MILEV

Browse Items (13025 total)

  • A judaizmus reformirányzatát képviselő Ézsajás Vallásos Társaság az 1930–as években működött Budapesten. Szellemi irányítója Naményi Ernő, a zsidó művészet első kutatóinak egyike, a zsidó múzeum későbbi elnöke volt. Naményi nagyon fontosnak tartotta, hogy a vallásos szertartások során használt tárgyak esztétikailag is tökéletesek legyenek, ezért számos művészt ösztönzött modern judaikák tervezésére és elkészítésére. Leginkább a tipográfia művészetét hangsúlyozta, kiemelve a szakrális szövegek méltó megjelenítésének fontosságát. „Európa legszebb haggadájának” elkészítését már 1934–ben elhatározta, s hosszas tervezés, egyeztetés után készült el a könyv a gyomai Kner nyomdában. Kolofonja bizonyítja, hogy Naményi számára minden részlete fontossággal bír, a papír, a kötés, a betűk megtervezése, valamint a fametszetes illusztrációk egyaránt. Fáradozásait siker koronázta, a Haggadát 1936–ban a Magyar Bibliofil Társaság az év öt legszebb könyve közé választotta. Levéltárunkban az ’A’ jelű, első példány szerepel, Naményi Ernő ajándékaként.
  • A kard a 19. század közepe óta foglalkoztatta zsidó múlt feltárásával foglalkozókat. Elsőként Löw Lipót ismertette a Ben Chananja című folyóiratában, majd Kohn Sámuel hívta fel rá a figyelmet a millenniumi kiállítás kapcsán. Az 1932–ben újranyitott Zsidó Múzeum gyűjtési terveiben is szerepelt; a múzeum vezetősége többször kérte az Andrássy gyűjtemény akkori tulajdonosát, Andrássy Gézát, hogy tegye lehetővé számukra a kard megszerzését. Andrássy 1933–ban jó minőségű fényképeket készíttetett a múzeum számára. 1951–ben, az arisztokrata gyűjtemények államosítását követően a Joint anyagi támogatásával a múzeum végül megvásárolta a kardot. A kard iránti érdeklődés oka a pengéjén található két héber zsoltáridézet: a 113. zsoltár 2. verse és 140. zsoltár 8. versének első fele. A felirat miatt a régebbi kutatások hangsúlyozták, hogy a kard készültekor a magyar zsidók kardot viselhettek, ami meglepő a középkori megszorító rendelkezések szerint élő európai zsidó közösségek életében. Lehetséges az is, hogy a kard egy magyar főúr díszkardja volt, s a héber felirat a humanizmus és a reformáció következtében a Biblia nyelve iránti érdeklődésnek köszönhető.
  • A Dohány utcai zsinagóga mögötti telken 1932–ben készült el az első világháború áldozatainak emléket állító Hősök Temploma. Tervezője Vágó László, aki a korszak egyszerű, dekoratív stílusában építette fel a zsinagógát. Díszítésében a hatágú csillag és a héber feliratok dominálnak. Fő díszítménye a frigyszekrénnyel szemközti falon elhelyezett hatalmas hatágú csillag alakban írt héber szöveg. Ebben bibliai idézetek parafrázisai állítanak emléket a háborúban elesett hősöknek.
    „Jaj, hogy a hősök elhullottak a harcban! Éljen tovább nevük a nap alatt. Érdemük és igazságuk megmarad örökre. Keljenek életre halottaid, és támadjanak föl a holttestek. Ébredjetek, ujjongjatok, ti, akik a porban laktok, mert harmatod a fény harmata, és beszórja az árnyak földjét.” A fénykép abban a fotóalbumban szerepel, melyet az építész, Vágó László készített az elkészült zsinagógáról Eppler Sándornak, a Pesti Izraelita Hitközség főtitkárának 1932–ben. Az album feltehetően a hitközség hivatalos irataival került a gyűjteménybe.
  • Az első világháborút követő társadalmi változások eredményeként megváltozott a nők társadalmi helyzete, melyet a korszak divatja is tükrözött. Divatba jött a rövidebb szoknya, a fiús, rövid haj és a kényelmesebb szabásvonal. A zsidó társasági életet, családi eseményeket megörökítő fényképek tanúsága szerint a női viselet a zsidó közösségben is követte a trendeket. Az test vonalát követő, gyakran ujjatlan ruhák nem feleltek meg a konzervatívabb, vallásos közösségben elvárt, visszafogottságot és szemérmességet kívánó normáknak. A Budapesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség 1925-ben kiadott utasításában megtiltotta a kivágott és ujjatlan ruhák viselését a zsinagógai istentiszteleteken. A keménylapos, kifüggeszthető utasítás két nyelven jelent meg, jelezve, hogy 1925-ben a pesti ortodoxia egy része még könnyebben megértette a héber betűkkel írt német nyelvet, mint a magyart. Számukra az utasítás még szigorúbb: míg a magyar szöveg az „ujjak nélküli” ruhát nem
    engedélyezi, addig a zsidó–német szövegben rövid ujjú ruha szerepel tilalmasként.
