MILEV

Browse Items (1354 total)

  • 97blochtora.jpg

    A Biblia első magyar fordítását zsidó használatra Bloch Móric jelentette meg 1840-ben. Bloch Móric 1815-ben született, fiatal korában hagyományos zsidó oktatásban részesült, de emellett a világi tudományokkal is megismerkedett. Tanult görögül és latinul, majd Pesten és Párizsban járt egyetemre. 1840-ben, amikor a pozsonyi országgyűlésen felmerült a zsidók egyenjogúsításának kérdése, Eötvös József kérésére hazatért, hogy részt vegyen a zsidó közösség modernizálásában és magyarosításában. Ennek része volt, hogy 1840-41-ben az Egyetemi Nyomda kiadásában megjelentette Mózes öt könyvének magyar-héber kétnyelvű szövegét. Bloch a fordítás mellett a szöveget „jegyzetekkel fölvilágította” – azaz a Talmudból vett magyarázatokkal egészítette ki fordítását. A Biblia további részeinek fordítását is tervezte, de ebből csak az „Első jósok” azaz a korai próféták könyveinek fordítása jelent meg. Ő volt a szakmai lektora az első magyar nyelvű zsidó imakönyvnek (lásd.42 tétel) is. Munkásságának elismeréseképp a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta, ő lett az első zsidó akadémikus – néhány évvel később bekövetkező kitéréséig az egyetlen.
  • 22_Munz001.png

    A cenzúra hivatalt a római katolikus egyház zsinati határozatai vezették be a 12. században azzal a szándékkal, hogy kiszűrjék a katolikus tanításokkal ellentétes tartalmakat. Az Osztrák Császárságban az állami cenzúra a 18. század végén jelent meg, s egyebek mellett a héber betűkkel írt könyvek ellenőrzése volt a feladata. Az első állami cenzor a nagyműveltségű és tudású Carolus (Karl) Fischer volt Prágában 1791—1831-ig. A héberül kiválóan tudó keresztény cenzor működése alatt komoly tudományos művek láttak napvilágot.
    Az óbudai rabbi, Münz Mózes könyve a zsidó rituálékról és ceremóniákról 1827–ben jelent meg Prágában, a híres Landau–féle nyomdában. A könyv átnézését és nyomtatásának engedélyezését Carolus Fischer, a héber könyvek császári–királyi cenzora és fordítója végezte, amint erről latin és héber nyelven 1827. április 12–én tett bejegyzése tanúskodik, melyben a mű kinyomtatását engedélyezi.
  • 31_Talmud.jpg

    II. József a héber könyvek ellenőrizhetősége és egységesítése érdekében úgy rendelkezett, hogy a magyarországi zsidó közösséget is a prágai héber nyomda lássa el könyvekkel. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a korszak magyarországi zsidó szerzőinek könyvei (lásd. 22. tétel) Prágában, a Landau féle nyomdában jelenhettek meg. A nyomda tulajdonosa, Mose Israel Landau a híres prágai Eliezer Landau rabbi unokája volt, maga is tudós, több lexikográfiai mű szerzője. Landau nagy jelentőséget tulajdonított a héber nyelvnek, és a héber szakrális szövegek lehető legjobb minőségű kiadásának. 1829 és 1831 között megjelentette a Misna, majd 1830 és 1835 között a Talmud valamennyi kötetét. 1833 és 1837 között ő adta ki Moses Mendelsohn modern német nyelvre fordított Bibliáját, a Biurt. Talmud kiadásának vörössel és feketével nyomott címlapján jellegzetes biedermeier díszítés is látható: kupolás-oszlopos pavilonban fügefa áll, alatta talmudidézet, mely a tóratanulást a fügefához hasonlítja: „Mi jellemzi a fügét? Akárhol is érinti meg az ember, talál benne magokat. Ilyen a Tóra is: bárhol is tanulmányozzuk, mély értelmet találunk benne.” (TB Eruvin 44a)
    Mose Israel Landau gyönyörűen nyomtatott könyvei nagy hatással voltak a közép-európai zsidó közösségekre, ahová a zsidó felvilágosodás (haszkala) eszméit közvetítették.
  • 32_Haggadaobuda1834.jpg

