Browse Items (12975 total)
-
Kertész Imre Nobel díjának ünneplése a Vörösmarty téren
A Svéd Királyi Akadémia Kertész Imrének ítélte oda a 2002. évi irodalmi Nobel-díjat. A hagyományoknak megfelelően a kitüntetést Alfred Nobel halálának évfordulóján, december 10-én adtak át. A Svéd királyi Akadémia indoklását a Népszabadság 2002. október 11-én címlapján közölte. A grémium a kitüntetés indoklásában kiemelte Kertész 1975-ben megjelent önéletrajzi ihletésű első regényét, a Sorstalanságot. Későbbi műveiben a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, a kiszolgáltatott és tragikus sorsra ítélt egyén elemzését adta. „Ha egy új regényre gondolok, mindig Auschwitzra gondolok” - idézte az írót honlapján a svéd Királyi Akadémia. Művei több mint egy tucat nyelven - cseh, francia, holland, német, norvég, portugál, spanyol és svéd - jelentek meg. Kertész Imre 1983-ban Füst Milán-díjat, 1989-ben József Attila-díjat és Déry Tibor-jutalmat, 1990-ben Örley-díjat és az Év Könyve-jutalmat, 1992-ben Soros-életműdíjat, 1996-ban Márai-díjat kapott. 1997-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, majd 1999-ben a Magyar Zsidó Kultúráért címben részesült. 1995-ben Brandenburgi Irodalmi Díjat, 1997-ben a lipcsei könyvvásár nagydíját kapta, elsősorban a Sorstalanság című művéért. 1997-ben a német kultúra külföldi terjesztéséért megkapta a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fődíját, a Friedrich Gundolf-díjat. 2000 májusában Herder-díjjal, majd novemberben a Die Welt című német országos hetilap irodalmi díjával tüntették ki. 2001-ben tagja lett a német Becsületrendnek, ez a művészeknek adható legmagasabb németországi kitüntetés. Kertész Imrét eddigi életművéért - két nappal a Nobel-díj kihirdetése előtt - Hans Sahl-díjjal tüntették ki Németországban, amelyet a nácik elől menekülni kényszerülő író és újságíró, Hans Sahl emlékére adományoznak. A Nobel-díjjal 2002-ben 10 millió svéd koronának (mintegy 1 millió USA-dollárnak) megfelelő összeg járt. A Kertész Imre műveit gondozó Magvető Kiadó közleményben gratulált ahhoz, hogy a magyar író kapta az irodalmi Nobel-díjat. A kiadó hangsúlyozta, hogy Kertész Imre olyan neveket utasított maga mögé, mint Philip Roth vagy John Updike. A Mazsihisz és a magyarországi zsidóság nevében Tordai Péter elnök gratulált az írónak. Az elsők között gratulált a Párizsban élő 93 éves Fejtő Ferenc, aki Kertész Imrét igazi nagy írónak nevezte, olyan magyar írónak, akit Németországban, az Egyesült Államokban és még Franciaországban is szinte jobban ismernek és értékelnek, mint saját hazájában. Kertészt a hazai hivatalos körök sokáig mellőzték, műve örök szemrehányás a magyarságnak, azért hogy nem nézett mindmáig szembe a múltjával. A Népszabadság 2002. október 11-i számában Radnóti Sándor és Konrád György köszöntötte az írót, Göncz Árpád, Medgyessy Péter, Mádl Ferenc, Szili Katalin, Görgey Gábor, Balassa Péter, Réz Pál és Sebes György a Népszavában, Kozma György, Dalos György, Spiró György, Szilágyi Ákos a 168 Óra című politikai magazin 2002. október 17-én megjelent számában tisztelgett az író előtt. A „Magyar Hírlap” október 11-i számában Tamás Gáspár Miklós „Kertész Imre magyar író Nobel-díjas”, és Görgey Gábor „Imre, hanyas vagy? 1929-es?” című írása jelent meg a 7. oldalon. A lapok bőséggel számoltak be a díj külföldi fogadtatásáról. 2. Kertész Imre Nobel-díjának itthoni fogadtatása azonban kellemetlen mellékzöngékkel volt terhes a jobboldal részéről. Hírek szerint az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia például Esterházy Pétert jelölte Nobel-díjra, Kertész Imre németországi kiadójának javaslatára nyerte el a kitüntetést. Voltak olyan vélemények, hogy a díjat odaítélő bizottság politikai döntést hozott. Voltak olyan honfitársak, akik a Nobel-bizottságnál tiltakoztak Kertész kitüntetése ellen. Mások fiatalkori plágium vádjával illették. Sokak számára azonban az volt a legkínosabb, hogy Kertész kitüntetése ismét a holocaust társadalmi feldolgozatlanságára irányította a figyelmet. Babarczy Eszter a Népszabadság 2002. október 19-én „Nobel-dilemma - itt az alkalom” című cikkében részletesen elemzi az üröm természetét az örömben, Pelle János „A bűntudat ritusai” című írása a Népszabadság 2002. október 30-i számában, Ungvári Tamás „A kivégzőosztag újratölt” című írása a Népszabadság 2002. október 31-i számában jelent meg. Pelle János „Nobel-díj és holocaust recepció” (ÉS 2002. november 8.) című cikkének pontatlanságait Radnóti Sándor „A Nobel-díj mint bunkósbot”, Litván György pedig „Jászi és Lukács” címmel glosszázta meg az ÉS 2002. november 15-i számának „Visszhang” oldalán. Földes Anna „A mi Kertész Imrénk” című írása a „Magyar Hírlap” 2002. november 2-i számában jelent meg (10. p.) J. Győri László „Magyar lobogók” című cikkében az „Éjjeli menedék” című jobboldali műsor 2002. november 24-én sugárzott, Kertész Imre Nobel-díjával foglalkozó összeállítását elemezte az ÉS 2002. november 29-i számában (8. p.), kiemelve Szentmihályi Szabó Péter és Döbrentei Kornél gyalázkodó szereplését. A Népszavában Fekete György „Sorsérzések – A holocaustban megjelenő Gonosz tettenérése mindinkább ellehetetlenül” című írása 2002. december 7-én jelent meg. A Népszabadság 2002. december 11-i számában Kőbányai János „Kertész Imre és Jób” című írására Földes Anna reagált „Kirekesztés – másként” című írásában, amely a „Magyar Hírlap” 2003. január 4-i számában jelent meg. Földes Anna jegyzetére a „Magyar Hírlap” 2003. január 11-i számában Kőbányai János „Egy „vírushordozó” feljegyzései” című írásával, Fischer István filmrendező „Aki a gázkamrába rekesztette magát”, valamint Faragó Vilmos „A stockholmi beszéd” című írásaikkal reagáltak. Az ÉS 2002. december 13-i számában Kálmán C. György ismertette a Kertész Imréről „Az értelmezés szükségessége” címmel megjelent tanulmánykötetet „Kertész Imre közöttünk” címmel (29. p.) Ugyanebben a számban jelent meg Ungváry Rudolf esszéje „Az önfelmentés körei” címmel (3. p.) A Népszabadság 2002. december 21-i száma közölte Vági Zoltán – Kádár Gábor tanulmányát „Amnézia” címmel (21-23. p.) Spiró György a Népszabadság 2002. karácsonyi mellékletében „A Szellem” címmel írt esszét arról az 1962-1972 közötti időszakról, amikor Kertész Imre és kortárs író kollégái főbb műveiket alkották (24. p.). Az ÉS 2003. január 10-i számában Varga Domokos György „A feladvány” címmel közölt vitairatára ugyanebben a számban Petőcz András válaszolt „A talány” címmel (10-14. p.). Boros János „Auschwitzról beszélni” című írása az ÉS 2003. január 24-i számában jelent meg , Földes Anna „Nemcsak Kertészről van szó” című esszéje az ÉS 2003. január 31-i számában olvasható. Sándor Iván „Mi a magyar /író/ most? – A Nobel-díj szindróma” című írását az ÉS 2003. február 21-i száma közölte. Vörös Kati történész az Élet és irodalom 2003. március 28-i számában közölt tanulmányt „A meg nem született párbeszéd” címmel. Ebben a Sorstalanság kapcsán kirobbant vita összefoglalása mellett Szabó István „A napfény íze” című művének vegyes fogadtatására is emlékeztet.Tags 30év -
-
-
-
Fénykép - a recepciós törvény centenáriumán rendezett konferencián
A zsidó vallás recepcióját becikkelyező 1895:XLII. tc. elfogadásának centenáriumán rendezett tudományos konferencia résztvevői a Síp utca 12. elnöki irodájában
Tags 30év -
Fénykép - Raphael Patai Magyarországon
Raphael Patai tudós, Patai József, a Múlt és Jövő alapító főszerkesztőjének fiaTags 30év -
Meghívó Izrael Állam ötven éves fennállásának ünnepségére
A BZSH, a Szochnut Magyarországi Irodája és a Zsikk emlékünnepséget rendezett Izrael Állam megalakulásának 50. évfordulóján. Az Emmánuel Emlékfánál Frölich Róbert főrabbi tartott Yom Hazikaron (az Izrael Államért elesettek emléknapja) megemlékezést Fekete László kántor éneke mellett. A Dohány utcai zsinagógában Schweitzer József országos főrabbi ünnepi Magyar Zsidó Levéltár 2012 istentiszteletén Tóth Emil főkántor énekelt. Ünnepi hangversenyt adtak a Budapesti Koncertfúvósok Joseph Hartmann izraeli karmester, és Antal Mátyás vezényletével. Egyebek mellett műsoron szerepelt Honegger: Dávid király című művének eredeti változata, amely magyarországi bemutató is volt egyben.
