1863-ban született Dubrovnában, Oroszországban; a cionista mozgalom egyik első és legjelentősebb vezetője volt, 1921-től 1941-ben bekövetkezett haláláig a Zsidó Nemzeti Alap elnöke.
Miután 1889-ben Moszkvában mérnöki diplomát szerzett, Jekatyerinoszlavban telepedett le. Fiatal kora óta cionista volt, a BILU és a Hovevei Zion moszkvai ágának alapítói közé tartozott. Tagja volt az Ahad Ha-Am által alapított Bnei Moshe társaságnak is. 1891-ben járt először Palesztinában. Négy évvel később csatlakozott Theodor Herzlhez és a politikai cionista mozgalomhoz, de a 6. kongresszuson az ugandai kérdés körül kialakult vita során a vezető határozott ellenzőjévé vált. Oroszországban szervezte meg a Herzl elleni ellenzéket, később pedig utódját, Wolfsohnt is ellenezte. A cionista ügy megvalósítását célzó gyakorlati lépések kompromisszumot nem ismerő harcosaként az első világháború utáni párizsi békekonferencián a zsidó küldöttek egyike volt. 1920-ban kinevezték a palesztinai cionista bizottság élére, és ebben a minőségében számos földvásárlást kezdeményezett. Két évvel később, dinamikus vezetése alatt a Zsidó Nemzeti Alap a zsidó nép nevében az ősi hazájuk földjeinek visszavásárlásának és visszahódításának fő eszközévé vált.
