Browse Items · MILEV

Imakönyv

Kopottas drapp bársony borítójának sarkain és közepén ezüstveretes dísz,, a hátlapján is volt MK monogram, mára már csak a ragasztás helye látszik. Két csat fogja össze. A lapok szélei aranyozottak. Egyik oldalon hébaer, másik oldalon gót betűs német nyelvű szöveggel nyomtatott lapok.

Imakönyv

Sziddur német fordítással. Fordította: Letteris. Végén német nyelvű imák. Sötétkék bársony kötés, fedőlapján fém veret helye: két ágaskodó oroszlán kettős kőtáblát tart, felette korona. Hátsó borítóján monogramm, egyik hiányzik. Díszes kapocs fogja össze, a lapok szélei aranyozottak.

Serleg

Az 1884-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett Történeti Ötvösmű Kiállításon. közel nyolcezer tárgyat mutattak be, köztük 43 judaikát, amelyeket zsidó közösségek és magánszemélyek küldtek be. Ez volt a világon az első olyan judaikákat is kiállító tárlat, amely nem csupán privát kollekciókat mutatott be, hanem egy közösség önreprezentációja is volt. A kiállítás judaikarészlegének egyik legnagyobb tárgyegyüttese az óbudai zsidó közösségtől érkezett, amely akkoriban már némiképp háttérbe szorult a pesti hitközség mellett. Az óbudai közösségé volt ez a hatalmas aranyozott ezüstserleg, amely ismerős lehetett a kiállítás látogatóinak, hiszen hasonló darabok szerepeltek a főúri gyűjteményekben is. A 17. században készült serleget felirata szerint 1792-ben vásárolták meg az Óbudai Chevra Kadisa elöljárói. A tárgy szerepelt az 1896-os Ezredéves Országos Kiállításon is, majd 1950-ben került a múzeum gyűjteményébe.

Lévita kancsó

A lévita kannát a jeles pesti ötvös, Prandtner József készítette, feltételezhetően nem a hitközség megrendelésére, hiszen azon nincs erre utaló felirat vagy jelzés. A kancsó füle egy kígyót formáz, ami akár Aszklépiosz, a gyógyítás istenének attribútumára is utalhat, de a zsidó ikonográfiában a bűn és a pogány kultuszok szimbóluma, így különösen meglepő a jelenléte egy zsidó szertartási célra használt tárgyon. A régi hitközségek tárgyai között több hasonló meglepetéssel is találkozhatunk, ami alapján azt feltételezzük, hogy a szigorú vallási előírások ellenére a tárgyak megjelenítését a közösség nem szabályozta minden részletre kiterjedően.

This levite pitcher was made by the wellknown metal artist, József Prandner, probably not for an order by the community, since there is no inscription or sign that would indicate so. The handle of the pitcher has the form of a snake, which can either be a symbol for Asclepius, the Greek god of medicine, or in Jewish iconography it is the symbol of sin and pagan cults – either way, its presence is surprising on a Jewish ritual object. There are several similar surprises on Jewish objects, which suggests that despite strict religious guidelines, the communities did not regulate the design of the objects to the extreme.

Rimonpár Torah finials

Részben aranyozott ezüst. Kerek domború talpán körben koszorú. Nyelének alján plasztikus levél koszorú. A nyélen applikált szőlő és levélkoszorú fut körbe. Tetején korona, amelynek abroncsán 5 álló oroszlán. Az oroszlánok között madarak. Alattuk ékkövek. A korona tetején virágcsokor, benne csengő.

