Browse Items · MILEV

Utasítás a zsinagógában használható viseletről

Az első világháborút követő társadalmi változások eredményeként megváltozott a nők társadalmi helyzete, melyet a korszak divatja is tükrözött. Divatba jött a rövidebb szoknya, a fiús, rövid haj és a kényelmesebb szabásvonal. A zsidó társasági életet, családi eseményeket megörökítő fényképek tanúsága szerint a női viselet a zsidó közösségben is követte a trendeket. Az test vonalát követő, gyakran ujjatlan ruhák nem feleltek meg a konzervatívabb, vallásos közösségben elvárt, visszafogottságot és szemérmességet kívánó normáknak. A Budapesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség 1925-ben kiadott utasításában megtiltotta a kivágott és ujjatlan ruhák viselését a zsinagógai istentiszteleteken. A keménylapos, kifüggeszthető utasítás két nyelven jelent meg, jelezve, hogy 1925-ben a pesti ortodoxia egy része még könnyebben megértette a héber betűkkel írt német nyelvet, mint a magyart. Számukra az utasítás még szigorúbb: míg a magyar szöveg az „ujjak nélküli” ruhát nem
engedélyezi, addig a zsidó–német szövegben rövid ujjú ruha szerepel tilalmasként.

Tags parasa

Hágádá dicsérő oklevele

A judaizmus reformirányzatát képviselő Ézsajás Vallásos Társaság az 1930–as években működött Budapesten. Szellemi irányítója Naményi Ernő, a zsidó művészet első kutatóinak egyike, a zsidó múzeum későbbi elnöke volt. Naményi nagyon fontosnak tartotta, hogy a vallásos szertartások során használt tárgyak esztétikailag is tökéletesek legyenek, ezért számos művészt ösztönzött modern judaikák tervezésére és elkészítésére. Leginkább a tipográfia művészetét hangsúlyozta, kiemelve a szakrális szövegek méltó megjelenítésének fontosságát. „Európa legszebb haggadájának” elkészítését már 1934–ben elhatározta, s hosszas tervezés, egyeztetés után készült el a könyv a gyomai Kner nyomdában. Kolofonja bizonyítja, hogy Naményi számára minden részlete fontossággal bír, a papír, a kötés, a betűk megtervezése, valamint a fametszetes illusztrációk egyaránt. Fáradozásait siker koronázta, a Haggadát 1936–ban a Magyar Bibliofil Társaság az év öt legszebb könyve közé választotta. Levéltárunkban az ’A’ jelű, első példány szerepel, Naményi Ernő ajándékaként.