MILEV

Browse Items (1610 total)

  • A zsidó tradíció írott betűkhöz fűződő hagyományai miatt a nyomtatás elterjedését követően is megmaradt a kézzel írt imakönyvek kiemelkedő jelentősége. A 18. században elsősorban Közép-Európában a meggazdagodott zsidó családokban divatossá lettek az illusztrált, kéziratos, személyes használatra szánt luxus-imakönyvek. A Joszéf ben Móse Náftáli HáLévi számára készített imakönyvet a trebitschi Mose Léb ben Wolf másolta, melyben így minden egyes leírt betűben jelen van a másoló szakrális munkája, ami a héber szöveg szentségéhez kötődő fontos tényező. A címlap és a belső illusztrációk rajzai már a divatos rézmetszetekre emlékeztetnek, s a címlapon azt is feltünteti a másoló, hogy „amszterdami betűkkel” készítette a könyvet. Ez azt jelenti, hogy betűi olyanok, mintha Amszterdamban, a korszak legrangosabb nyomdászati központjában nyomtatták volna őket. A címlapon a szokásos kapu-alak, előtte kétoldalt Dávid és Salamon alakja jelképeikkel: Dávid a hárfával, Salamon pedig a jeruzsálemi Szentély alaprajzával. A kapuzat felett a Messiás előhírnöke lóháton, mögötte Jeruzsálem kontúrjaival. Az imakönyv tartalmazza a hétköznapi, szombati és ünnepi imákat, valamint a Pirké Avot teljes szövegét is, melyet szokás volt szombatonként olvasgatni.
    ____________________

    Az imakönyv címlapját egy olyan oldal követi, ami még nem az imák szövegét tartalmazza, hanem az elmélyedést, és a koncentrálást segíti, hasonlóképpen, mint a zsinagógákban az előimádkozó pultja előtt látható siviti táblák. Ennek legjellegzetesebb szövege a menóra alakban leírt 67. zsoltár. A 67. zsoltár a mindennap elmondott imák része, azért az időért könyörög, amikor minden nép felismeri az isteni igazságot, és ez elhozza a békét a világnak. A zsidó tradíció szerint ennek a zsoltárnak a szerzője nem Dávid, hanem a szellő zengette meg így a hárfáját. Mivel a menóra a csoda és a megváltás szimbóluma, megfelelő formát jelent a csodaváró szöveges tartalomnak, de több misztikus magyarázat is ismert még a kettő kapcsolatára. A 67. zsoltár hét sora összesen 49 szóból áll, 7-6-6-11-6-6-7 eloszlásban. Egymás alá szedve ezek elforgatott menóra-alakot adnak. Ennek a tipográfiai elrendezésnek, a menóra alakban leírt zsoltárszövegnek protektív erőt tulajdonítottak, s a 16. századtól számos helyen megjelent a zsidó vizuális kultúrában: zsinagógák falára festve, szakrális textileken, de akár a magánlakásokban is megtalálható festett mizrah-táblákon is.

    Egyszínű tollrajz illusztrációk / Illustrations are monochrome drawings:
    Címlap: Felül lovas, középen bal oldalon Dávid hárfával, jobb oldalon Salamon a szentély építésére utaló mérőónnal.
    Title page: 
    2a: Siviti-lap, felül két oroszlán, középen héber betűkből formázott menóra. / Shiviti leaf, lion on the top, Hebrew letters form a menorah in the middle
    49a: Kántor, füléhez illesztett kézzel, a pulpitusnál / Cantor with one hand put on his ear at the pulpit
    70a: Férfi lulávval, háttérben sátor / A man with lulav, Succoth in the background 
    73a: Kántor kóristával, kezüket fülükhez illesztik / Cantor with a member of the choir (both have one hand on the ear)
    76b: A hold megszentelése / Sanctification of the New Moon (Kiddush Levanah)
    Iniciálék/ Initials: 3a, 4a, 9a, 48a, 50b, 54b, 5b, 72a, 82b, 92b, 100a

  • Peremén vésett héber felirat:
    נדבה לח''ק דק''ק פעסט
    שנת התרב לפק
    מאתי חיים שפיצער
    "Ajándék a pesti község Chevra Kadishájának a kis időszámítás szerint 607-ben (1847)

  • Ezüst. Felfelé keskenyedő test. Oldalán két trébelt gyümölcs indák között. Teteje gombban végződik. Testén nagy díszített fül. Felirata:
    "Nézd e régi korsót, melyet az Óbudai Szent Gyülekezet jótékonysági elöljárói vásároltak az 552. (1792) évben a kis időszámítás szerint."