    1779-ben Mária Terézia kizárólagos jogot adott az akkor még Nagyszombatban működő Egyetemi Nyomdának a keleti nyelvű könyvek kiadására. Megfelelő betűkészlet hiányában az első héber nyomtatvány csak évtizedekkel később (1814-ben), a nyomda Budára költözése után jelenhetett meg. Nyomtatványai elsősorban a modernizálódó zsidó közösség igényeit elégítették ki: itt jelent meg az első magyar fordítással ellátott Biblia (1840) és Rosenthal Móric Pirké Ávot fordítása is (1841), mely a Talmud első magyar nyelven olvasható részlete volt. Az 1834-ben nyomtatott „Hagoda” címlapján a rézmetszetes aratási jelenet mellett az Egyetemi Nyomda héber betűkészletének több változatát is láthatjuk: a héber szövegeket kvadrat betűkkel, míg a jiddis-németet ún. Rási-betűkkel szedték. Különösen érdekes ez ott, ahol egy mondaton belül változik a kettő: a címlapon Rási-betűkkel írják, hogy a könyv megvásárolható Mordeháj Lévi könyvárusnál – a héber név azonban már a szakrális szöveg szedéséhez is használt betűkkel szerepel. A könyv címének szedése hibás: a „hágádá sel pészách” helyett „ál pészách” szerepel, ami a hasonló héber sin és ájin betűk felcserélése miatt történhetett.
  • 50_ballagi1.jpg

    Bloch Móric Bibliafordításainak megjelenése után 1843-ban áttért az evangélikus, majd a református vallásra, és nevét Ballagira magyarosította. 1855-ben kinevezték a Református Theológiai Akadémia tanárává, ahol Szentírás tudományt és bibliai héber nyelvet tanított. Oktató munkájának segítésére, tanítványai számára héber nyelvtankönyvet állított össze, melyet Prágában, a tekintélyes Landau nyomdában nyomtattak, jóllehet még működött a bibliafordításait nyomtató Egyetemi Nyomda.
    „Hogy hibáktól lehetőleg tiszta héber szöveget adhassak, mire e munkánál természetesen legfőbb tekintettel kellett lennem, művem nyomtatását zsidó nyomdában, Prágában kellett eszközölnöm, hol is a szedők magyarul nem tudván, magyar revisor nem lévén, a magyarban itt-ott könnyen kiigazítható hibák maradtak, amiért ezennel bocsánatot kérek.” – írta Ballagi könyve végén.
  • 52_kohanyi.jpg

    1861-ben jelent meg Kohányi Sámuel első magyar–német–héber olvasókönyve az izraelita népiskolák számára. A könyv a magyar nyelvű olvasmányok előtt néhány oldalon a modern világhoz kapcsolódó szavak, kifejezések megértését segítő ábrákat is közöl. Az 1860-as években a zsidók elsődlegesen használt nyelve még a német volt, de a Magyarító Egylet körül csoportosuló fiatal értelmiségiek komoly erőfeszítéseket tettek a magyar nyelv terjesztése érdekében – nem csekély eredménnyel. Mivel a könyv még jóval a héber nyelvújítás előtt jelent meg, a héber kifejezések sok esetben hiányoznak. A könyv szerzője, Kohányi Sámuel saját élettörténetén keresztül tapasztalhatta meg a tankönyvek és a többnyelvű szómagyarázat jelentőségét. Sem magyarul sem németül nem tudó árvagyerekként 1837-ben Pestre költözött, gimnáziumi és zenedei bizonyítványt, majd 1844-ben kisdedóvó oklevelet szerzett. A hitközség óvodájának vezetése után a hitközségi fiúiskola, majd az országos kisdedóvó-képző tanára lett. A Wodianer Fülöp nyomdájában nyomtatott könyv egy példányát Bárd Vilmos ajándékozta a múzeumnak 1941-ben.
  • 54_eszlar.jpg

    1882. április 1-én Tiszaeszláron eltűnt egy Solymosi Eszter nevű 14 éves cselédlány, és a falubeli zsidókat a lány rituális meggyilkolásával gyanúsították. A nagy vihart kavaró, több mint egy évig húzódó vérvád-per a zsidók felmentésével végződött. A vád és a per részleteiről a korabeli sajtó részletesen beszámolt, a zsidók védője, Eötvös Károly két kötetes műben írta meg tapasztalatait. A közeli Ricsén élő Natan Liebermann Megilat Eszlár címen, héberül írta le az eseményeket. Műve nyelvi fordulatai, címválasztása a zsinagógákban Purimkor felolvasott Eszter könyvére (Megilat Eszter) utalnak, s ezáltal a perzsiai zsidók csodás megmenekülésével állítja párhuzamba az eszlári pert és a vérvád alóli felmentést. A Megilat Eszlár nem történetírói szándékkal született, hanem abba a hagyományba illeszkedik, amely egy-egy zsidó közösség megmenekülésének emlékére helyi purimokat, lokális „szabadulási ünnepeket” alakított ki. A munkácsi Blayer nyomdában kiadott művet a felmentő ítélet és a per lezárásának évfordulóin a környékbeli zsidó közösségek felolvasták.

