Browse Items (1495 total)
-
Héber nyelv elemi tankönyve
Bloch Móric Bibliafordításainak megjelenése után 1843-ban áttért az evangélikus, majd a református vallásra, és nevét Ballagira magyarosította. 1855-ben kinevezték a Református Theológiai Akadémia tanárává, ahol Szentírás tudományt és bibliai héber nyelvet tanított. Oktató munkájának segítésére, tanítványai számára héber nyelvtankönyvet állított össze, melyet Prágában, a tekintélyes Landau nyomdában nyomtattak, jóllehet még működött a bibliafordításait nyomtató Egyetemi Nyomda.
„Hogy hibáktól lehetőleg tiszta héber szöveget adhassak, mire e munkánál természetesen legfőbb tekintettel kellett lennem, művem nyomtatását zsidó nyomdában, Prágában kellett eszközölnöm, hol is a szedők magyarul nem tudván, magyar revisor nem lévén, a magyarban itt-ott könnyen kiigazítható hibák maradtak, amiért ezennel bocsánatot kérek.” – írta Ballagi könyve végén.
-
Haggada
1779-ben Mária Terézia kizárólagos jogot adott az akkor még Nagyszombatban működő Egyetemi Nyomdának a keleti nyelvű könyvek kiadására. Megfelelő betűkészlet hiányában az első héber nyomtatvány csak évtizedekkel később (1814-ben), a nyomda Budára költözése után jelenhetett meg. Nyomtatványai elsősorban a modernizálódó zsidó közösség igényeit elégítették ki: itt jelent meg az első magyar fordítással ellátott Biblia (1840) és Rosenthal Móric Pirké Ávot fordítása is (1841), mely a Talmud első magyar nyelven olvasható részlete volt. Az 1834-ben nyomtatott „Hagoda” címlapján a rézmetszetes aratási jelenet mellett az Egyetemi Nyomda héber betűkészletének több változatát is láthatjuk: a héber szövegeket kvadrat betűkkel, míg a jiddis-németet ún. Rási-betűkkel szedték. Különösen érdekes ez ott, ahol egy mondaton belül változik a kettő: a címlapon Rási-betűkkel írják, hogy a könyv megvásárolható Mordeháj Lévi könyvárusnál – a héber név azonban már a szakrális szöveg szedéséhez is használt betűkkel szerepel. A könyv címének szedése hibás: a „hágádá sel pészách” helyett „ál pészách” szerepel, ami a hasonló héber sin és ájin betűk felcserélése miatt történhetett. -
Talmud Bavli
II. József a héber könyvek ellenőrizhetősége és egységesítése érdekében úgy rendelkezett, hogy a magyarországi zsidó közösséget is a prágai héber nyomda lássa el könyvekkel. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a korszak magyarországi zsidó szerzőinek könyvei (lásd. 22. tétel) Prágában, a Landau féle nyomdában jelenhettek meg. A nyomda tulajdonosa, Mose Israel Landau a híres prágai Eliezer Landau rabbi unokája volt, maga is tudós, több lexikográfiai mű szerzője. Landau nagy jelentőséget tulajdonított a héber nyelvnek, és a héber szakrális szövegek lehető legjobb minőségű kiadásának. 1829 és 1831 között megjelentette a Misna, majd 1830 és 1835 között a Talmud valamennyi kötetét. 1833 és 1837 között ő adta ki Moses Mendelsohn modern német nyelvre fordított Bibliáját, a Biurt. Talmud kiadásának vörössel és feketével nyomott címlapján jellegzetes biedermeier díszítés is látható: kupolás-oszlopos pavilonban fügefa áll, alatta talmudidézet, mely a tóratanulást a fügefához hasonlítja: „Mi jellemzi a fügét? Akárhol is érinti meg az ember, talál benne magokat. Ilyen a Tóra is: bárhol is tanulmányozzuk, mély értelmet találunk benne.” (TB Eruvin 44a)
Mose Israel Landau gyönyörűen nyomtatott könyvei nagy hatással voltak a közép-európai zsidó közösségekre, ahová a zsidó felvilágosodás (haszkala) eszméit közvetítették.
-
Széfer Maharam Minc
A cenzúra hivatalt a római katolikus egyház zsinati határozatai vezették be a 12. században azzal a szándékkal, hogy kiszűrjék a katolikus tanításokkal ellentétes tartalmakat. Az Osztrák Császárságban az állami cenzúra a 18. század végén jelent meg, s egyebek mellett a héber betűkkel írt könyvek ellenőrzése volt a feladata. Az első állami cenzor a nagyműveltségű és tudású Carolus (Karl) Fischer volt Prágában 1791—1831-ig. A héberül kiválóan tudó keresztény cenzor működése alatt komoly tudományos művek láttak napvilágot.