Tóravért Torah shield

A tóradíszek használata nem kötelező a vallás szerint, ezek inkább a tóratekercs megbecsülését jelképező dísztárgyak. A legkésőbb – a 16. század végén – megjelenő ilyen dísztárgy a tóravért vagy más néven a tórapajzs. Nagy valószínűséggel azért készítették őket, hogy a rajtuk elhelyezett kis táblácskákon jelezzék, melyik hetiszakaszig van betekercselve a Tóra pergamenje. A tóravértek formája, gyakran még ikonográfiai elemei is követik a nemesi címereknél megszokott, baldachinos, jellegzetes osztrák–magyar típusú pajzsok formáját. A tábla közepén két oroszlán tartja a tízparancsolat kettős kőtábláit, valamint a felettük levő koronát. A jeles bécsi ötvös által készített tóravértet az „óbudai szent gyülekezet” elöljárói vásárolták meg, amelyet az óbudai hitközség az 1896-os Ezredéves Országos Kiállításon és az azt megelőző 1884-es Történeti Ötvösmű Kiállításon is bemutatott.

Aranyozott ezüst. Pajzs alakú, felül kilencágú korona zárja, melynek minden ága gombokban végződik. A korona alatt függönyszerű baldachin. A mező közepén két hátrafordított fejű oroszlán tartja a Frigytáblákat (melyeken a parancsolatok kezdőszavai vannak héberül) és a felettük levő, applikált koronát. A táblák alatt felirat, alatta az ünnepjelző táblácskák mélyedése. Alul középen trébelt virág. Hátul eredetileg kettős lánc.
Felirata:
זאת
נקנה עי אלופים
בשנת תקעה ל
Vásároltatott az elöljárók által az 575. évben.
Nevek:
ה מאיר מטדם יה' הרש פש
יק' מיכַ ליזר בוה יוסף גראי
Májer, Hers, Michael Lázár, fia Joszéf Graunak az óbudai szent gyülekezetben.

Tórakorona Torah crown

Ezüst. Alapján gyöngy utánzat, körben héber felirattal. Felette infákból és levelekből álló koszorú. Hat abroncsának szélén gyöngy utánzat és fonott koszorú füzérben virágdísz. A legfelső virágok közepén színes üvegből készült gyöngy. Tetején szirmokból álló alapzaton nagy toboz idom, ezen is színes üveggyöngy.
Felirata:
זה כ''ת נעשה ממעות צדקה
עי חגבאים התורני ה' איצק
ל'' בוה' אביר בה''י וה'' לאזר
קאנישא יע''א שנת תקגו לפק
"E tórakorona a cedokó-pénzből készült Icig és Lázár gabbajok által a kanizsai hitközségnek az 556. (1796) évben a kis időszámítás szerint."

Beütött bécsi készletezési bélyeg 1809-1810

Tóravért

Hanukai menóra

A hagyomány leporolásának szándéka, és egy kortárs szertartási tárgy megteremtésének igénye vezette az Eight Days Design csoport alkotóközösségét (Darányi András, Hajdu Eszter, Kecskés Orsolya, Égi Marcell) egy újragondolt hanukai menóra készítéséhez. Hanuka posztbiblikus ünnep az i.e. 169–166 között sikeresen megvívott Makkabeus szabadságharc emlékére. Az ünnep azonban nem a szabadságharc politikai tartalmára utal, hanem arra az isteni csodára, mely a jeruzsálemi Szentély újraavatásával kapcsolatban volt tapasztalható: az egy napra elegendő rituálisan tiszta olívaolaj nyolc napig égett, addig, amíg az új adagot elkészíthették. Erre a csodára emlékeztet az ünnep a nyolc egymást követő napon meggyújtott fényekkel. A szövegek nem szabályozzák a gyertyatartót, csak nyolc lángot említenek és szabályoznak; e lángok összekapcsolásával alakult ki a hanukai mécsestartók/gyertyatartók sokféle, térben és időben nagyon különböző változata. A praktikumon túlmutató részletek és díszítések a parancsolatok megszépítésének, kiteljesítésének vallásos kötelezettsége, a hiddur micva miatt jelennek meg. Minden parancsolat végrehajtása teljesebb, ha a kellékek megszólítják az érzékeket is, s így a cselekedetek esztétikai minősége is vallásos tartalmat nyer. Ezért a szertartási tárgyak megtervezése, előállítása is szakrális cselekménnyé magasztosul, s végül a tárgy megjelenése, ikonográfiai elemei jogosan értelmezhetőek vallási–filozófiai gondolatokkal, tartalmakkal. Az EightDays Design szokatlan menórája megfelel a hanukai lángok meggyújtásához szükséges ősi szabályoknak, ugyanakkor formájában és anyaghasználatában egyaránt kortárs darab. Oktaéder alakja hanuka nyolc napját idézi, az egyes lapok élhosszúsága pedig 18 cm, ami a héber ’háj = élő’ szó héber betűinek számértékével azonos. A sorozatgyártással, változatos színekben készülő menóra kiváló minőségű műanyagból, korianból készül. A betonból készült prototípust 2011-ben az EightDays Design ajándékozta gyűjteményünknek.
(Tzs)

