Browse Items (18 total)
-
A magyar zsidók felirata a honosítás megadásáért
A magyarországi zsidók nevében eljáró küldöttség levele az 1840-es országgyűléshez a honosítás megadása érdekében -
A magyar zsidók folyamodványa az Országgyűléshez, 1807
A Zsidó Múzeum 1963 előtti állandó kiállításábam szereplő, ezért keretezett dokumentum első oldala -
-
-
dr. Hirschler Ignác mellszobra
Ezüst. Négyzetes és tagozott hengeres és oszlopos talapzattal. Rajta fent Hirschler Ignác mellszobrával. Talapzatán: Dr Hirschler Ignácnak, az első Izraelita Kongresszus elnökének, Pest, 1869. vésett felirat. Az oszlopon a hódolók vésett neveivel.
-
-
-
Hanukai menóra
A Kelet–Európában használatos hanukai mécsesek általában sárga vagy vörösrézből készültek, pad-alakú tárgyak. A pad részén található a nyolc mécses, háttámlájuk és oldalfalaik pedig sokféleképpen díszítettek, amelyek a zsidó ikonográfiára jellemző növény- és állatalakjai rajzolódnak ki. Talán meglepő, hogy a díszítések között megjelennek a korszak politikai történetében jelentős szereplők is. A sárgarézből készült hanukai menóra két oldalfala egy–egy testőr figurája, háttámláján pedig az Osztrák Birodalom zsidóságának kedvező törvényi kereteket adó II. Lipót figurája látható. -
Hanukai menóra
A 18. századi legvégén, a 19. század első éveiben készülhetett a II. József osztrák császár profiljával készített hanukkai mécsestartó. A nyolc olajmécses pad alakban helyezkedik el, a két végén egy-egy tizennyolcadik századi öltözetben álló alabárdos figurája látható. A pad háttámláján négy ágaskodó oroszlán alakja között láthatjuk a császár jellegzetes félprofilját.
II. József felvilágosult abszolutista uralkodó volt, s egységes, centralizált, modern állam megteremtésén dolgozott. 1783-ban adta ki azt a rendeletét, mellyel a zsidó közösséget szerette volna integrálni a társadalomba, s ehhez számos, a zsidó közösségek által is eltérően értelmezett szabályt vezetett be. Biztosította a zsidó népesség szabad költözését akár a városokba is, engedélyezte, hogy a zsidók minden foglalkozást űzhessenek, földet bérelhessenek és akár egyetemre is járhassanak. Az egységes kulturális közeg megteremtéséhez elrendelte államilag felügyelt zsidó iskolák felállítását, amelyben a felvilágosodás elveinek megfelelő tananyagot tanítottak. A zsidó tanok ellenőrzése érdekében megtiltotta héber nyelvű könyvek behozatalát az országba, de engedélyezte, hogy az Egyetemi Nyomda – a korabeli Magyarország egyik legjobb nyomdája! – nyomtassa a zsidó közösségben használt héber betűs könyveket. Alattvalóit egységes, civilizált népességnek akarta látni, ami hatalmas ellenállást váltott ki a tradíciójuk elvesztésétől félő közösségekben. Azt a rendeletét, amelyben elrendelte a szakáll levágását, az óriási tiltakozás miatt vissza kellett vonnia. A polgári jogegyenlőségért küzdő felvilágosultabb zsidó tömegek lelkesen fogadták reformjait, őt magát a valaha trónon ült legnagyobb humanistaként köszöntötték. A tradícióikat féltő, erősen vallásos tömegek ugyanakkor minden bajok forrásának tekintették a modernizációt pártoló uralkodót, aki reformjaival megbontotta a zsidó közösség egységét.
Halála után a reformjainak egy részét utóda, II. Lipót folytatta, de az ő halála után a zsidó közösség emancipációja újabb fél évszázadra megtorpant. II. József és II. Lipót alakja a jogegyenlőségért folytatott küzdelmek során szimbolikussá nőtt, s portréjuk ezért jelenhetett meg akár a figurális ábrázolást elméletileg tiltó zsidó művészetben, szertartási tárgyakon.
Múzeumunk gyűjteményében van teljesen hasonló tárgy II. Lipót portréjával is. A kiállított példány csonka: a bécsi Zsidó Múzeumban lévő ugyanilyen tárgy alapján tudjuk, hogy a padka hátlapján lévő oroszlánok eredetileg koronát tartottak az uralkodó feje fölé, megkétszerezve ezzel a tárgy magasságát.
A II. József portréjával díszített tárgyat özv. Pap Béláné helyezte letétbe a gyűjteményben
1933-ban. A hanukkai mécses azóta folyamatosan szerepel az állandó kiállításban jelezve, hogy a múzeumot magáénak érző pesti zsidó közösség fontosnak tartja a jogegyenlőséget és a polgári érvényesülés lehetőségét, melyet a történelemben elsőként a felvilágosodás korának reformjai adtak meg számára. -
