Köszönőlevél

2020.17

A holokausztot követően munkaszolgálatból, deportálásból Magyarországra visszatérő vallásos zsidók néhány év alatt újra az ábrahámi kérdéssel szembesültek: a szülőföldhöz ragaszkodjanak jobban, vagy az Örökkévalónak tetsző élethez? A szülőföldhöz rettenetes emlékek: a megbélyegzés, kirekesztés, gettósítás és deportálás emlékei fűződtek, ugyanakkor az egyre keményedő ateista diktatúra nem sok kiutat hagyott. Egy visszaemlékezésből ismerjük a stratégiát: “De mire hazajöttem, ő már megígérte, hogy elmegy Pápáról Szombathelyre, mert nagyobb hitközség volt, meg azt is látta, hogy a kommunizmus alatt ő nem tud vallási életet élni, tehát úgy közelebb volt Ausztriához, hogy aztán disszidálni tudjon. (...) Elment Szombathelyre, onnan disszidált.” Sokan gondolkoztak a pápai Grünvald József rabbihoz hasonlóan, Szombathelyre mentek, ahonnan közel volt a határ, és a helyi ortodox közösségben találhattak segítőket. „Wosner Gyula sokaknak segített a szökésben, nagyszerű személyes kapcsolatai voltak, és biztos anyagilag sem járt rosszul.” Nem mindenkinek sikerült, ezért a szombathelyi börtönben jelentős számú vallásos zsidót tartottak fogva, akiket illegális határátlépés (vagy annak kísérlete) miatt tartóztattak le. A szombathelyi rabbi, Horowitz József amennyit tudott, segített nekik: kóser élelmezéssel, lelki táplálékkal. A rabbi betegsége idején, 1949 novemberében börtönben lévő hívei szép levélben kívántak neki gyors felépülést.
(TZs)

Szombathely

1949-11-26

összehajtott papírra tintával, kézírással írt levél

Atyai kedves Főtisztelendő Urunk!

Bármennyi legyen is a saját gondunk, bajunk és szenvedésünk, a szívünkben a gondjaink között az első helyet a mi kedves főrabbink egészségi állapota foglalja el. Az a sok lelkipásztori, testvéri és atyai szeretet és gondoskodás, amely a kedves lényéből és érző zsidó szívéből felénk áradt, mély nyomokat hagyott a mi sebzett szívünkben és lelkünkben. Szent Bibliánk évezredes soraival és hozzánk intézett saját, jóságos szavaival ugyanúgy, mint gondoskodó tetteivel, mindent megtett, ami a mi hangulatunk javítására, sebünk gyógyítására, csökkenő életösztönünk fenntartására elkövethető volt.

Úgy, ahogyan az Örökkévaló Ábrahám ősapánkat, a korának emelkedésével megáldotta minden jóval és az összes jótulajdonságokkal, ugyanúgy fordult a mi Istenünk kegye és igazságossága a mi főrabbink felé is az addigi jóságos és jámbor élete őszén. Isten áldása fogja kísérni összes híveinek háláját és szeretetét.

Bizton reméljük, hogy kedves főrabbinkat illető gondolataink, fohászaink és imáink Isteni meghallgatást találnak. Mindannyiunk leghőbb kívánsága, hogy mire ezen soraink szeretett főrabbi Urunk kezeihez jutnak, már túl legyen a sikeres operáción és útban a teljes felépülés felé. Az a legelső kérésünk Istenünkhez, hogy mielőbb és teljes egészségben újra körünkben üdvözölhessük, szerethessük és jóságos meleg zsidó tekintete és mosolya melegében sütkérezhessünk.

Adjon a Mindenható, hosszú egészséges életet, szép pátriárka kort, a mi szeretett Főtisztelendő Urunknak családja körében, örömben, nyugalomban, félelem nélküli gondtalanságban és jó egészségben. Nincsen a földön olyan jámbor és istenfélő Cádik, aki inkább érdemelné meg a fohászaink szerezte boldogságot.

Szeretettel kívánnak minden jót és nagyon várják szeretett lelkiatyjukat

Szerető és hálás hívei:
Szhely, 1949.XI.26.

ÜFB 35