MILEV

Browse Items (12977 total)

  • A lévita kannát a jeles pesti ötvös, Prandtner József készítette, feltételezhetően nem a hitközség megrendelésére, hiszen azon nincs erre utaló felirat vagy jelzés. A kancsó füle egy kígyót formáz, ami akár Aszklépiosz, a gyógyítás istenének attribútumára is utalhat, de a zsidó ikonográfiában a bűn és a pogány kultuszok szimbóluma, így különösen meglepő a jelenléte egy zsidó szertartási célra használt tárgyon. A régi hitközségek tárgyai között több hasonló meglepetéssel is találkozhatunk, ami alapján azt feltételezzük, hogy a szigorú vallási előírások ellenére a tárgyak megjelenítését a közösség nem szabályozta minden részletre kiterjedően.

    This levite pitcher was made by the wellknown metal artist, József Prandner, probably not for an order by the community, since there is no inscription or sign that would indicate so. The handle of the pitcher has the form of a snake, which can either be a symbol for Asclepius, the Greek god of medicine, or in Jewish iconography it is the symbol of sin and pagan cults – either way, its presence is surprising on a Jewish ritual object. There are several similar surprises on Jewish objects, which suggests that despite strict religious guidelines, the communities did not regulate the design of the objects to the extreme.
  • Sárgaréz. Téglalap alakú talpazatán elkeskenyedő nyél, ezen Mózes alakja derékig. Mózes a kőtáblát tartja, ezen római számokkal a parancsolatok jelzése.
  • Schönfeld Vilmosnak munkaszolgálatba küldött levelezőlap feleségétől és gyermekeitől
  • A mozikirály Fedák - Rátkay
  • „A kistarcsai vonat egyik foglyát Reich Jakabnak hívták. (…) Az asszony értesült, hogy férjét Kistarcsára vitték, és nhány nap múlva levelezőlapot kapott tőle. Neve és lakcíme alatt a férje keze írásával utóiratféle: »Áldott legyen a kéz, amely postára adja ezt a lapot.« Aztán – más kézírással – a következő szöveg: »Pocsolyában találtam Karácsond vasútállomáson, ezennel postára adom.« A levelezőlap szövege pedig: »Ma szerda délután van. Felraktak minket a vonatra, és megyünk. Isten áldjon, drága családom, Apa.« Nemsokára levél érkezett, vécépapírra írva, a levélíró ismét Isten áldását kéri a postázóra. »Németországba megyünk – írta Reich Jakab. – Talán újabb csoda történik, mint múlt szombaton, és visszairányítanak bennünket. Semmit sem vihettem magammal. Valahogy majd csak elviselem a sorsomat, és nem akarlak szomorítani benneteket, de úgy szeretnék veletek lenni. Drága gyerekeim, viseljétek gondját Anyának… A tehervonatról, szeretettel: Apa.« Reich Margó – törékeny, sápadt, ősz asszony – mindkét levelet és a levelezőlapot felmutatta a tárgyalóteremben. Soha többé nem kapott hírt a férjéről. Csak annyit tud, hogy utoljára Auschwitzban látták.”
    In: Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története. Budapest: Európa, 1984. 483-484. oldal

    1944 októberében Reich Jenőt Auschwitzból átszállították Kauferingbe (Landsberg), ahol 1945 március 8-án, néhány héttel a tábor felszabadítása előtt elhunyt. 
  • Az Esterházy uradalom letelepedési engedélyt ad Pápán Mayer Emánuel részére
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2