MILEV

Browse Items (12898 total)

Sort by:

Hanukai menóra

A 18. századi legvégén, a 19. század első éveiben készülhetett a II. József osztrák császár profiljával készített hanukkai mécsestartó. A nyolc olajmécses pad alakban helyezkedik el, a két végén egy-egy tizennyolcadik századi öltözetben álló alabárdos figurája látható. A pad háttámláján négy ágaskodó oroszlán alakja között láthatjuk a császár jellegzetes félprofilját.
II. József felvilágosult abszolutista uralkodó volt, s egységes, centralizált, modern állam megteremtésén dolgozott. 1783-ban adta ki azt a rendeletét, mellyel a zsidó közösséget szerette volna integrálni a társadalomba, s ehhez számos, a zsidó közösségek által is eltérően értelmezett szabályt vezetett be. Biztosította a zsidó népesség szabad költözését akár a városokba is, engedélyezte, hogy a zsidók minden foglalkozást űzhessenek, földet bérelhessenek és akár egyetemre is járhassanak. Az egységes kulturális közeg megteremtéséhez elrendelte államilag felügyelt zsidó iskolák felállítását, amelyben a felvilágosodás elveinek megfelelő tananyagot tanítottak. A zsidó tanok ellenőrzése érdekében megtiltotta héber nyelvű könyvek behozatalát az országba, de engedélyezte, hogy az Egyetemi Nyomda – a korabeli Magyarország egyik legjobb nyomdája! – nyomtassa a zsidó közösségben használt héber betűs könyveket. Alattvalóit egységes, civilizált népességnek akarta látni, ami hatalmas ellenállást váltott ki a tradíciójuk elvesztésétől félő közösségekben. Azt a rendeletét, amelyben elrendelte a szakáll levágását, az óriási tiltakozás miatt vissza kellett vonnia. A polgári jogegyenlőségért küzdő felvilágosultabb zsidó tömegek lelkesen fogadták reformjait, őt magát a valaha trónon ült legnagyobb humanistaként köszöntötték. A tradícióikat féltő, erősen vallásos tömegek ugyanakkor minden bajok forrásának tekintették a modernizációt pártoló uralkodót, aki reformjaival megbontotta a zsidó közösség egységét.
Halála után a reformjainak egy részét utóda, II. Lipót folytatta, de az ő halála után a zsidó közösség emancipációja újabb fél évszázadra megtorpant. II. József és II. Lipót alakja a jogegyenlőségért folytatott küzdelmek során szimbolikussá nőtt, s portréjuk ezért jelenhetett meg akár a figurális ábrázolást elméletileg tiltó zsidó művészetben, szertartási tárgyakon.
Múzeumunk gyűjteményében van teljesen hasonló tárgy II. Lipót portréjával is. A kiállított példány csonka: a bécsi Zsidó Múzeumban lévő ugyanilyen tárgy alapján tudjuk, hogy a padka hátlapján lévő oroszlánok eredetileg koronát tartottak az uralkodó feje fölé, megkétszerezve ezzel a tárgy magasságát.
A II. József portréjával díszített tárgyat özv. Pap Béláné helyezte letétbe a gyűjteményben
1933-ban. A hanukkai mécses azóta folyamatosan szerepel az állandó kiállításban jelezve, hogy a múzeumot magáénak érző pesti zsidó közösség fontosnak tartja a jogegyenlőséget és a polgári érvényesülés lehetőségét, melyet a történelemben elsőként a felvilágosodás korának reformjai adtak meg számára.

