Tavaszi ünnep az egyiptomi szabadulásra emlékeztető pészah. A történelmi eseményre és az isteni csodákra emlékeztető nyolc napos ünnep során tartózkodni kell a kovászos ételek fogyasztásától, ezért az ünnep jelképe lett a macesz, vagy kovásztalan kenyér. Az ünnepet a szédereste vezeti be, melynek során meghatározott rendben kell elfogyasztani olyan rituális ételeket, melyek az egyiptomi szolgaságra és a szabadulásra emlékeztetnek. Az est szertartáskönyve a haggada, melyben a történelmi események leírása mellett szerepelnek az elmondandó imák, énekek és egyéb kapcsolódó történetek is. A széderesti vacsora hagyományos kellékei a szédertálak, melyeken több esetben külön kis tartók szolgálhatnak a jelképes ételek elhelyezésére. Vannak emeletes szédertálak is, melyeken elkülönítve lehet elhelyezni a maceszlapokat.
A 18-19. században a zsidók többsége még falun élt, s házaló kereskedésből, terményfelvásárlásból, a földesúri javak bérletéből tartotta fenn magát, népes családját és a zsidó közösségi intézményeket. A reformkorban fokozatosan bekapcsolódhattak az akkoriban fejlődésnek induló magyar ipar megteremtésébe, s a modernizáció fontos elemévé váltak.
A később világhírűvé váló herendi porcelángyárat Fischer Mór tatai fazekas alapította 1839-ben. A herendi gyárban készült szédertálak között két különleges, széderező család festett képét ábrázoló is található. Mindkettő peremén a szédereste hagyományos mozzanatainak felsorolása látható kis medaillonokban. A tálak öblébe egy-egy széderestét tartó családot festettek. Mindkét kép olyan, amely a zsidó közösségben ismert volt a tizenkilencedik század közepe-vége felé. A rózsaszín tálban lévő kép az 1609-ben megjelent egyik első illusztrált, nyomtatott széderesti elbeszélés, a velencei haggada egyik jelenete után készülhetett, míg a kék tálban lévő Oppenheim 1867 körül készült széderjelenetének adaptációja.
A rózsaszín szédertál a Magyar Zsidó Múzeum első tárgyai közül való: 1914-ben került a gyűjteménybe a pápai Lövy Lipót ajándékaként. A kék tálat 1945 után, a Joint anyagi segítségével vásárolta meg a múzeum.
A vésett jelenettel készített ón szédertál a zsidó–keresztény ikonográfiai kapcsolatok érdekes emléke. A tál öblében az első rézmetszetekkel díszített nyomtatott haggada, az 1695-ben megjelent amszterdami haggada széderjelenete látható. Az amszterdami haggada képei széles körben elterjedtek, amit elősegített, hogy más haggadakiadások is átvették a képeket, és akár kisebb-nagyobb módosításokkal is, de folyamatosan használták, újranyomták őket. Gyakoriak voltak az olyan kiadások is, amelyekben a fametszetes velencei haggada és a rézmetszetes amszterdami haggada képeiből egyaránt válogattak, nem törődve az eltérő technikai háttérrel.
Az amszterdami haggadát Salamon ben Joseph nyomtatta, illusztrátora Abraham ben Jacob volt, aki kereszténynek született, majd felnőttként tért át a zsidó hitre. Abraham ben Jacob ismerte Matthaeus Merian 1625 és 1630 között megjelent Icones Bilicae című sorozatát, azaz az Ó- és az Újszövetség történeteihez készült rézmetszeteit. A haggada illusztrációinak elkészítéséhez Abraham ben Jacob Merian képeit használta úgy, hogy a keresztény szimbólumokat elhagyta, esetleg kisebb-nagyobb módosításokkal igazította hozzá a képeket az új tartalomhoz.
Széderjelenete az utolsó vacsora jelentét használja.
A képek elterjedtségét jelzi, hogy nem csak nyomtatott könyvekben, hanem fém- és kerámia tárgyakon is találkozhatunk velük.
A 18. századi óntálon a jelenetet a képhez illő, Mózes második könyvéből vett idézet keretezi:
וככה תאכלו אתו
מתניכם חגרים נעליכם
ברגליכם ומקלכם בידכם -פסח הוא לה''
„Ekképpen egyétek azt: csipőitek átövezve, saruitok lábaitokon, bototok a kezetekben, egyétek azt sietséggel, pészah az az Örökkévalónak.”
Pészach ünnepe történelmi gyökerű vallási ünnep, melynek során az egyiptomi szabadulásra, a történelmi néppé, szabad néppé válásra emlékeznek a zsidó közösségekben. Az ünnepet a rituális étkezéssel szertartásossá tett szédereste vezeti be, melynek során felolvassák a haggadát.
A Haggada tartalmazza az egyiptomi kivonulás történetét, az ünnepi szokásokat, imákat, s egyben a szédereste szertartáskönyve is.