  • A tárgyon feliratot nem láthatunk, csak az ötvös-céhekben követett fémjelzési gyakorlat alapján tudjuk, hogy Müller Antal, egy jónevű pesti ötvös készítette 1793 - 1797 között.
    Müller Antal nem tartozott a zsidó közösséghez, a tárgyat megrendelésre, a megrendelő igényei és a saját mintakincse alapján készítette el. A tárgy kialakításánál feltehetően példának tekintette azt a tórakoronát, amely szinte teljesen azonos ezzel, és ötvös-céhbeli társa, Schwager János Mihály készítette mintegy tizenöt évvel korábban.
    Mindkét tárgy az óbudai hevra kadisa, azaz temetkezési szentegylet használatára készült abban az időszakban, amikor Pest városába zsidók még csak ritkán, egyedi engedélyek birtokában léphettek be. Az óbudai közösség a földesúr Zichy család engedélyével lakhatott a településen. Az uradalom és a zsidó közösség közötti szerződésben engedélyezték egyebek mellett zsinagóga berendezését, a kóser élelmezéshez szükséges infrastruktúra kiépítését, és az egymás közötti jogviták esetére a saját, zsidó bíróság tartását is. A felirat nélküli tórakorona ennek a bírósági gyakorlatnak az emléke. A hitközség fennmaradt iratanyagából kiderül, hogy civakodásért és a bíróság megsértéséért Blau M.-et az óbudai közösség egy meghatározott súlyú ezüst tóraékszer készítésére ítélte. Mivel a szertartási tárgy ebben az esetben nem a készíttető és családja nevének és emlékének megőrzése céljával készült, az ítélet kitért arra is, hogy a tárgyon nem lehet felirat.
    Az elkészült tárgyon a felirat szokásos helyén, az abroncs alsó részén kettős gyöngysor között vésett palmettasor emlékeztet az óbudai zsidó bíróság súlyos ítéletére.
    A tárgy az 1934-ben megnyitott Óbudai Zsidó Múzeum gyűjteményéhez tartozott, ahonnan 1945 után került jelenlegi helyére.

  • Ezüst. Elegáns formájú, állított téglatest, hangsúlyozott zárnyílással, hátul ívelt füllel, tetején magasan kihajló perselynyílással. Elöl vésett felirat:
    זה הקופה של כסף
    נעשה מקופת הח''ק
    דפה פעסטה
    No 21
    "Ezt az ezüstből készült perselyt a Pesti Chevra Kadisa készíttette
    No 21" Jelzett

  • Ezüst. Kör alakú, talpazatán héber felirat. Domború talpán apró levelekből álló koszorú. Hengeres szára közepén kiöblösödik. Tetején korona, melynek alsó részén függőleges pántokból áll, majd 6 ovális mezőben folytatódik, ezeken vésett ágak. Benne csengő, felül stilizált virág. Jelzett.
    Felirat:
    1.
    אברהם רעכניץ - הרש קאהם -
    מרדכי בלום - שלמה בלוי -
    בנימינ שאפע - קלמן הרש -
    ברודא -יוסף באק -
    הרש גריס - משה רייק
    Ábrahám Rechnitz, -Hersch Káhm -Mordecháj Blum -Slomo Blau - Benjamin Scháfe - Kálmán Hersch - Bruda - Joszef Back - Hersch Grisz -Moshe Reich

    2.
    נעשה ע''י א''וג'' אונ''ג'' דחברא
    אנשי מקום דק''ק א''י ב''ש
    תרה ל''
    משה ראטער - ענזל ראזענפעלד -יוסף סעמניץ -
    וואלף ראזענפעלד
    Készült az óbudai chevra fő és algabbájai által a 605-ik (1845) évben
    Mose Rotter -Enzl Rosenfeld- Joszef Samnitz -Wolf Rosenfeld.

  • Ezüst. Többször osztott talpán leveles koszorú.
    A szár felső részén három kérdőjel alakú dísz. Kissé szélesedő serleg, trébelt virág és csiga díszekkel hármas megosztásban. Szájperemén vésett héber felirat:
    שייך לקהל עדת ישרון
    דק''ק קנישא
    נעשה בשנת תקסג לפק
    "A kanizsai izr. hitközségtulajdona az 563. (1803) évben"
    Date of inscription 1803

  • Porcelán tál a Siratófal ábrázolásával . Kerek. Fenekén és peremén a jeruzsálemi nyugati fal képe. Néhány alak a fal felé fordulva imádkozik, balra egy kaftános, piros fezes alak szembe néz. Alul középen héber felirat:
    כותל המערבי
    "Nyugati fal"

  • Ezüstözött réz. Négy alacsony leveles díszű lábon áll, padkáján nyolc harang idomú mécsessel. Támlája közepén két álló oroszlán által tartott hétágú nagy gyertyatartó. Leveles, virágos és kagylós díszű szélén két oldalt fent -balra a kilencedik mécses, jobbra az olajkorsó - középen nagy korona.
    Egy régi nürnbergi menórának a varsói Norblin cég által készített galvánó másolata.
    Tags

  • kotta melléklettel
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2

Proudly powered by Omeka.

Hungarian Jewish Museum and Archives 2024