Tags CatalogEmancipation1938, Habsburg
Étkezés utáni imakönyv - Birkát hámázon

Az imakönyvet a címlappal szemközti dedikációs oldal bejegyzése szerint Koppel ben Jirmija Broda ajándékozta jegyajándékul menyasszonyának, Gitl bat Zavel Leitersdorfnak 1750–51-ben. Gitl családja eredetileg Kismartonból, a mai Eisenstadtból származott, majd a 18. század elején Bécsbe költöztek. 1758-ban Gitl apja kiváltságlevelet kapott Mária Teréziától. A gazdag család megrendelésére több illusztrált kézirat készült, mert a gazdag zsidó családokban a könyvnyomtatás felfedezése után is szokás maradt a kéziratos, illusztrált luxus–imakönyvek használata. A mindössze huszonhét pergamenlapot tartalmazó kis imakönyvecskében tíz színes festett kép van. A könyvet Mesullam Ziml másolta és illusztrálta Polnán, 1750-51-ben. Neki más gyűjteményekből több műve is ismert, elsősorban bécsi megrendelésekre dolgozott az 1700-as évek első felében. A zsidó vallásban a nőkre három vallási parancsolat teljesítésének kötelessége hárul. A három legfontosabb női teendő a szombati gyertyák meggyújtása, a kenyérsütés során egy kis darabka tészta elégetése a jeruzsálemi szentélyre való megemlékezésként, és a rituális fürdőben való havonkénti megtisztulás. A 18. századi írásmagyarázó, a Vilnai Gaon szerint a három cselekedet kezdőbetűiből a héber „báj” szót kapjuk. Egyebek mellett ennek a három kötelességnek a teljesítése látható az imakönyvecske illusztrációin. Ezek mellett az imakönyv az étkezéshez kapcsolódó áldásokat, az étkezés utáni imát, valamint a purimi és hanukkai imádságokat tartalmazza. A hanukkai ima illusztrációja jellemző a női imakönyvekre. A férfiaknak szánt könyvekben a hanukkai ima mellett a menórát gyújtó férfi alakja szerepel, míg a női könyvekben ezen a helyen Judit látható Holofernes levágott fejével. A hagyomány szerint a gyönyörű Judit sós kecskesajttal, majd borral kínálta Holofernést, majd a lerészegedett férfi fejét levágva Judit megszabadította városát, Betuliát az ellenségtől. Judit alakját a zsidó néphagyományban a hanukkai történetben szereplő Hasmóneus családdal is összekapcsolták.

Illusztrációk: Rózsaszín, kék, sárga és arany színekkel
Illustrations: Pink, blue, yellow, and gold colors
2b: Dedikációs lap zöld alapon aranyfestésű virágokkal keretezve / Dedicatory page on green base with flowered frame containing gold paint
3a: Címlap - Bal oldalon Mózes a botjával, jobb oldalon Dávid a hárfával. Fent két angyal között levita az öntőkannával, lent városkép, jövőbeni Jeruzsálem. / Title page: Moses with his staff on the left, David with harp on the right. A Levite with pitcher between two angels on the top. City panorama - apparently Jerusalem of the future - at the bottom.
5a: Az étkező család / The family at meal
7a: Hámán fiai az akasztófán, az előtérben zsidók / Haman's sons on the gallows, Jews in the foreground
7b: Judit Holofernes fejével; balra égő menóra / Judith's with Holofernes' head; a lit menorah on the left
16b: Az orvos eret vág egy nőn / A physician cupping a woman
17b: A chala tésztájából vett darabka elégetése / Burning a piece of dough (Challah)
18b: Nő a rituális fürdőben / Woman in ritual bath (Mikvah)
19b: Péntek esti gyertyák meggyújtása / Lighting the Shabbath candles
21a: Esti ima elalvás előtt / Prayer before going to sleep
Megilla és megillatok

Az ezüstből készült hengeres test belsejében feltekerve Eszter könyvének szövegét tartalmazó pergamen. A tokon lévő kis pajzson felirat:

ישראל דירירה הי'ו

I.D. 5619

(Derera Izrael a temesvári szefárd hitközség elnöke volt)

Tags Catalog1916
Purimtányér Purim plate

Misloah manot tál.
Az ábrázolás alapja a megillai történet egy jelenete. Mordehájt királyi díszruhában lóháton, a kantárt Hámán tartja.

Feliratai:
ז''י''ב ומשלוח מנות איש לרעהו ומתנות לאביונים תקכ''ח ל
Monogram: D.J.B.
"Küldjenek ajándékokat barátaiknak és adományokat a szűkölködőknek"
(Idézet Eszter könyvéből)
דער ש''מ''ט גהערט זעליגמן ליבש ואשתו מרת יאכט תחי'' מבייאר
שהאל
"E tányér Zeliamon Leiber és neje Jashet tulajdonában a bajai templomból"
הברון ממרדכי=Áldott legyen Mordecháj
ארור המן=Átkozott legyen Hámán
גוט פורים=Jó purimot!

Tags Catalog1916
Üvegablakok I.