  • A Josef Schlesinger kiadó története a híres pozsonyi jesívát vezető rabbi, Schreiber Mózes döntvénytárának kiadásáig nyúlik vissza. A „Hatam Szófer” címen megjelent rabbinikus válaszokat tartalmazó gyűjtemény sikere alapozta meg a több generáción keresztül prosperáló könyvkiadót. A cég 1860-ban Bécsbe költözött, majd 1905-ben Pesten, a Király utcai Orczy házban is fióküzletet nyitottak. Elsősorban imakönyveket, Hagadákat, zsoltároskönyveket és luahokat jelentettek meg. Az imakönyvekből több sorozat megjelent héber-német és héber-magyar változatban is. Az Anschluss (1938) után a bécsi részleget bezárták, a céget akkor vezető Schlesinger Adolf Avraham Pestre költözött, gyermekei pedig Tel Avivban megnyitották a ma is működő Sinai könyvkiadót. A cég 1920-as években Bécsben megjelent katalógusa 818 tételt sorol fel, kizárólag héber betűs könyveket.
  • A nagyméretű pergamen lap eredetileg egy Megilat Eszterhez (a bibliai Eszter könyve) tartozott. Írója gyakorlott szófer lehetett, hiszen sikerült úgy illesztenie a szöveget, hogy valamennyi kolumna a a hamelekh (a király) szóval kezdődik. A tekercs feltehetően kikerült a zsidó közösség használatából, hiszen a zsidó hagyomány szerint használhatatlanná válása után genizába kellett volna helyezni – esetünkben pedig nem ez történt. A feldarabolt tekercs egy darabjának visszáján latin nyelvű oklevelet találunk: II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1650. január 26-án Segesváron kelt adománylevelét Fodor de Bodok Balázs részére. Az eredeti dokumentum a Gyulafehérvári Liber Regius XXVI. kötetében, a 315 a-b oldalon olvasható, latin kurzív írással. E másolat az eredeti dokumentum átírása, mely egy jóval korábbi oklevélstílust imitál; középkori formában próbálja a nemességadományozás tényét leírni. Az eredetileg csak szövegesen rögzített címerleírást itt feltehetően megfestették, az ábrát azonban később kivágták az oklevélből.
  • A héber Biblia első egysége Mózes öt könyve, a Tóra. A zsidó hit szerint a Tórát Mózes kapta Istentől a Szináj hegyén, és vele együtt kapta annak szóbeli magyarázatait és a parancsait is, ez a szóbeli tan, a Talmud. A Tórából minden héten felolvasnak egy nagyobb fejezetet, a hetiszakaszt. A Tórát szigorú szabályok szerint kidolgozott pergamenre, a rituális előírásoknak megfelelő tintával írja a szófer, vagy más néven tóramásoló. A Tóra írásánál és használatánál a hagyományban rögzített előírásoknak megfelelően kell eljárni, ellenkező esetben a Tóra „paszul”, azaz nem kóser lesz. A tóratekercseket rendszeresen ellenőriztetni kell, hogy az esetleges kopások, rongálódások kijavításával minden betűje ép és teljes legyen. Krestin festménye a tóraíró munkájának ezt a fázisát, a pergamentekercs ellenőrzését mutatja be. A tóratekercs imasálon fekszik, hogy megóvják a profán tárgyakkal való fizikai érintkezéstől. Köpenye, amiben használaton kívül tárolják, az asztal és a kép szélén van, rajta hatágú csillagban a tóra koronája kifejezés olvasható. A tekercs másik oldalán a tóramásoló hagyományos eszközei: a tintatartóban álló kihegyezett lúdtoll látható.
  • A képes levelezőlapok elterjedésének időszakában viszonylag hamar megjelentek a zsidó közönséget ellátó kiadók. A képeslapírás fénykorával (1890–1918 k.) nagyjából egy időben jelentős európai zsidó tömegek vándoroltak nyugat felé és az Egyesült Államokba, így a képeslap a kivándoroltak és az otthon maradottak kapcsolattartó eszközeként is elterjedt. A képeslapokon közölt illusztrációk új társadalmi szerepeket mutattak az óhazában maradottaknak. A new yorki Hebrew Publishing Company 96. számú képeslapja a női szerepek tréfás átalakulását mutatja. A divatosan öltözött nők és férfiak kapcsolatának a képeslapon bemutatott három állomása az udvarlás, a menyasszony és vőlegény kapcsolata, valamint a veszekedős házaspár képe. Ez tréfás megfogalmazásban ugyan, de új, szabad választáson és érzelmeken alapuló férfi–nő kapcsolat lehetőségét mutatta a hagyományos közvetített házasságokban élő kelet–európai közösségnek. A képek értelmezését jiddis nyelvű feliratok segítik, s ezek mutatják a képek értelmezésének helyes, azaz a héber és jiddis olvasási iránynak megfelelően jobbról balra történő értelmezését is.
  • Ornementation des anciens manuscrits hébreux de la Bibliothèque Imperiale Publique de St. Pétersbourg
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2