A Haggada megjelenésének kora

A MIPI (Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája), majd az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) segítségével valósult meg a sokrétű segítő munka. A szervezetek tevékenysége felölelte a teljes „szociális munkát”: a gyűjtéstől, az egyszerű segélyezéstől, a családtámogatáson át, a menekültek gondozásáig.
Az 5701-es (1940/41) Izraelita Családi Naptár szerint 1940 első hat hónapjában 92000 pengő segélyt, 68000 pengőnyi ruházati segélyt osztott ki a MIPI, azonban a seglyezés mellett fontos tevékenységnek tartották a munkahelyek felkutatását is. Ebben az 1941-es évkönyben, Ribáry Géza írja: „A zsidó törvények, helyesebben az ellenünk, zsidók ellen meghozott törvények nemcsak a szebb és jobb jövőnkbe vetett reményeinket tették semmivé, de mérhetetlen fájdalmat és nélkülözést zúdítottak hittestvéreinkre, akik óriási tömegekben vesztették el verejtékes munkával kiérdemelt állásaikat, sőt újabb munkalehetőségeiket is.”
Az OMZSA megalakulásával indult meg a szervezett gyűjtés. Az OMZSA vezetője dr. Ribáry Géza volt, aki 1940-től 1942-ben bekövetkezett haláláig vezette a szervezet munkáját. Az OMZSA 1942-es kiadásai meghaladták az 1.8 millió pengőt, ezt az összeget önkéntes adományokból, a hitközségek hozzájárulásaiból teremtették elő, valamint haggada kiadásából befolyt összeggel is próbálták növelni bevételeiket. Az 1942-ben kiadott OMZSA Évkönyvben Dr. Pásztor József (1942-ben az OMZSA vezetőségi tagja, majd 1947-ben a DEGOB főtitkára) összefoglalójában olvashatjuk: „A II. zsidótörvény rendelkezései következtében 1940. évi december 31-ig 50.772 zsidó veszítette el a kenyerét; ezek 82.869 személyt tartottak el. Eddig a határnapig tehát 133.641 zsidót sújtott a törvény rendelkezései.”

 

21_irsa_belsocimlap.jpg

Az irsai zsidó közösségben 1823-ból maradt fenn az első adomány nyilvántartó könyv

A zsidó közösségekben alapvető érték az adakozás (cedaka), az elesettek segítése, a jótékonyság, amely már a Tórában is szerepel:
„Az idegent el ne nyomd és ne szorongasd, mert idegenek voltatok Egyiptom országában. Senki özvegyet és árvát se sanyargassatok.” 
(2Mózes 22:20-21)
„És ha learatjátok országtok termését, ne arasd le földed szélét teljesen, aratásod hulladékát ne szedegesd össze. Szőlődben ne böngéssz és szőlődnek elhullott szemeit ne szedegesd fel, a szegénynek és az idegennek hagyd azokat, én vagyok Örökkévaló Istenetek.” 
(3Mózes 19:9-10)

Évezredes hagyománya ez a zsidóságnak, hogy ha csak kicsivel is, de segítsenek a náluk elesettebbeknek. Egy szerény összeggel, egy sábeszi meghívással, esetleg egy „kosztos diák” élemezésével is tehetnek valamit. 
A Tórai idézet fontos tartalmat hordoz magában: 
Az idegent is tilos szorongatni, és  az özvegyet, 
árvát is támogatni kell.

Mit is jelentenek ezek a szavak? Bizony azt, hogy a zsidóknak a nem zsidókat is lehetőségükhöz mérten segíteniük kell. Amikor a középkorban egy zsidó közösség letelepedhetett, az első amit meglapítottak a Hevra Kadisa, a Szent Egylet volt, az egylet a feladatai tulajdonképpen a születéstől a temetésig terjedtek. A Hevra Kadisa a szociális intézmények elődje, mert tevékenysége felölelte az élet minden területét. 
Akkor, amikor sorra hozták a zsidóságot negatívan érintő törvényeket, ezek a segélyezések nagyon is napi teendőkké váltak, de ezt már a Szent Egylet nem tudta önmagában ellátni.