MILEV

Browse Items (654 total)

  • Anyag: sárgaréz
    Nyele: fa
    Ábrázolás: középen körbefutó akantuszgyűrűben kulcs, kalapács, ásó és egyéb szerszám
  • Anyag: sárgaréz
    Nyele: fa
    Ábrázolás: apró növényi díszítés
  • Anyaga: réz
    Nyele: nincs
    Ábrázolás: kör alakú babérkoszporúban I.G.M. (Isr. Gemeinde Mattersdorf) rövidítés

  • Anyag: vas
    nyele: nincs
    Ábrázolás: a szöveg díszes keretben

  • A burgenlandi hét község története visszavezethető a középkorig, de igazi felvirágzásuk
    a 18. századra tehető, amikor a herceg Esterházy család védelme alatt pezsgő közösségi és szellemi életet élhettek. A hét község vezető közössége Kismarton (ma: Eisenstadt) volt. Itt a földesúrral kötött szerződés (Schutzbrief) értelmében a zsidók külön utcákban lakhattak, zsinagógát építhettek, rabbit tarthattak, kiépíthették a közösség fenntartásához szükséges intézményrendszert, és belső ügyeikben bíráskodási joguk volt. Utcáikat szombatra lánccal lezárhatták, amely még ma is látható a zsidónegyed kapujának közelében. A közösség egyik leghíresebb rabbija Samson Wertheimer egy időben országos főrabbi is volt. 1732-ben a herceg szépen faragott bírói pálcával ajándékozta meg a zsidó bírót, amelyet a hitközség a zsidó közösségi autonómia szimbólumaként megőrzött. A pálca 1935-ben a múzeum korábbi munkatársa, a kismartoni születésű Fürst Aladár révén került a Zsidó Múzeum gyűjteményébe.
  • Fürst Aladár, a budapesti zsidó fiúgimnázium tanára és a Zsidó Múzeum munkatársa 1924 májusában a Szentföldre látogatott, majd úti élményeit még abban az évben publikálta. A rövid beszámolóban leírja a hajóutat és a megérkezést, amelynek során kelet-európai kivándorlókkal is találkozott. Írásában bemutatja az évszázadok óta a négy szent városban: Jeruzsálemben, Tiberiáson, Cfáton és Hebronban élő zsidók mindennapjait, és részletesen ír az új jisuvok (közösségek), a Rothschild báró támogatásával létrejött kolóniák és a zsidó iskolák életéről is. „Minden zsidó, aki csak teheti, iparkodjék életében legalább egyszer ellátogatni arra a földre, »melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ígért« szent emlékeket idézni a szép múltból, munkát kérni a küzdelmes jelenből …” – írja Fürst. Ő maga az élményeken kívül emlékként egy maroknyi földet hozott a Kidron-völgy sivatagjának homokjából, amelyet később a múzeumnak ajándékozott, 1940-ben pedig végleg Tel-Avivba költözött.
  • Az emancipálódó zsidó közösség legbefolyásosabb sajtóorgánumát, az Egyenlőséget 1881-ben alapította Bogdányi Mór, amely már az 1882-es tiszaeszlári vérvádper idején jelentőssé vált azzal, hogy rendszeresen tudósított a per tárgyalásáról. Szabolcsi Miksa, majd fia, Lajos főszerkesztősége idején a lap országos visszhangot kiváltó cikkeivel a neológ zsidó közélet megteremtőjévé és irányítójává vált. Az Egyenlőség hasábjain merült fel először egy magyar zsidó múzeum létrehozásának gondolata is. 1938-as betiltásáig a lap rendszeresen közölt a múzeummal, a múzeumi gyűjtemény fejlődésével kapcsolatos cikkeket. 1930-ban az újság félszázados jubileumát nyolcnapos ünnepségsorozattal köszöntötték, amelyen szinte minden hitközség és zsidó egyesület részt vett. A gratuláló levelek ezrei között kapta a szerkesztőség a Magyar Zsidók Egyesületének ezüstlemezre vésett emléklapját, amelyet az akkori főszerkesztő, Szabolcsi Lajos helyezett el a lap bábáskodásával megszületett Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményében.

    Felirata:
    „Az Egyenlőségnek 50 éves jubileumára a magyar zsidóságért folytatott fáradhatatlan küzdelmének emlékére hálás szeretettel a Magyar Zsidók Egyesülete.”
    Budapest, 1930
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2