A Zsidó Múzeum épülete több szimbolikus történeti esemény emlékét hordozza. A második teremben látható díszes ablaksor az 1931-ben átadott épület eredeti berendezéséhez tartozott, és csodával határos módon épségben vészelte át a huszadik századot. Az üvegablakok annak emlékei, hogy a múzeumot a gazdag és befolyásos pesti zsidó hitközségi elit támogatásából, adományaiból hozták létre. Valamennyi ablak a korszak egy-egy tekintélyes családjának emlékét őrzi, akik gyakran más pesti jótékonysági intézmények alapítói és donátorai között is feltűnnek.
Az üvegképeken jobbára bibliai történetek ábrázolásait láthatjuk: Dávid és Góliát, Izsák feláldozása, Mózes megtalálása, Hámán és Mordechaj, Dániel látomása, Fáraó álma, Dávid király imája, Babilon vizeinél, Salamon házavató imája, Dániel az oroszlánveremben, Deborah, Becalél. A bibliai témákat két történeti kép egészíti ki: Juda Halévi halála és Majmonidész tanítványai körében.
A Magyar Zsidó Múzeum első kiállítása 1916-ban, egy lipótvárosi lakásban nyílt meg, jelenlegi helyére 1932-ben költözött. Ezt az tette lehetővé, hogy a hitközség megszerezte a Dohány utcai zsinagóga melletti telket, melyen felépítette a múzeum jelenlegi épületét. Korábban itt zárt házsor volt, és a Wesselényi utcának nem volt kivezetése a kiskörút felé. 1896-ban, a millenniumi városrendezési munkák részeként ezt korrigálták, és lebontották azt a házat, melyben 1860-ban megszületett Theodor Herzl, a modern politikai cionizmus első képviselője. A klasszicista épület a mai Wesselényi és Dohány utcák sarkán állt, ott, ahol ma a múzeum előtti füves tér található.
A modern kultúrház építésével párhuzamosan lebontották a zsinagóga bal oldali előreugró szárnyának kétharmadát, hogy a zsinagóga homlokzata láthatóvá váljon, és az épület betölthesse a neki szánt reprezentatív szerepet. A múzeum épülete a zsinagógával egyező külső burkolattal, nyitott árkádsorral készült el. Az eredeti tervekben a telek hátsó traktusában, szintén 1931-ben felépített Hősök zsinagógája és a múzeum között árkádsorokkal körülvett kert szerepelt, melybe még vízmedencét is terveztek. A tervek nem válhattak valóra, mert a második világháborúban az itt kialakított gettóban meghaltak egyik tömegsírja lett a kert, ahol 2222 mártír nyugszik. Az üvegablak-sor erre a kertre néz.
Papírkivágat - siviti Shiviti papercut

A judaizmusban imádkozás közben a hajdani Szentély, a zsidó nép örök fővárosa, Jeruzsálem felé fordul a közösség. A sivviti tábla a jeruzsálemi, azaz keleti irány meghatározására és megjelölésére szolgál.
A zsinagógák berendezésének jellegzetes, a zsidó népművészetet jellemző darabjai a sivviti táblák. Nevüket a rajtuk szereplő zsoltáridézet kezdő szaváról kapták: „Sivviti Adonáj …. Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam” (Zsoltárok könyve, 16:8) A papírkivágás a 18-19. században lett népszerű a zsidó közösségekben, elsősorban a lengyel és a galíciai területeken. Ezzel a technikával elsősorban férfiak dolgoztak, jesive-bóherek, melammedek és tanítványaik.
A sivviti különösen szép példája a papírkivágásoknak. Különlegessége, hogy az általános gyakorlattal szemben nem színezett, a fehéren hagyott papír gazdag csipkemintát ad ki, melyben szinte kizárólag a héber betűk dominálnak. Feliratai a zsinagógákban és zsinagógai tárgyakon gyakori mondatok, elsősorban zsoltár-idézetek. Felül középen kezdődik a frigyszekrényeken is gyakori felirat: „Napkeltétől napnyugtáig dicsérve legyen az Örökkévaló neve”. A zsoltárvers két vázából kiindulva félkörívesen veszi körül a lap középpontjában lévő, legnagyobb betűkkel írt négybetűs istennevet. A lap tetején nagy betűkkel kiemelve a zsoltárvers első szava „Mizrah” = kelet utal egyben a tárgytípus másik funkciójára, az ima keleti irányának jelölésére. A tábla négy sarkában Jeruzsálemre és Cionra utaló zsoltáridézetek, az egyéb mondatszalagokban az Örökkévaló segítségét kérő idézetek szerepelnek. A betűk mellett gazdag növényi ornamentika, valamint két-két szarvas és oroszlán alakja díszíti a sivviti táblát.
Mezuza tok

