A Zsidó Múzeum alapítói szoros kapcsolatban álltak a Múlt és Jövő című folyóirattal. A lap rendszeresen közölt képes beszámolókat egy-egy nagy múltú magyarországi zsidó közösségről. 1912-ben hosszú cikksorozat jelent meg a kismartoni (ma: Eisenstadt, Ausztria) zsidók tárgyairól, szokásairól, történetéről. Az itt közölt fényképeket Wolf Sándor – a leggazdagabb kismartoni kereskedőcsalád leszármazottja, neves történettudós – bocsátotta a lap rendelkezésére, majd ezeket a képeket eljuttatta a Zsidó Múzeum részére is. Wolf Sándor maga is gyűjtő lévén, szülőházában, a nevezetes Wertheimer-házban múzeumot rendezett be. 1938-ban, az Anschlusst követően, Palesztinába emigrált, gyűjteményének jelentős része szétszóródott.
Munkácson több mint tízezer zsidó élt, ők tették ki a város lakosságának csaknem a felét. Bár a túlnyomó többség az ortodoxia és a haszidizmus híve volt, megjelent a városban a szekuláris cionizmus is. 1925-ben Hájim Kugel, a Csehszlovákiai Zsidó Párt egyik vezetőjének igazgatásával itt nyílt meg az ország egyetlen világi oktatást nyújtó, leányok előtt is nyitva álló héber gimnáziuma. A modern, irodalmi héber nyelven folyó tanítás államilag is elismert képzést nyújtott. Az iskola – amelynek meg kellett küzdenie a haszid rabbik heves ellenállásával – nem alijára készítette fel diákjait, hanem az öntudatos helyi zsidó értelmiség kinevelésére törekedett. A terület Magyarországhoz csatolása után a zsidóellenes rendelkezések szétzilálták a héber tannyelvű képzést.
Ungár Erzsike lakodalmán készült fotó a Munkácsi család fényképalbumából. A kép az Erzsébetvárosi Klubban készült és látható rajta
Schönberger Emmy
Munkácsi Sándor
Munkácsi Ernő
Ungárné Mariska
Jakab Dezső
Id. Munk Lajos
Schönberger Bandi
