<p>A szegények ebédje a művész szolnoki Szegényember-sorozatának – mely Fényes hírnevét megalapozta – egyik kiemelkedő darabja. A puritán elbeszélő stílus mély emberábrázolással párosul. A háttal álló fiatalasszony vállán sárga hímzett kendő, elöl kötényének csíkja világít. A férfi fáradt tartással ül, arcán a nehéz testi munkát végzők tompa, egykedvű fáradsága, bal keze lazán a térdére ereszkedik. Az asztal fölötti madárkalitka, alatta a reszelő, kancsó, a földön lévő köcsög, borosüvegek mintegy csendéletté alakítja az életképet. Fényes tudatosan rendezi a teret, miközben ügyel arra, hogy a lényegest, vagyis a figurákat, helyezze fókuszba. E képpel egyik legjelentősebb művét sikerült megalkotnia.</p>
<p><em> </em></p>
Fényes Adolf (Kecskemét, 1867 – Budapest, 1945) festészeti tanulmányait 1884-ben kezdte, majd weimari és párizsi tanulmányait követően Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1898-tól egyik alapítója lett a Kohner Adolf támogatásával működő szolnoki művésztelepnek. Fényes Adolf apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi, anyja a pesti zsidó közösség első rabbijának, Wahrmann Izraelnek az unokája. A neves családból származó, kiváló festő több képe szerepel a Zsidó Múzeum gyűjteményében. Mózes vizet fakaszt a sziklából című festményét Krausz Simon, a vakmerő tőzsdei üzletkötéseiről híres bankigazgató vásárolta meg a múzeum számára 1922–ben, a közvetítésre pedig Kóbor Tamást, az Újság – később íróként is jelentős – munkatársát kérte fel. A festmény azt a jelenetet ábrázolja, amikor a pusztai vándorlás során Mózes a Hóreb hegyen botjával a sziklára üt, és isteni beavatkozással vizet fakaszt belőle. A bibliai szöveg folytatása az Amalek elleni küzdelemről és győzelemről szól – így a szöveges hagyományban járatosak számára a részlet felidézhette a nemzedékről nemzedékre feltámadó zsidóellenes támadások történetét is (2Mózes 17. fejezet).