A kis ezüstfiligrán mezuzát Böhm Salamon óbudai ötvös készítette 1848-ban.
Az elhelyezés módja az egyiptomi kivonulás történetére emlékeztet. A kivonulás könyvében olvasható történet szerint a tizedik csapás, az elsőszülöttek halála előtt a zsidó házak ajtófélfáit a vacsorára elfogyasztott bárányok vérével jelölték meg, s a csapás elkerülte ezeket a házakat. Ennek emléke a mai napig a zsidó házak ajtófélfáin elhelyezett mezuza.
Vallási előírás csak a szövegre van, elkészítésénél ugyanazok a szigorú szabályok érvényesülnek, mint a Tóra írásánál. A kis hengerré összetekert pergamendarabot rejtő tok gyakorlatilag bármi lehet, ami megóvja a szöveget a betűk lekopásától, használhatatlanná válásától. A tokra vágott kis nyíláson keresztül három héber betű látszik: sin–dalet–jod. Ez egyik értelmezésben a „Saddaj” istennév, a másik szerint az „Somer dalté Israel” „Izrael ajtóinak őrzője” héber mondat rövidítése.
A Böhm Salamon a kis mezuza-tokot ezüstdrótból hajlított, filigrántechnikával készítette, ami az óbudai zsidó ötvösség jellemzője volt. A feudális Magyarországon a zsidók nem lehettek tagjai a céheknek, s így a mesterségek jelentős részének műveléséből is ki voltak zárva. Ezek közé tartozott az ötvösség is, melyet mindössze két földesúri birtokon megtelepedett zsidó közösségben művelhettek egyéni engedélyek alapján: Pozsony–Várteleken és Óbudán. Böhm Salamon az óbudai zsidó közösség tagja volt.
A mezuza-tok egy szinte teljesen hasonló másik példánnyal együtt az Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéhez tartozott, majd 1949-50-ben a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményébe került át.

Tags parasa
Móhelszék

A kettős szék az askenázi zsidók körében elterjedt bútordarab, melyet a körülmetélés alkalmával használnak. A Tóra szövege szerint két jele van Isten és a zsidó nép szövetségének: a szombat megtartása és a nyolcnapos fiúgyermekek körülmetélése. A szertartáshoz kapcsolódó rituálék egyrészt a rabbik körültekintő szabályozásából, másrészt pedig a népi hiedelmekből és legendákból alakultak ki.
A kettős szék a körülmetéléshez kapcsolódó rabbinikus kommentárok alapján alakult ki, első írásos nyoma egy hetedik századi kódexben, a Mahzor Vitry-ben olvasható. A szokás szerint a baloldali ülésen ül a gyermeket az ölében tartó kvater vagy szandek, míg a jobboldalon az újszülötteket védelmező Élijáhu, (azaz Illés próféta) foglal helyet. Élijáhu alakja a hagyományban szorosan összefonódott a születés és a körülmetélés eseményeivel. Ő az, aki jelenlétével távol tartja a rontó, ártó démonokat, különösen Ádám legendabéli első feleségét, Lilitet, aki kíséretével együtt az újszülöttek elpusztítására tör. Élijáhu e szerepének eredetét a rabbinikus bibliakommentárok között kell keresnünk. Élijáhu volt, aki megújította a szövetséget Isten és a bibliai zsidó közösség között, így ő az is, aki őrködik, amikor egy újszülött a körülmetélés révén a zsidó nép tagjává válik.
A kettős Élijáhu székek a zsinagóga berendezéséhez tartoztak, kivitelezésük és stílusuk a korszak bútorművességének gyakorlatát követi. Magyarországon is általánosan használták, de a tizenkilencedik század vége felé kiszorultak a használatból. Ebben az időszakban a közegészségügyi hatóságok fokozottan ügyeltek a születés körüli eseményekre, s voltak kísérletek arra is, hogy a körülmetéléseket a bábák felügyelete alá vonják.
A használatból kiszorult székek közül néhányat a Zsidó Múzeum őrzött meg.
Felirat a peremének jobb sarkában:
סנדקאות
"A koma ülőhelye"
Bal sarkában:
תריז לפק
"A 617. évben (1857) a kis időszámítás szerint"
Amulett