Május 3-án Izrael Állam megalakulásának 50. évfordulóján a Magyar - Izraeli Baráti Társaság ünnepséget rendezett a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében. Ünnepi beszédet mondott Göncz Árpád köztársasági elnök és Joel Alon Izrael Állam magyarországi nagykövete. Az ünnepséget a Magyar Televízió is közvetítette. A rendezvény helyszínén alkalmi postahivatal is működött különleges bélyegzővel, emléklap és különleges bélyegsor is készült.
Szintén május 3-án egész napos fesztivált szerveztek a Margitszigeten magyarországi zsidó szervezetek Izrael Állam megalakulásának 50. évfordulójára (Yom Haacmaut.)
Az Új Élet ünnepi mellékletet készített „50 éves az Ország” címmel. A lapban a magyarországi zsidó szervezetek vezetőin kívül Izraelhez fűződő kapcsolatáról beszél többek között Benedek István Gábor, Moldova György, Popper Péter, Kishonti Ildikó, Bánó András, Jancsó Miklós, Frank Júlia, Bokor Judit. Göncz Árpád köztársasági elnök pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjével tüntette ki Rónai Andrást, a Habima színművészét. A kitüntetést a Tel-Aviv-i követségen Csejtei István nagykövet adta át.
Május 13-án és 14-én a Dohány utcai zsinagóga Alapítványa tudományos előadássorozattal emlékezett Izrael Állam 50. éves jubileumára. „A megvalósult álom” című szimpózium védnökei Joel Alon nagykövet, Glatz Ferenc, az MTA elnöke, Demszky Gábor főpolgármester, Platthy Iván államtitkár, Schweitzer József országos főrabbi, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató. Heisler László a körzet elnöke megnyitója után Glatz Ferenc akadémikus a magyar - zsidó kapcsolatok alakulásáról tartott előadást. Schweitzer József Netonek József rabbiról, Jehuda Don Izrael és a világ zsidóságának jövőjéről beszélt. Bokor Péter „Nehéz föld” című dokumentumfilmjének levetítése után Raphael Vágó Erec és a Galut kapcsolatát elemezte, Peter Haber a pozsonyi első cionista kongresszus jelentőségéről beszélt, Siró Béla a palesztinai jisuv első világháború előtti korszakáról beszélt. Toronyi Zsuzsa a Magyar Zsidó Levéltárban őrzött palesztinai képeslapokat vetített a két háború közötti időszakból. Az első nap estéjén ünnepi hangversenyt rendeztek a Dohány utcai templomban Bach, Vivaldi, Handel, Mozart, Mendelssohn és Goldmark műveiből. A második napon Gerő András „A nemzetisten és a zsidók” címmel, Ferenczi László „Menahim Begin emlékiratairól” tartott előadást, Kiss József az ortodoxia és a cionizmus kapcsolatáról, Ambrus Katalin egy cionista regényről, Arthur Koestler „Mint éjjeli tolvaj” című művéről beszélt. A második nap végén Schőner Alfréd kerekasztal-beszélgetést szervezett a zsidó ifjúsági szervezetek küldötteivel.
Május 16-án függetlenségi ünnepet rendeztek Kiskunhalason. Az Izrael Állam megalakulásának 50. évfordulóját ünneplők között volt Joel Alon izraeli nagykövet is. Az egybegyűlteket Raáb András, a hitközség új elnöke köszöntötte. 7. A Kossuth, a Petőfi és a Bartók Rádió adásaiban „Izraeli Kulturális Hetet” állított össze.