A haggada szó szerint elbeszélést jelent, s arra a bibliai parancsra utal, amely a zsidó nép kötelességévé teszi a kivonulás történetének generációról generációra való továbbörökítését. Írásba foglalása, szerkesztése ugyanarra az időszakra tehető, amikor a judaizmus többi, korábban csak szóban továbbörökített hagyományát is lejegyezték, az időszámításunk szerinti 3–6. század közötti időszakban.
A szöveget gyakran kísérik illusztrációk, melyek vizuális kommentárként jelennek meg az ősi szöveg mellett. Képi világuk a zsidó nép szabadulásának bibliai történetét aktualizálták minden korszakban.
Az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció 1939-ben alakult meg azzal a céllal, hogy a zsidótörvények miatt segélyezésre szoruló tömegek ellátásához a megfelelő anyagi alapot előteremtse. A Haggadát 1942-ben jelentették meg, „hogy az egyiptomi rabszolgaságból való csodás kiszabadulás példájával hasson a jelen nemzedékre.” A bevezető szöveget az OMZSA vezetője, Ribáry Géza írta, a héber szöveget Kohn Zoltán rabbi fordította és magyarázta. A szertartás során énekelt részeket Szabolcsi Bence kottamellékletével közölték. A haggada hagyományos tartalmát Munkácsi Ernőnek, a Zsidó Múzeum elnökének az illusztrált haggadákról szóló művészettörténeti tanulmánya egészítette ki.
A Haggada feketével és pirossal nyomtatott díszítése ókori egyiptomi minták felhasználásával, Göndör Bertalan tervei szerint készült. A héber szövegek nyomtatásához a Jeruzsálemben
1930-ban megjelent Nahum Lipschitz – féle haggada kiadás betűtípusát választották.
Az 1940-es években Munkácsi Ernő és Ribáry Géza is vezető szerepet töltöttek be a Zsidó Múzeumban, így a kiadványból több példány is található a gyűjteményben.
Szédertál takaró. A zsidó hagyományban a rituális étkezéshez használt kenyérféléket – így a peszahkor fogyasztott kovásztalan kenyeret, a maceszt is –az áldás előtt letakarva kell tartani. A piros, kék és drapp selyemfonallal hímzett szédertáltakaró a kulturális kölcsönhatások szép példája. A két, utólag összevarrt darabon egy–egy keretezett képet látunk: a jobboldalin széderesti jelentet, a baloldalin pedig a rituális étkezéssel kapcsolatos szimbolikus tárgyakat. A jobboldali kép fölött olvashatjuk a tulajdonosok nevét: Joel Sámuel és felesége, Jachet. A képen a családfő a peszahkor is viselt fehér halotti ruhában, kezében serleggel ül. Felesége kéztartásán látható, hogy éppen az ünnepi gyertyagyújtást végzi. Az asztalon emeletes szédertál, az asztal felett pedig a zsidó háztartásokban használt többágú réz lámpa, a Juden-stern látható. A falakon további két világítótestet láthatunk. A hímzett képeket úrihímzéses indasor keretezi, tulipánokkal és gránátalmákkal. A hímzéseknek ez a típusa a török hódoltság időszakában terjedt el, elsősorban a nemesi udvarházakban készítették, majd az egyszerűbb háztartásokban is megjelentek. A széderjelenettel és liliomos–gránátalmás indasorral díszített szédertál–takaró feltehetően a 18. század elején készülhetett.
Sárgaréz. Három oszlop három emeletet és egy fedéllapot tart. Az emeletek kerek lapok, a fedél boltozatos. Rajta a széder ételei számára oszlopocska, tetején és öt hajlított karján egy-egy tálka.
Fém,emeletes. Négy lapját három oszlop tartja. Alasó és felső emeletének rácsos pereme van. A legfelső emeleten gazdag vésett díszek. Közepén virágváza alakú tartóból hat hajlított karon hat tálacska.
Fém. Emeletes sima lapját, boltozatos tetejét három oszlop tartja. Legfelső lapjának felfelé hajló peremén szőlőfürtös, leveles koszorú fut körbe. Középen harangidom tart öt hajlított karon egy-egy tálacskát. Középen kiemelkedően a hatodik tál.
Bádog. Négy emeletét és fedelét három oszlop tartja. A fedélen és lefelé hajló peremén trébelt kagylós díszek. Közepén oszlop, mely hat díszes kart tart, ezeken egy-egy tálcácska, karika a függönyöknek. Özvegy Ewiland Rezsőné ajándéka (Bp. V. Visegrádi köz 5)
Bádog, három sima lapját és fedelét három oszlop tartja. Tetejének közepén Dávid-csillag alakú kivágat.körülötte ráforrasztva hat kis tálka. E körül applikált héber felirat:
זרוע=sült hús
ביצה=tojás
חרוסת=charojszesz
מי מלח= sós víz
כרפס=zöldség
מרור=keserű gyökér
A fedél körül karika a függöny számára. Négy darabból álló batiszt függöny van rácsíptetve
