Összeírás, 1827

Pest városának 1703–tól joga volt a zsidókat és a cigányokat nem beengedni falai közé. Zsidók csak a több napig tartó országos vásárokra érkezhettek, évente négyszer. Mivel éjszakára nem maradhattak a városban, szállásukat és kóser étkeztetésüket a városfalakon kívül eső, akkoriban kiépülő Terézia külvárosban volt a legegyszerűbb megoldaniuk. Az Országút (ma: Károly körút) és a Király utca sarkán álló hatalmas bérházban, mely az Orczy bárók tulajdonában állt, alakult ki a pesti zsidó közösség magja. 1795–ben az óbudai rabbi fennhatósága alatt zsinagógát is berendezhettek. Ugyan II. József 1785–ös rendelete értelmében már városokban is lakhattak, de a zsidókat sújtó extra adók még a tizenkilencedik század közepéig fennmaradtak. Az államnak befizetendő, és a közösséget fenntartó adók felosztásához szükségessé vált a zsidó népesség nyilvántartása, összeírása. Az 1827–ben készített összeírás héber betűs német nyelvű összeírása házanként rögzíti a városban lakó zsidók adatait. 100 oldalon 856 családot tüntettek fel. Többségük a Terézvárosban élt, de a tehetősebbek közül már a Belvárosban és a Lipótvárosban is laknak. Az összeírásból megismerhetjük, a családfő foglalkozását, a családtagok születési helyét – esetünkben még gyakran német vagy morva városokat – életkorát, jogállását és anyagi viszonyait. Feltüntették a gyerekeket és a családdal élő cselédséget is.