    ***
  • 60_kepeslap.jpg

    A 19. század végén a diaszpóra asszimiláns művészete helyett az autentikus zsidó művészet megteremtésére törekedett. 1906-ban Jeruzsálemben megalapították a Becalél Akadémiát, mely az európai szecessziós törekvéseket a cionizmus ideológiát egyesítve próbálta megteremteni az új jisuv iparművészetét. A tradicionális zsidó képtilalom miatt legmegfelelőbbnek és a zsidó írásos tradícióval leginkább összeilleszthetőnek a héber betűkből kialakított ornamensek alkalmazását tekintették. Ezzel árhuzamosan dolgozott Magyarországon a szegedi származású Seelenfreund Salamon grafikus, aki szintén a héber betűkből alkotott díszítéseket. Theodor Herzl halálakor (1904) tervezett emlék képeslapja a zsidó tradíció ősi elemeit a korszak legmodernebb stíluselemeivel. A fehér sztélé-sírkövön Herzl héber neve, mellette a héber betűk elemeiből összeállított menóra és növényi inda motívumok. Seelenferund elkötelezett cionista volt, ő tervezte a magyarországi cionista mozgalom kiadványainak egy részét is. Az 1920-as években kivándorolt Tel Avivba, s ott élt egészen 1961-ben bekövetkezett haláláig.
  • 62_yiddishpostcard.jpg

    A képes levelezőlapok elterjedésének időszakában viszonylag hamar megjelentek a zsidó közönséget ellátó kiadók. A képeslapírás fénykorával (1890–1918 k.) nagyjából egy időben jelentős európai zsidó tömegek vándoroltak nyugat felé és az Egyesült Államokba, így a képeslap a kivándoroltak és az otthon maradottak kapcsolattartó eszközeként is elterjedt. A képeslapokon közölt illusztrációk új társadalmi szerepeket mutattak az óhazában maradottaknak. A new yorki Hebrew Publishing Company 96. számú képeslapja a női szerepek tréfás átalakulását mutatja. A divatosan öltözött nők és férfiak kapcsolatának a képeslapon bemutatott három állomása az udvarlás, a menyasszony és vőlegény kapcsolata, valamint a veszekedős házaspár képe. Ez tréfás megfogalmazásban ugyan, de új, szabad választáson és érzelmeken alapuló férfi–nő kapcsolat lehetőségét mutatta a hagyományos közvetített házasságokban élő kelet–európai közösségnek. A képek értelmezését jiddis nyelvű feliratok segítik, s ezek mutatják a képek értelmezésének helyes, azaz a héber és jiddis olvasási iránynak megfelelően jobbról balra történő értelmezését is.
  • 65_toramasolo.jpg

    A héber Biblia első egysége Mózes öt könyve, a Tóra. A zsidó hit szerint a Tórát Mózes kapta Istentől a Szináj hegyén, és vele együtt kapta annak szóbeli magyarázatait és a parancsait is, ez a szóbeli tan, a Talmud. A Tórából minden héten felolvasnak egy nagyobb fejezetet, a hetiszakaszt. A Tórát szigorú szabályok szerint kidolgozott pergamenre, a rituális előírásoknak megfelelő tintával írja a szófer, vagy más néven tóramásoló. A Tóra írásánál és használatánál a hagyományban rögzített előírásoknak megfelelően kell eljárni, ellenkező esetben a Tóra „paszul”, azaz nem kóser lesz. A tóratekercseket rendszeresen ellenőriztetni kell, hogy az esetleges kopások, rongálódások kijavításával minden betűje ép és teljes legyen. Krestin festménye a tóraíró munkájának ezt a fázisát, a pergamentekercs ellenőrzését mutatja be. A tóratekercs imasálon fekszik, hogy megóvják a profán tárgyakkal való fizikai érintkezéstől. Köpenye, amiben használaton kívül tárolják, az asztal és a kép szélén van, rajta hatágú csillagban a tóra koronája kifejezés olvasható. A tekercs másik oldalán a tóramásoló hagyományos eszközei: a tintatartóban álló kihegyezett lúdtoll látható.
Output Formats

atom, dc-rdf, dcmes-xml, json, omeka-xml, rss2