Az óbudai rabbi, Münz Mózes könyve a zsidó rituálékról és ceremóniákról 1827–ben jelent meg Prágában, a híres Landau–féle nyomdában. A könyv átnézését és nyomtatásának engedélyezését Carolus Fischer, a héber könyvek császári–királyi cenzora és fordítója végezte, amint erről latin és héber nyelven 1827. április 12–én tett bejegyzése tanúskodik, melyben a mű kinyomtatását engedélyezi.
-
Mózes öt könyve - Hamisa Humsé Tora
A Biblia első magyar fordítását zsidó használatra Bloch Móric jelentette meg 1840-ben. Bloch Móric 1815-ben született, fiatal korában hagyományos zsidó oktatásban részesült, de emellett a világi tudományokkal is megismerkedett. Tanult görögül és latinul, majd Pesten és Párizsban járt egyetemre. 1840-ben, amikor a pozsonyi országgyűlésen felmerült a zsidók egyenjogúsításának kérdése, Eötvös József kérésére hazatért, hogy részt vegyen a zsidó közösség modernizálásában és magyarosításában. Ennek része volt, hogy 1840-41-ben az Egyetemi Nyomda kiadásában megjelentette Mózes öt könyvének magyar-héber kétnyelvű szövegét. Bloch a fordítás mellett a szöveget „jegyzetekkel fölvilágította” – azaz a Talmudból vett magyarázatokkal egészítette ki fordítását. A Biblia további részeinek fordítását is tervezte, de ebből csak az „Első jósok” azaz a korai próféták könyveinek fordítása jelent meg. Ő volt a szakmai lektora az első magyar nyelvű zsidó imakönyvnek (lásd.42 tétel) is. Munkásságának elismeréseképp a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta, ő lett az első zsidó akadémikus – néhány évvel később bekövetkező kitéréséig az egyetlen. -
Imakönyv
A német területekről indult zsidó felvilágosodás (haszkala) egyik törekvése volt, hogy a zsidó szent iratokat és imákat nemzeti nyelvekre fordítsák a társadalomba integrálódni szándékozó, világias műveltséggel rendelkező zsidók számára. Magyarországon az első imakönyv fordítást az óbudai zsidó iskola tanítója, Rosenthal Móricz készítette, majd az első magyar zsidó Bibliafordítás készítője, Bloch Móric (később: Ballagi Mór) ellenőrizte. A könyv Pozsonyban, 1841–ben jelent meg. Külön érdekessége, hogy belső címlapján a pesti reform–közösség zsinagógájának, az Orczy házban működő „Cultustempel”–nek első ábrázolása látható rézmetszeten. A képen a divatosan öltözött zsidók a királyért és a hazáért imádkoznak. A jelenet eltér a hagyományos zsinagógai jelenetektől: az újszerűen a frigyszekrény elé állított tóraolvasó pult, a bima mellett álló rabbi és kántor ornátust, a gyerekkórus egyenruhát visel. Az ünnepségen részt vevő közönség a korszak biedermeier divatjának megfelelően, erős asszimilációs hatásokról árulkodó külsővel vesz részt. A férfiak borotváltak, asszonyaik pedig kivágott ruhákban, fedetlen fővel követik az eseményeket a női karzatról.
A felirat:
Az Izraeliták Könyörgése a Királyért és Hazáért a Pesti Templomban
Légy a mi Fenséges Császárunk és Királyunknak I-ső és V-ik Ferdinándnak még hosszú időkig oltalma és védelme -
Imakönyv - Mahzor
A tizenkilencedik század első felében Anton Schmid sokáig egyedüliként volt jogosult héber könyvek nyomtatására Bécsben . Schmid keresztény nyomdász volt, aki keleti nyelveket tanult Bécsben, majd a héber nyomdászatot Lembergben tanulmányozta. Nyomdájában elsősorban a klasszikus szövegeket, Bibliát, Talmudot, kommentárokat és imakönyveket nyomtattak, kiváló minőségben. Egy 1800-as császári rendelet megtiltotta a héber könyvek importját az Osztrák császárság területére, így Schmid versenytársak nélkül maradt. 1794-ben megjelent imakönyvének címlapján latin betűs német szöveg utal a tényre, hogy Schmid császári királyi privilegizált héber nyomdász. Nyomdája ellátta a sokszínű Habsburg zsidóság minden közösségét. 1794-ben megjelent ünnepi imakönyv-sorozata (mahzór) a lengyel és a morva rítus szerinti imarendet követi. Címlapja a híres amszterdami hágádá címlapjának elrendezését követi: a gazdagon redőzött drapéria alatt Mózes és Áron alakja látható, felettük kis medaillonokban bibliai jelenetek illusztrációival. A kötéstáblán későbbi fém táblácska van, melynek szövege: „Isten dicsőítésére, imáink beteljesülésére! Dr. Rosenthal Jenő és neje Günsberger Irma 1904.szeptember 1-én.”
