Reich Jenő levelei

Letters of Reich Jenő

2019.19
XX-F-48

Reich Jenő

„A kistarcsai vonat egyik foglyát Reich Jakabnak hívták. (…) Az asszony értesült, hogy férjét Kistarcsára vitték, és nhány nap múlva levelezőlapot kapott tőle. Neve és lakcíme alatt a férje keze írásával utóiratféle: »Áldott legyen a kéz, amely postára adja ezt a lapot.« Aztán – más kézírással – a következő szöveg: »Pocsolyában találtam Karácsond vasútállomáson, ezennel postára adom.« A levelezőlap szövege pedig: »Ma szerda délután van. Felraktak minket a vonatra, és megyünk. Isten áldjon, drága családom, Apa.« Nemsokára levél érkezett, vécépapírra írva, a levélíró ismét Isten áldását kéri a postázóra. »Németországba megyünk – írta Reich Jakab. – Talán újabb csoda történik, mint múlt szombaton, és visszairányítanak bennünket. Semmit sem vihettem magammal. Valahogy majd csak elviselem a sorsomat, és nem akarlak szomorítani benneteket, de úgy szeretnék veletek lenni. Drága gyerekeim, viseljétek gondját Anyának… A tehervonatról, szeretettel: Apa.« Reich Margó – törékeny, sápadt, ősz asszony – mindkét levelet és a levelezőlapot felmutatta a tárgyalóteremben. Soha többé nem kapott hírt a férjéről. Csak annyit tud, hogy utoljára Auschwitzban látták.”
In: Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története. Budapest: Európa, 1984. 483-484. oldal

Hidasnémeti
Kistarcsa
Budapest

1944-07-19

Demeter Andrásné ajándéka, 1998

Deportálás

1944. július 19. Szerda délutan
Reich Jenő (Jaakov)
Budapest, Izabella u. 64.
Drágáim,
Most szerda délután van, becsomagoltak és megyünk. Isten veletek drága családom, a Jó Isten legyen veletek. Ölel és csókol Aputok.
Áldott legyen az a kéz, aki ezt a lapot bedobja.
(Karácsondi állomáson dobták be, megpróbálom elküldeni, …. Feladó olvashatatlan.)

1944. július 20. Csütörtök délelőtt, Hidasnémeti
Drága szeretett anyukám és gyermekeim,
Már ledobtam egy levelezőlapot a vonatról, megpróbálok még egy levelet írni. Tagadhatatlan, egy igen hosszú útra megyünk. Segítsen meg a Jóisten, hogy örömmel találkozhassunk, hisz szombaton is történt egy csoda, most is megsegíthet a Jóisten. Nem hozhattunk magunkkal semmit, mindenünket elvettek, a hátizsákunk egy külön vagonban van, irány Németország, mi legalábbis ezt tudjuk, de lehet, hogy Kassán keresztül megyünk. A kísérők meglehetősen bánnak velünk, most szerencse nincs olyan meleg, ha tudok, úgy még írni fogok valahonnan. Nem akarlak benneteket elkeseríteni, de nagyon szeretnék még élni, és adja a Jóisten, hogy ezt el is érjük. Drága gyerekeim, vigyázzatok a drága anyukánkra, és te drága anyukám, vigyázz, a mi közös szemünk fényeire. És ha ez sikerül, akkor ezt megháláljuk a Jóistennek. Addig is szívből jövő meleg szeretettel ölel és csókol a titeket nagyon szerető aputok. Csütörtök fél tizenegy, tehervonat.
Aki ezt a levelet megtalálja, boríték és bélyeg nélkül bedobja, biztosítom, boldog lesz az egész élete!!!

Ars Alba Restaurátor Bt., Fehrentheil Henriette - Schramkó Péter, 2007

ÜFJ 26

In: Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története. Budapest: Európa, 1984. 483-484. oldal
Tárgysorsok / Objects and Fates. Budapest: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, 2017.