sterlisky Sándor. Mellettük sorban, balról jobbra lányaik: özv. Lubelsky Sándorné két fiával, Frigyessel, aki később a „Gizella–malom" igazgatója lett, és Ödönnel, aki szintén fényképész lett. Mellette Strelisky Leontin, aki a kép elkészülte után házasodott Kuhn Leóval, Malvin gyermekével, Grünwald Imrével, aki később Gergelyre magyarosított és festőművész lett. Mellette Klára, aki a festmény elkészültekor még hajadon, majd később Schlesinger Mórné lett, aztán Arnsteinné Linka, és Friderika, aki Fayer Zsigmond nagykereskedő felesége lett.
Fent a sarokban, jobbra és balra Strelisky Lipót apja, a híres első pesti kántor David Brod és felesége az égből áldják meg őket.Tags 50objects -
Talpas pohár
A hagyományos zsidó közösségi szertartások fontos része a kenyér és a bor megszentelése, a kiddus. Kiddus vezeti be a családi ünnepeket csakúgy, mint a közösség közös lakomáit, megemlékezéseit. A kiddushoz a bort díszes serlegbe, kehelybe vagy akár egyszerű pohárba is önthetik, csak az áldásmondáshoz szükséges minimális bormennyiség meghatározott, a többi a használók igényei és lehetőségei szerint alakul.
A közösségi kiddusoknál használt serlegek jellemzően díszesek és drágák, hiszen az egész közösség parancsolatok kiteljesítése iránti igényének jelképei.
A hevra kadisák, azaz a temetkezési és jótékonysági szentegyletek a közösségek legelőkelőbb, áldozatvállalásra leginkább képes és hajlamos tagjait fogadták soraikba. Az egyleti gyűlések, tisztújítások és a halottak emlékére rendezett közösségi alkalmak mindegyikét kiddus vezette be. Az ehhez használt serlegeket általában az egylet jótékony pénztárából készíttették vagy vásárolták, s a vásárlás tényét és időpontját rávésették a tárgyakra is. Gyakori, hogy a tárgyak csak ezen felirataik alapján köthetőek a zsidó tradícióhoz és nevezhetőek judaikának, megjelenésük, mintakincsük pedig nem különbözik a más közösségekben használt serlegektől.
Az óbudai hevra kadisa aranyozott ezüst serlegét felső felirata szerint Gumpel úr, Wolf úr és Gerson úr készíttették 1749-ben.
A tárgy jóval korábbi, az 1600-as évek elején készült. A gazdag növényi ornamentika mellett három koszorúban sisakos antik harcosfejek utalnak arra, hogy eredetileg más célra készülhetett.
Az eredeti adományozás után több mint száz évvel újabb vésett felirat került a tárgyra, mely szerint „Ajándék örök emlékezetül a pesti Szent Egyletnek tőlem, Mózes Izsáktól, akinek fénye világítson, fia Wolf Holitschernek, kinek emléke legyen áldott. A kis időszámítás szerint 638-ban.”
A Holitscher család előkelő óbudai zsidó család volt, akiknek nevét az óbudai jegyzőkönyvekben és több szertartási tárgyon is olvashatjuk. A felirat tanúsága szerint leszármazottaik az óbudai zsidók többségéhez hasonlóan átköltöztek a Duna másik oldalára, Pestre, ahol az 1800-as évek közepétől egyre erősödő zsidó közösség alakult ki. A korábban az óbudai hevra kadisa tulajdonában lévő serleget 1878-ban Holitscher Mózes Izsák a pesti hevra kadisának ajándékozta, ahol feltehetően az 1930-as évekig használták.
Jelenlegi helyén a Pesti Hevra Kadisa letéteként szerepel.Tags 50objects -
Bírói pálca
A burgenlandi hét község története visszavezethető a középkorig, de igazi felvirágzásuk
a 18. századra tehető, amikor a herceg Esterházy család védelme alatt pezsgő közösségi és szellemi életet élhettek. A hét község vezető közössége Kismarton (ma: Eisenstadt) volt. Itt a földesúrral kötött szerződés (Schutzbrief) értelmében a zsidók külön utcákban lakhattak, zsinagógát építhettek, rabbit tarthattak, kiépíthették a közösség fenntartásához szükséges intézményrendszert, és belső ügyeikben bíráskodási joguk volt. Utcáikat szombatra lánccal lezárhatták, amely még ma is látható a zsidónegyed kapujának közelében. A közösség egyik leghíresebb rabbija Samson Wertheimer egy időben országos főrabbi is volt. 1732-ben a herceg szépen faragott bírói pálcával ajándékozta meg a zsidó bírót, amelyet a hitközség a zsidó közösségi autonómia szimbólumaként megőrzött. A pálca 1935-ben a múzeum korábbi munkatársa, a kismartoni születésű Fürst Aladár révén került a Zsidó Múzeum gyűjteményébe.Tags 50objects -
-
Hagada sel peszah
1946-47-ben, a Hánoár Hácioni debreceni haksaráján írt és részben nyomtatott hagada.
Tags 50objects -
Weinmann Éva naplója
Weinmann Éva 1928. október 4-én született Budapesten. Néhány nappal a 13. születésnapja után kezdett naplót írni, amelyben minden örömét, bánatát és titkát rögzítette. Naplójából – egy kamaszlány élményein keresztül – megismerhetjük a háború során egyre nehezedő körülményeket, a csillagos házak, majd a pesti gettó történetét. 16 évesen őt is besorozták munkaszolgálatra, a ferihegyi repülőtér körüli építési munkákban vett részt. Megérte a felszabadulást, de 1946-ban a háborús évek alatt szerzett betegségében, leuklmiában elhunyt.
Sírja a Kozma utcai temető A. parcella 3. Sor 23 . sírhelyén van.
Naplóját egyedül maradt édesanyja halála után, 2002-ben ápolója juttatta el gyűjteményünknek.Tags 50objects -
Ajándékkísérő cédula
Az 1914–ben alapított American Jewish Joint Distribution Committee a holokauszt után a Magyarországra visszatértek mintegy kétharmadát segélyezte. Népkonyhákat tartott fönn, támogatta a zsidó intézmények rendbehozatalát és fenntartását, hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönöket biztosított a hazatérteknek az élet újrakezdéséhez, segítette a templomok és iskolák újjáépítését. A Joint és vezetői ellen 1953-ban koncepciós pert indítottak a magyar hatóságok, majd az iroda bezárására és magyarországi tevékenysége felfüggesztésére kényszerítették.
Az élelmiszercsomag kísérőjeként érkezett cédulán héber és jiddis szöveg tudatja, hogy a csomag tartalma a Joint közvetítésével az amerikai zsidóktól érkezett ajándék. Érdekes, hogy az alsó két sorban a Joint teljes angol neve olvasható, kiejtés szerint átírva héber betűkkel. Latin betűs átírásban: A matana fun amerikaner jiden durkh di ameriken dzhuish dzhoint distribushon komite.
Tags 50objects