colligátum: 3. és 4. kötet egybekötve -
Női imakönyv - Korban Minha
A nyomtatott könyvek elterjedését követően a 16. században megjelentek a nők számára összeállított olvasmányok is. A Korban Minha című imakönyv, melyben a mindennapi és az ünnepi imák mellett a női kötelességekhez köthető áldások is szerepelnek, klasszikus jegyajándékká vált, melyet a vőlegény ajándékoz menyasszonyának. A könyv címe a jeruzsálemi szentély korszakára, az ott végzett áldozatokra és felajánlásokra utal, de átvitt értelemben jelentheti az ajándékot is, mellyel valaki a tiszteletét fejezi ki a másik iránt. Az imakönyv mellett a másik női alapolvasmány a bibliai hetiszakaszok és a hozzájuk kapcsolódó legendák, történetek jiddis fordítását közreadó „cenerene”. Generációkon keresztül ezek a könyvek voltak a formális oktatásban nem részesülő zsidó nők ismeretszerzésében a legfontosabbak, ezeket a történeteket, s az ezek által közvetített értékeket alkalmazták a családi életben, s adták tovább gyermekeinek.
A Korban Minha napjainkig számos kiadásban megjelent, a gyűjteményben lévő a 18. századi héber nyomdászat egyik központjából, Sulzbachból való.
-
Biblia Hebraica
Az első teljes héber nyelvű nyomtatott Ószövetség 1488–ban jelent meg Itáliában, a zsidó könyveket elsőként kiadó Soncino–nyomdában. A 16. század első éveitől kezdve számos keresztény kiadó is megjelentette az Ószövetség héber szövegét, jellemzően latin nyelvű apparátussal kísérve.
Christianus Reineccius korrigált szövegű kiadása elsőként 1725–ben, majd 1739–ben és 1756–ban jelent meg. A második kiadás belső címlapjának rézmetszete Mózes, Áron és Dávid király alakjával díszített. Mózes a két kőtáblával, Áron a főpap ruházatában, az efóddal és a füstölővel, Dávid király pedig a hárfával szerepel. Az emberalakokat a salamoni szentélyben ábrázolja a metszet készítője, a két oszlop között a kérubokkal díszített szent ládát láthatjuk. A kép megértését segíti a Mózes és Áron feje fölött elhelyezett két tábla, melyeken a Példabeszédek könyvének két versének kezdőszavai olvashatók. (Példabeszédek 9:1, 9:4.) A kompozíció felső harmadában a felvilágosodás korszakában gyakori, Isteni jelenlétet mutató ábrázolás: felhők között háromszögbe helyezett szem. Alatta héber betűs felirat: „Kavod Adonáj – Isten dicsősége”, valamint az erre utaló bibliai mondat helye: Ezékiel 1:28.
-
Széfer ruáh hén
A gyűjteményben lévő legkorábbi héber nyomtatvány kiváló példája a zsidó eszmék, könyvek, közösségek migrációjának, és a mindeközben fenntartott kapcsolatrendszernek. A könyv maga Majmonidész Tévelygők útmutatója című művének fordításához készült kommentár, a filozófiai kifejezések magyarázata és szótára. A Tévelygők útmutatóját Majmonidész eredetileg héber betűkkel, arab nyelven írta, melyet még életében lefordított héberre a Béziers-ben élő Smuel ibn Tibbon. A pontos fordítás elkészítése érdekében több levelet is váltottak. A Tévelygők útmutatója azonnal népszerű lett, kéziratai elterjedtek az egész zsidó világban. A Széfer ruah hen nyomtatásban először Velencében, 1549-ben jelent meg, Israel Cornelius Adelkind nyomdájában. Adelkind annál a Daniel Bombergnél tanulta ki a mesterségét, aki elsőként nyomtatott héber könyveket; ő adta ki 1520-ban a Talmud első nyomtatott sorozatát, mely a mai napig meghatározza a kötetek lapbeosztását és számozását. A levéltárunkban lévő Széfer ruah hen példány lapszélein azonosítatlan koraújkori szefárd kézírással írt jegyzetek vannak; de a kötet askenáz környezetből, Rosenthal Tóbiás bonyhádi neológ rabbi ajándékaként került a gyűjteménybe.