Herendi szédertál

64.425

Tavaszi ünnep az egyiptomi szabadulásra emlékeztető pészah. A történelmi eseményre és az isteni csodákra emlékeztető nyolc napos ünnep során tartózkodni kell a kovászos ételek fogyasztásától, ezért az ünnep jelképe lett a macesz, vagy kovásztalan kenyér. Az ünnepet a szédereste vezeti be, melynek során meghatározott rendben kell elfogyasztani olyan rituális ételeket, melyek az egyiptomi szolgaságra és a szabadulásra emlékeztetnek. Az est szertartáskönyve a haggada, melyben a történelmi események leírása mellett szerepelnek az elmondandó imák, énekek és egyéb kapcsolódó történetek is. A széderesti vacsora hagyományos kellékei a szédertálak, melyeken több esetben külön kis tartók szolgálhatnak a jelképes ételek elhelyezésére. Vannak emeletes szédertálak is, melyeken elkülönítve lehet elhelyezni a maceszlapokat.
A 18-19. században a zsidók többsége még falun élt, s házaló kereskedésből, terményfelvásárlásból, a földesúri javak bérletéből tartotta fenn magát, népes családját és a zsidó közösségi intézményeket. A reformkorban fokozatosan bekapcsolódhattak az akkoriban fejlődésnek induló magyar ipar megteremtésébe, s a modernizáció fontos elemévé váltak.
A később világhírűvé váló herendi porcelángyárat Fischer Mór tatai fazekas alapította 1839-ben. A herendi gyárban készült szédertálak között két különleges, széderező család festett képét ábrázoló is található. Mindkettő peremén a szédereste hagyományos mozzanatainak felsorolása látható kis medaillonokban. A tálak öblébe egy-egy széderestét tartó családot festettek. Mindkét kép olyan, amely a zsidó közösségben ismert volt a tizenkilencedik század közepe-vége felé. A rózsaszín tálban lévő kép az 1609-ben megjelent egyik első illusztrált, nyomtatott széderesti elbeszélés, a velencei haggada egyik jelenete után készülhetett, míg a kék tálban lévő Oppenheim 1867 körül készült széderjelenetének adaptációja.
A rózsaszín szédertál a Magyar Zsidó Múzeum első tárgyai közül való: 1914-ben került a gyűjteménybe a pápai Lövy Lipót ajándékaként. A kék tálat 1945 után, a Joint anyagi segítségével vásárolta meg a múzeum.

Herend

1880 k.

Lövy Lipót pápai orvos ajándéka, 1912. Eredeti leltári száma: 321

festett porcelán

átmérője: 33 cm

Felirata a széder mozzanataival:
קדש ורחץ - כרפס יחץ - מגיד רחצה - מוציא מצה - מרור כרך - שלחן עורך - צפון ברך -הלל-נירצה

Ritter Doron

100 év - 100 tárgy kiállításban

A Magyar-Zsidó Múzeum katalógusa.
Budapest, Franklin Társulat nyomdája, 1916. A/III/b/5
Naményi Ernő: Herendi szédertálak. Megjelent: Libanon. Az Országos Magyar Zsidó Múzeum Tudományos és Művészeti Egyesület tudoményos és művészeti folyóirata. VII: évfolyam (1942). 1. szám. 11–16.
Benoschofsky Ilona, Scheiber Sándor: A Budapesti Zsidó Múzeum. Budapest: Corvina, 1985. 127. tétel
Kriza Ildikó, szerk.: A hagyomány kötelékében. Tanulmányok a magyarországi zsidó folklór köréből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. ill. 19.
Tárgysorsok / Objects and Fates. Budapest: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, 2017.
Berger, Natalia: The Jewish Museum. History and Memory, Identity and Art from Vienna to the Bezalel National Museum, Jerusalem. Leiden, Boston: Brill, 2017. 8.8b

Állandó kiállítás (1984-2016)

A múlt dimenziói: Fejezetek a magyar zsidóság történetéből (2000)

Az Első – A Miénk. Zsidó múzeumok története (2005)

A lehetőségek országa - Polgárosodás a 19. századi Magyarországon (BTM / NKA Vándorkiállítás, 2010)

100 év – 100 tárgy (2016-2018)

Herend zsidó öröksége (2018-2019)