1859. szeptember 6-án avatták fel a Dohány utcai zsinagógát. Az épületet a bécsi sztárépítész, Ludwig Förster tervezte, a frigyszekrény pedig a magyar romantikus építészet mestere, Feszl Frigyes tervei alapján készült. Felavatásakor a zsinagóga korának legnagyobb zsidó imahelye volt. Az istentiszteleteket orgona és vegyes kórus kísérte, a rabbik kezdetben németül, majd magyarul prédikáltak. Az épület – amely a magyar zsidó közéleti és politikai események helyszíneként a magyar zsidó közösség szimbolikus terévé vált – elkészültének szimbolikus eseménye volt a zárókő elhelyezése a frigyszekrény belsejében, külön erre az alkalomra készíttetett ezüst vakolókanállal. Ezt a vakolókanalat és a zsinagóga kulcsait relikviaként, külön dobozban őrizte a közösség, majd a múzeum épületének felavatásakor a zsidó
közösségi emlékezetet őrző múzeumi gyűjteményben helyezte el.
Bádog, sárgaréz rátétekkel. Forrasztott, domborított. A Dohány utcai zsinagóga homlokzatát ábrázoló makett..
Rosenberg Miklós (1904–1945) építész szeretett volna lenni, de a zsidóellenes rendelkezések miatt nem mehetett egyetemre, ezért kitanulta a bádogos mesterséget. Már a háború idején, 1942-ben kezdett bele a Dohány utcai zsinagóga bádogmakettjének elkészítésébe. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be, ezért a munka félbeszakadt. Rosenberg Miklós századát keletre, az ukrajnai frontra vezényelték. 1945. április 8-án Korosztenyben halt meg. A soha be nem fejezett makett elkészült részét lánya ajándékozta a Magyar Zsidó Levéltárnak 1984-ben, majd a múzeum és a levéltár egyesítését követően került a múzeum gyűjteményébe.