Tags parasa

Hanukai menóra

A tekintélyes méretű (44 cm széles) ezüst hanukai menóra későampír vázácskáival, biedermeier rózsácskáival és kosárkáival, no meg az osztrák császári koronával a tetején első blikkre tipikus bécsi tárgy, megmutathatjuk vele a hanukai csoda mellett a ringstrassei gazdasági csodát is. Ha alaposabban utánajárunk, akkor meg még ennél is sokkal többet.
A szép menóra 1917-ben került a múzeum gyűjteményébe, amikor özv. Leiner Sámuelné elhunyt férje emlékére az összes zsidó tárgyú családi régiségét a múzeumnak ajándékozta. A menórával együtt érkezett egy ezüsttáblákba kötött ünnepi imakönyv, egy ezüst tokban lévő megilla, egy barhesztakaró, arannyal hímzett talit- és tfilin-zacskó, két spanyol-zsidó házassági szerződés, egy héber betűs véséssel díszített gyűrű, valamint az özvegy nagyapjának arcképe.
Leinerné, született Adutt Antónia a bécsi török-zsidó Adutt családból származott. A bécsi török-zsidó közösség gyökerei a 18. század első feléig, a Habsburg-Oszmán békekötések időszakáig vezethetőek vissza, amikor a török-zsidó kereskedők megtelepedését és szabad vallásgyakorlatát császári privilégium tette lehetővé.
A gazdaságilag megerősödött közösség 1887-ben építette fel mór stílusú zsinagógáját a Zirkusgasséban, melynek bejárati csarnokában az osztrák és az oszmán-török uralkodóház tagjainak portréit függesztették ki lojalitásuk kifejezéséül. Adutt Antónia első bécsi őse a még Konstantinápolyban 1774-ben született Adutt Leon volt, aki 1818-ban alapított kereskedelmi vállalkozást a császárvárosban. Leszármazottai közül Jacob szőnyegkereskedő lett, a Fleischmarkton volt üzlete, melyből több régi perzsa darabot a császári-királyi iparművészeti múzeumnak adott el, ezek ma is láthatóak a MAK gyűjteményében. Antónia 1879-ben ment nőül az újpesti enyv- és zselatingyáros Leiner Sámuelhez, akivel annak 1908-ban bekövetkezett haláláig élt a Duna soron lévő – feltehetően meglehetősen büdös – gyár melletti lakásukban. Az özvegy 1917-ben végrendelkezett, de értékes családi régiségeit – melyek a bécsi török-zsidó közösség történetéhez vezetnek minket – az akkor már közel két éve látogatható pesti zsidó múzeumnak ajándékozta.
A „nagylelkű ajándékot" a múzeum az Egyenlőség hasábjain köszönte meg, innen tudjuk, hogy a gyűjteményben 1066-ik tárgyként leltározott menóra milyen történeteket rejt, milyen környezetben használhatták akkor, amikor a kissé szokatlan tárgy még nem egy múzeumi, hanem egy bécsi szefárd zsidó család vitrinjében állt.

Tags 50objects

Browse Items (1598 total)