Politzer Saga 5: Politzer Zsigmond története

mp4

7 min

Forgács Péter

Film narráció
Mire Politzer Ábrahám gyermekei felnőttek, nagyot változott a világ. Zsigmond még serdületlen kisfiúként sertepertélt Illés körül, amikor ő a forradalomról mesélt. Amikor bar micvó fiúként először imádkozott felnőtt módon, imaszíjakkal, édesapja, Ábrahám már nem élt, így Goldének egyedül kellett gondoskodnia a családról. A pesti reáliskolába küldte tanulni fiát, de Zsigmond álmodozó és lusta diák volt, így hamarosan kimaradt az iskolából. Ekkoriban, a szabadságharc utáni szörnyű éveket követő enyhülés egyik jeleként az uralkodó, Ferenc József rendeletek egész sorát adta ki, amelyek felszámolták a még érvényben lévő, zsidókat érintő korlátozásokat, így a zsidók is szerezhettek ingatlantulajdont az egész Birodalom területén, foglalkozhattak iparral, és ehhez keresztény alkalmazottakat is fogadhattak. Ezekkel a törvényekkel indult az a folyamat, amelynek során a zsidók a magyar iparosodás megteremtőivé váltak, és Budapest a malomipar világhatalmává vált. Zsigmond a lehetőségeket kihasználva, az iskolapad helyett pénzkereset után nézett, és gyapjúfelvásárlóként dolgozott testvéreinél, a családi üzletben. Később vállalkozói szellemének és újítókészségének köszönhetően olyan vállalkozásokba kezdett, melyek korábban ismeretlenek voltak a feudális Magyarországon. Sok hasonló sorsú társával együtt részese lett annak a folyamatnak, mely az 1873-ban három korábbi város, Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött Budapestet modern metropolisszá tette. A főváros egyesítését a város vezetése egy új, modern sugárút, az Andrássy út kiépítésével ünnepelte. Zsigmond remekül ráérzett a korszak ritmusára, a rohamosan fejlődő Budapest lakóinak új igényeire. Ő is nyerstermékek, gyapjú és zab felvásárlással kezdett, mint oly sokan a Monarchia éléskamrájának tekintett Magyarországon, de ő nem ezek feldolgozásával és piacra juttatásával folytatta, hanem egy teljesen új dologba: sorsjegykereskedésbe kezdett. Rothschild sorsjegyek forgalmazásával indított, majd amikor már beindult az üzlet, akkor bankot alapított, és sorsolási tudósító lapot is kiadott. 1885-ben dobta piacra a korszak legendás versenylováról, Kincsemről elnevezett sorsjegyét. A váltóüzlet és a sorsjegyek szépen jövedelmeztek, Zsigmond a vagyonát bérházak építésébe forgatta. Ezekben az években Budapest lakossága közel a háromszorosára nőtt, és a várostervezéssel foglalkozó Fővárosi Közmunkák Tanácsa elhatározta, hogy egy hajdani Duna-ág vonalában körutat épít, mellyel összeköthetik és rendszerezhetik a régi belváros és a külvárosok kapcsolatát. A körút az Oktogonnál találkozott Zsigmond, fivérével Gusztávval a Teréz körúti telkek egyik legnagyobb felvásárlója volt. A körúti házak mellett Zsigmond több házat építtetett a Váci utcában, a Dohány utcában és az István utcában is. A nagy építkezések mellett a korszak másik jelentős kihívása a modern létforma növekvő mobilitása volt. Zsigmond erre is ráérzett, és amellett, hogy Magyar Vasúti Forgalmi Részvénytársság felülegyőbizottsági tagja volt, egyik alapítója lett a Magyar Autómobil Társaságnak akkor, amikor még alig volt autó az országban. Politzer Zsigmond a Gründerzeit igazi gyermeke volt: egy gondolattal kortársai előtt járt, és nagy merészséggel vágott bele az új dolgokba. Ez amellett, hogy jelentős vagyonhoz juttatta őt és családját, hozzájárult a város modern nagyvárossá alakulásához is. Családi életében ugyanakkor a hagyományos értékek domináltak, jóllehet már kevesebb gyermeket vállalt, mint az az előző generációkban megszokott volt. A makói Pulitzer család Irma lányát vette feleségül, így rokoni kapcsolatba került az amerikai sajtómágnás Joseph Pulitzerrel is. Gyermekeiket az emancipált pesti zsidó polgárság szellemében nevelték, otthon még a zsidó hagyományokat követve, a társasági életben azonban már rangjuknak, vagyonuknak megfelelő polgári éthoszt követve. Négy fiuk mellett az egyetlen lányt, Margitot zongorázni is taníttatták, de hiába volt hatalmas tehetség, a szülők nem tartották összeegyeztethetőnek a színpadra lépést a jóházból való úrilány fogalmával. Az igazi családi botrányt azonban nem ő okozta, hanem fivére, Simon, aki nem csak nevét változtatta Török Kornélra, hanem ősei vallását is elhagyta, katolizált, Brüsszelbe költözött, ahol a Horthy korszakban tiszteletbeli magyar főkonzulként szolgált. Ő volt az egyik szervezője annak a nagyszabású akciónak, melynek során több tízezernyi, Trianonban elcsatolt területekről Magyarországra menekültként érkező szegény magyar gyermeket utaztatott ki Belgiumba és Hollandiába, hogy ott feltáplálják és megerősítsék őket. Zsigmond, aki a polgári átalakulást hozó forradalom előtt született, majd aktívan részt vett Magyarország modernizálásában ezt már nem érhette meg, mert 1919-ben, 77 éves korában meghalt.