Noha már a Tóra is határozottan elítél és tilt mindenféle varázslást és démonokkal kapcsolatos hiedelmet, a népi vallásosságban szerepet kapnak az olyan tárgyak, melyek a hit szerint megvédik viselőjüket a bajoktól és nehézségektől. A szövegközpontú zsidó tradícióban az amulettek és kámeák szent szövegek részleteit tartalmazzák, esetleg egy–egy betű vagy rövidítés idézi meg az túlvilági segítséget.
A tizennyolcadik századi, itáliai barokk amulettből számos példány ismert. A tárgy belsejében, a tetején lévő szalagcsokor és az alul látható szőlőfürt között kis fémrúdra tekercselték azt a mágikus szövegekkel teleírt pergamendarabkát, amelynek az amulett védelmező hatását tulajdonították. Az ezüst tokon a gazdag akantuszleveles díszítés között a zsidó ikonográfia számos szimbóluma megtalálható, elsősorban olyanok, melyek a szentéllyel és isten védelmező erejével kapcsolatosak.
A szalagcsokor alatt a baldachin egyik oldalán a főpap két jellegzetes attribútumát, a főpapi süveget és a füstölőt, másik oldalán pedig a törvényadás és a megváltás szimbólumait, a tízparancsolat két kőtábláját és a szentélybéli menórát láthatjuk. Mindkét oldalon felhők között a Shaddai azaz Örökkévaló olvasható, mely a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű isten egyik lehetséges megnevezése a zsidó hagyományban.
A tárgyat a neves zsidó műgyűjtő, Dirsztay Béla ajándékozta a múzeumnak 1915-ben.
Münz Mózes portréja

A kisalakú olajfestményen a tizenkilencedik század első évtizedeinek jellegzetes rabbiportréját látjuk.
A szakállas, szőrsapkás portré Münz Mózest, az óbudai közösség híres rabbiját ábrázolja. Münz Mózes a mai Lengyelország területén fekvő Podóliában született 1750 körül, majd negyvenévesen, 1790-ben Ezékiel Landau prágai rabbi javaslatára hívták meg Óbudára rabbinak, ahol haláláig működött. Rabbisága arra az időszakra esett, amikor a felvilágosodás és a modernizáció hatásaira adott különböző válaszok erősen megosztották a zsidó közösségeket. Münz Mózesnek kortársa volt a pozsonyi hitközségben Schreiber Mózes, a Hatam Szófer című mű szerzője, a rabbinikus ortodoxia leghíresebb képviselője, Teitelbaum Mose, a sátoraljaújhelyi hitközség rabbija, a haszidizmus első magyarországi terjesztője és Chorin [ejtsd korin] Áron is Aradon, aki a zsidó reformmozgalom szószólója volt. Chorin engedélyezte például a vasúti utazást szombaton, a szertartásokat egyszerűsítette, és héber helyett német nyelvű imákat javasolt. Münz Mózes Chorin művét jóváhagyta, előszót is írt hozzá, de amikor tekintélyes rabbik elítélték a művet, Münz is megtámadta Chorint, és rabbinikus bíróság elé hívta, ahol nézeteit vissza kellett vonnia.
Münz Mózes saját közösségét is rendkívül szigorú tekintéllyel vezette, előfordult, hogy vallási vétkekért is testi fenyítést alkalmazott. Mégis, rabbisága alatt vált az óbudai zsidó község az ország vezető zsidó közösségévé, akkoriban alakult ki teljes intézményi struktúrája. Münz Mózes rabbisága idején épült a ma is álló Óbudai zsinagóga, mely egy korabeli utazó, Franz Schams szerint a királyság egyik legszebb épülete volt. Kisalakú portréját az osztrák császárság jeles portréfestője, Johann Baptist von Lampi, a bécsi Akadémia tanára festette meg, aki a korszak számos előkelő és tekintélyes alakját is megörökítette.