Tags 30év -
-
Bábaoklevél Kohn Katalin részére
Amíg a nők otthon szültek, fontos feladatot kaptak a szakképzett segítők, a bábák. A bábaság volt az első államilag felügyelt, oktatott és fizetett, elismert női foglalkozás. Az 1770-es évektől létező, egyetemek tanfolyamain történő bábaképzésben való részvételt II. József 1787-es rendelete tette lehetővé zsidó nők számára. Az 19. század végére az összes bábák negyede zsidó volt. A zsidó asszonyok általában ragaszkodtak a zsidó bábához, mert így elkerülhették a bábakeresztséget, azaz a gyermek erőszakos elkeresztelését. A bábák gyakran közreműködtek a körülmetéléseknél is, biztosítva a szakszerű egészségügyi felügyeletet. -
Tóravért
A Mózes öt könyvének héber szövegét, azaz a Tórát tartalmazó pergamentekercset a világ minden zsidó közösségében két farúdra tekercselik. A zsinagógai istentisztelet során minden héten felolvasnak egy-egy hosszabb-rövidebb szakaszt, a hetiszakaszt. A tóra pergamenje ennek megfelelően folyamatosan egyik rúdról a másikra kerül át. Szimhat Tórakor, a Tóra örömünnepén, az éves felolvasási ciklus fordulóján a tekercset rituálisan visszatekerik.
Az európai askenáz közösségekben feltekert tekercset rögzítés után díszes tóraköpenybe bújtatják, majd ezen helyezik el a többi, jellemzően nemesfémből készült Tóradíszeket. Ezek használata, készítése nem előírás, pusztán a díszítő szándék és a tóratekercs megbecsülésének szimbólumai, s kialakulásuk az elmúlt néhány száz évre tehető. Időben legkésőbb, csak a tizenhatodik század vége felé alakultak ki a tóravértek vagy pajzsok. Kialakulásuk talán annak köszönhető, hogy a tóravérteken elhelyezett kis nyílásokba helyezett táblácskákon jelezték, hogy melyik hetiszakaszig van betekercselve a pergamen. A táblácskák ma már inkább csak díszek, és általában az aktuális ünnep neve olvasható rajtuk. A tóravértek formája, gyakran még ikonográfiai elemei is követi a többségi társadalomban megszokott formákat: a nemesi címerekre emlékeztető, baldachinos tóravért jellegzetes osztrák-magyar típus.
Az aranyozott ezüst tárgy hermelinfarkas mintájú, kettős kőtábla alakú címerpajzs, mely felett kétoldalt elkötött baldachin van. A baldachinon tizenhárom ágú nyitott korona, melynek pántját ékkövek díszítik. A pajzs közepén a tízparancsolat kettős kőtáblái a hajdani Szentély berendezésére utaló oltáron állnak, melynek díszítése angyalfejekből és növényekből áll. A kőtáblák felett csapolás nyoma jelez egy hiányzó koronát, mely szimbolikusan a tóra hatalmát lenne hivatott kifejezni.
A kőtáblák két oldalán jobbról Mózes, balról Áron féldomborművű alakja látszik a szokásos attribútumaikkal: Mózes a kőtáblákkal, jobb kezével érintve a táblákat és a szarvakkal, Áron pedig a főpapi mellvérttel és a füstölővel. A második parancsolat szigorú értelmezése miatt a judaizmus kultúrtörténetében az emberábrázolás tilalma enyhébben vagy szigorúbban, de folyamatosan jelen van. A tizennyolcadik századtól számos könyvcímlapon és tóravérten láthatjuk Mózes és Áron páros alakjait. Az itt kiállítottal majdnem teljesen azonos tóravértje volt a korabeli Magyarország legnagyobb zsidó közösségének, a pozsonyinak. Rabbijuk, a korszak egyik legtekintélyesebb rabbija, a Hatam Szóferként is ismert Schreiber Mózes volt. Ő egy 1810-ben kelt rabbinikus döntvényében úgy érvelt, hogy Mózes és Áron alakja megjelenhet tóravérten, mert ábrázolásuk annyira közismert, hogy senki sem tekintheti őket bálványimádás tárgyainak. Ugyanakkor megemlítette, hogy a saját otthonában lévő tárgyakon lévő figurális ábrázolások esetében úgy járt el, amint az mestereitől látta: a figurák orrából, vagy füléből egy kis darabot lecsípett, hogy ne legyenek „teljes ábrázolások”, s használatuk így már kétségen felül megengedett.
A Tóravértet a Dohány utcai zsinagógában használták, s az 1930-as években, letétként került a gyűjteménybe.
Tags parasa